A Family of Bastards (Une Famille De Bâtards)

Látod ezt a kis mosolyt?

Én mosolygok.

A nevem Djilali.

De itt Vakondnak hívnak.

Ne gondold azt, hogy besúgó vagyok!

Épp ellenkezőleg.

Djilali, mennyi az idő?

Még az időt sem árulom el.

A szürkésbarna öltönyömre utal,

de legfőképp arra, hogy megvakultam.

Erre még később visszatérünk.

Errefelé szívesen adnak a balszerencsédre utaló becenevet.

Megbélyegeznek, hogy kinevethessenek, de nem gonoszságból teszik.

Így mutatják ki, hogy fontos vagy nekik.

A Chez Momo egy ilyen hely.

Ő Momo.

Barát, testvér.

Régóta ismerjük egymást.

A kabiliai felföldön nőttünk fel,

megéltük a száműzetést és az újrakezdést.

Szemtanúja voltam mindennek.

Szerelmek, gyötrelmek, gyermekek.

Gyermekek, akiket nem mindig ismert el, de akiket szeretett.

Talán egy kicsit túl diszkréten.

Ezért mesélem el a Chez Momo történetét.

Mert ha tudtam volna, mi fog történni,

elmondtam volna neki, mennyire szeretem.

HOTEL BÁR - KÁVÉZÓ

GAZEMBEREK GYÜLEKEZETE

Mit mond az orvos?

Egyelőre mesterséges kómában tartják.

Átszúródott a tüdeje.

Én a konyhában voltam.

-Rablók? -Nem vittek el semmit.

Rendben, kösz.

Nincs mit. Most mennem kell.

Hazavigyelek?

Nem oda megyek. Kinyitom a bárt.

-Nem vagyunk zárva? -Nem.

A Chez Momo sosem zár be.

Tudnád, ha gyakrabban meglátogatnád apádat.

Jó reggelt!

Maradjatok ülve!

SZIKRÁZÓ KULCSTARTÓ

Így már jobb.

-Tehát… -Tanár úr?

-Igen? -Az a sokkoló…

Úgy érted, „szikrázó kulcstartó”, ugye?

-Igen. -Tehát, gyerekek…

A PEDOFILOK ELLEN

A nemrég történtek miatt,

Marc Dutroux,

kissé el fogok térni az iskolai tantervtől.

Úgy döntöttem, hogy a „diódánk” hatótávolságát

14 méterre növelem.

Csillapodjatok!

Egy pillanat!

Tessék!

Colin úr, az anyja keresi.

Félreértitek.

Felnőtt ember vagyok.

Otthon felejtetted az ebéded.

Mondtam, hogy a menzán eszem.

És apád kórházba került.

Az apám? Várj csak!

Azt mondtad, meghalt.

Hát, lehet életben, halott…

-Hiszel a szellemekben? -Anya?

Mi van a kandallópárkányon álló urnában?

Emlékszel arra a homokozóra a parkban?

Megbolondult. Ez felfoghatatlan! Őrült vagy.

Az öngyilkosság a vidámparkban?

Jót akartam neked.

Zakkant vagy, elment az eszed!

Nem hiszem el, hogy végig hazudtál nekem! Ez őrület!

És a neve nem Jean-Marie.

Hanem Mohand.

Mohand Akrour.

Arab vagyok?

Basszus!

Parancsoljon!

Francba, csak ő hiányzott!

Jó napot!

Djilali!

Én vagyok az. Hogy van?

Jobban, mint te.

Amennyit veszekedtél apáddal,

nem hittem, hogy ismét itt találkozunk.

Igen, tudom. Tele voltam munkával.

Mit keresel itt?

-Gondoltam, segíthetnék. -Ne!

-Ne? -Ne!

Én sem akarok itt lenni.

Csinálhatnánk heti váltásban.

Csak végezd a munkádat!

De megnyerő vagy! Nem akarsz színész lenni?

Igen, ez betalált.

Mit iszol? Itt tilos bámészkodni.

-Mindegy, hagyjuk! -Morgane!

Jó, hogy átveszed a hely vezetését.

Nem, Djilali. Csak ideiglenesen.

Értem.

Hátranyalt haj, bajusz, felszolgálás. Ez nem az én világom.

-Hívatnak. -Hívatnak?

Ne kérdezősködj! Hívatnak.

Szóval te Mohand fia vagy?

Így van. És ön kicsoda?

Patrick, apád barátja. Francis pedig a társam.

Örvendek!

-A zeneiparban dolgozol, ugye? -Igen.

Rappelsz?

Mint Jordy?

Persze.

Apád miatt ne izgulj! Mindenről gondoskodunk.

Nem a rendőrség intézi ezt?

A rendőrséget is lerendezzük.

Mohamed!

Apád mesélt neked bármiről…

Nem.

Tudod, Mohand nagyszerű ember.

Remélem, te is az vagy!

Francis, gyere!

-Epres tej. -Nem rendeltem semmit.

Patrick küldi.

Akrour úr!

Talán nem beszél franciául.

Hahó, pajti!

Apa?

Jó napot! Ki maga?

Örvendek! Maurice Colin vagyok.

Vagyis Akrour, mint kiderült.

-Az unokatestvére? -Nem, a fia.

Akkor ez közös bennünk.

Ki vagy te?

A fia. Te is?

Nem ismerlek téged. Hívom az őröket.

Elég! Egy napja tudom, hogy arab vagyok,

és hogy az apám nem egy hullámvasúton lett öngyilkos.

Várjunk! Ki hívott fel?

Ismered Djilalit?

-A Vakondot? -Igen.

Ő értesítette anyát apámról.

-Ne mondogasd, hogy „apa”! -Apa!

Azt akarod, hogy megverjelek?

A külvárosiak csak az erőszakot ismerik.

Szétverem a…

-Jó napot! -Jó napot!

-Jó napot! -Gyere!

Nem fogunk bunyózni. Ez nevetséges. Testvérek vagyunk.

Fogd meg!

Itt a számom. Hívj fel!

Találkozzunk a Chez Momóban!

Hol?

Apa kávézójában.

Mondtam, hogy ne hívd így!

Benne van a telefonkönyvben.

A Momo olyan, mint a McDonald’s. Minden városban van egy.

Írd le a címet! Gyerünk!

Balról jobbra haladj, ne jobbról balra!

Tehát Mouloud, ugye?

Nem. Mohand. Mohand Akrourt.

Igen. Lövöldözés a Chez Momóban.

A nyomozás nem fog eredményre vezetni.

Senki sem akar tanúskodni. És ez a Chez Momo.

Hát aztán?

-Tényleg a fia? -Igen.

Hadd adjak egy tanácsot!

A Momóba este érdemes betérni.

Segíts! Szedd össze a poharakat!

Várj! Hová mész?

Mi folyik itt?

Beszélned kéne apucival.

-Ideadnád a 108-as kulcsát, kedvesem? -Persze.

Ki ez a szexi srác?

Mohamed, a főnök fia.

-Epres tej. -Ő az, epres tej.

Örvendek!

Ez egy bordély?

Tyűha! Semmi sem kerüli el a figyelmedet.

-Hihetetlen! -Basszus!

De persze van itt nyerőgép, póker- és bingójáték is.

Amint látod, ide nem csak pac-manezni járnak az emberek.

Ez legális? Van rá engedélyünk?

Nincs. De IV. Szeszesital-engedélyünk van.

Beszéljünk a IV. Szeszesital-engedélyről!

Minden az 1950-es években kezdődött.

Akkoriban

a párizsi kocsmák az auvergne-iek kezében voltak.

De mikor kitört az algériai polgárháború,

az algériaiaknak találkahely kellett, hogy szervezkedhessenek.

És persze, hogy berúghassanak.

Apránként felvásárolták a kocsmákat,

és 1962-ben, mikor az ország függetlenné vált,

olyan egyezséget kötöttek, amely leszögezte,

hogy külföldiként egyedül ők árusíthatnak alkoholt.

Ez a híres IV. Szeszesital-engedély.

SZESZESITAL-ENGEDÉLY

A békemegállapodás szeszesital-árusításhoz vezetett.

Mindent befejezünk.

Nincs több játékgép, kurvák, semmi.