Love Is Blind: Sweden (Love is Blind: Sverige)

KORÁBBAN

- Túl régóta voltunk komolyak. - Tudom.

- Így kapcsolódtunk. - Igen.

- Az első randin csak nevettünk. - Aha.

Ahogy mondják, a célra kell koncentrálni.

És számomra tényleg ő az első.

Te nagyon keresztény vagy. Én nem.

Mindig azt mondja, „nagyon”. Vagy keresztény vagy, vagy nem.

Ha ateistával járnál, nem kérdőjeleznéd meg az értékeit.

Nem az a kérdés, jók-e, hanem egyeznek-e az értékeink.

Belül folyamatosan őrlődöm.

Itt van.

És ez nehéz.

Ez a te eljegyzési bulid. De te úgy mész oda, hogy bizonytalan vagy.

Otthagytál. Nem értelek.

Megkaphatom a telefonom? És a kulcsomat. Köszi, szia!

Megijesztett, amikor azt mondtad, az érzéseid visszaestek százról… nullára.

Sokat gondolkodom azon, hogy mások mit fognak gondolni a kapcsolatunkról.

Látom, hogy Aron jó ember.

Nem találsz nála jobbat.

- A zsigereimben érzem. - Tényleg?

Nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni. Imádom.

Ez jó, nem?

De a mindennapi életem jelenleg Jönköpingben zajlik.

Kételkedsz a költözésben?

Mintha a döntés nagyon gyorsan született volna.

Összevesztünk.

Azt mondtam: „Daniel, tudod, hogy gaslightingolsz.”

És mindent felvett a telefonjával.

Mi?

Szerinte te vetted fel a beszélgetést.

Nem. Azt mondtam: „Ezt fel kéne venni, hogy halld, milyen vagy most.”

- Mondtam, én is felveszem. - Egy óra múlva.

Ő hozta fel először.

Most azt érzem, te vagy az, aki falakat húz.

Vegyél be nyugibogyót.

Akarom, hogy összeházasodjunk.

Az, hogy a banyával nem jövünk ki, más kérdés.

Johanna egy kemény csaj. Inkább bevonulnék újra katonának.

Ez sokkal nehezebb. A katonaság laza volt.

Szia! Nem tudtam, hogy itt vagy.

Inkább lennél katona, mint hogy velem legyél?

Inkább a katonaságot választanám, mint a kísérletet.

És ezt komolyan mondom.

De te is a csomagajánlat része voltál, ezért megérte.

Szerintem nagyon jó este volt.

Nagyszerű volt. Nem fogok itt ülni, és hibát keresni benne.

De ha fel akarsz emlegetni dolgokat, ami szerintem felesleges…

Mint például a felvétel. Szerintem az teljesen felesleges volt.

Érted, hogy Ronja és Angelica félrehívtak,

és azt mondták: „Reagálnunk kellett arra, hogy felveszitek a beszélgetéseiteket.”

Én meg: „Érdekes, mert megbeszéltük, hogy itt nem hozzuk szóba.”

Csak őszinte akarok lenni mindenben.

Aztán elmondtam nekik, hogy azt mondtad: „Fel kéne venni ezt a beszélgetést.”

Azt mondtam, fel kéne venni, mert ugyanazt ismételgetjük.

De te hoztad szóba.

Én soha nem vettelek volna fel anélkül, hogy szólok.

Aztán mondtam, hogy felvettem, és hallottad…

Soha nem mondtad. Egy órán át vettél, csak aztán szóltál.

- Azt mondtad, te is felveszed. - Nem tettem.

Azt mondtam: „Amikor felhozta…

még nem hallottam arról, hogy párok felveszik egymást.

Ő dobta be az ötletet.

Azt mondta, vegyük fel a beszélgetést.”

Ezt mondtad nekik.

„Ugyanazokat a köröket futjuk, fel kéne venni.”

Ennyit mondtam… semmi mást.

- Bármit felvehetsz. - Nem tenném.

De te hoztad fel, igaz?

- Soha nem venném fel. - Te hoztad fel.

Ugyanazokat a köröket futjuk.

De ki javasolta, hogy vegyük fel?

- Azt mondtam, kellene. - Pontosan.

De ez nem jelenti azt, hogy fel kell venni.

Az a lényeg, hogy te hoztad szóba,

és te akartad felvenni a beszélgetésünket.

Ezért vettem fel, hogy ugyanaz legyen rögzítve.

A beszélgetéssel semmi nem történt, nem volt különleges.

De hogy ebből ekkora ügy lett…

És imádom Ronját és Angelicát, hogy félrehívtak és azt mondták:

„Felvettél egy beszélgetést.” Mire én: „Ő hozta fel.”

Azt mondták: „Úgysem vallja be.” „Johanna nem ilyen.”

Aztán megjelensz és bevallod, te javasoltad a felvételt, nem én.

Ez kedves volt tőled, és nagyon hálás vagyok,

hogy bevállaltad.

Azt mondták: „Azt hittük, dilis vagy, és felveszel beszélgetéseket.”

Nem, soha nem tennék ilyet.

De egyáltalán nem érdekel, hogy nekem van igazam.

És soha nem foglak vádolni,

nem fogom elemezni, ki mit mondott,

ki mondta, hogy „vegyük fel”, és ki nem.

Nyíltak voltunk a felvétellel kapcsolatban. Nem volt nagy ügy.

Mivel nyíltan beszéltünk: „Felveszem.”

„Én is. Itt a felvétel.”

Nekünk ez nem nagy dolog.

Szerintem ezzel be is fejezhetjük.

Békében kéne lezárnunk, szívem.

Nagyon eltérő a véleményünk és a gondolkodásmódunk.

De szívem…

Beléd szerettem. Nagyon nehéz.

Aha.

Te nem így érzel?

Mit érzel?

Hogy ugyanazokat a köröket futjuk.

Milyen köröket, szívem? Én csak jót akarok neked.

Szeretnék elmenni meglátogatni anyukámat.

De nem veszekszünk, ugye?

Ezt… most abba kell hagynunk.

Johanna?

Szívem, gyere ide.

Hé, mi van veled?

Most mit csinálsz?

Nem tudtam, hogy hallja…

Mindig van valami. Mindent túl komolyan vesz.

Igen.

Nem, én nem így látom. Nem rosszindulatként élem meg.

SVÉDORSZÁG

Mit szóltál a bulihoz?

- Muszáj ezt most? - Nem.

- Nem? - Nem.

Nem?

- Jó volt látni mindenkit. - Igen.

Daniel és Johanna olyan…

Nem is tudom, szerintem elég… nehéz esetek.

Szerintem is.

De könnyű elfelejteni, hogy csak egy hónapja ismerjük egymást.

Még sosem volt olyan kapcsolatom, ahol már egy hónap után

tudtam, hogy viselkedik a másik egy vitánál, hogyan kommunikál…

- Pontosan. - Nem tudom.

Úgy érzem, mi sokat haladtunk,

- de bőven van még min dolgoznunk. - Igen.

Beszéltünk róla, és mondtad, hogy költözöl.

- Igen. - Jó.

- Remélem. - De…

- Mi de? - Mit jelent a „remélem”?

Munkát kell találnom.

- Persze, de hát orvos vagy. - Igen.

Bárhol lehetsz orvos.

Igen, de én egy konkrét dologgal foglalkozom.

Mármint…

Nem költözhetek csak úgy, és vállalhatok bármilyen munkát.

De el tudnád képzelni, hogy elvállalj egy munkát, ami nem…

- pont az, amit szeretnél? - Bármit is csinálok…

az másmilyen munka lesz, mint eddig.

- Itt nem ugyanazok a lehetőségeim. - Nem.

Még nincs állásom. Nem tudom, mikor találok.

De szerinted mikor lesz? Pár hónap, fél év, vagy egy év?

Amint lehet.

- És ez… - Még nincs állásom, nem tudom.

- Nem… - De amint lehet.

Egyáltalán nem vágyom évekig tartó távkapcsolatra.

- Nem, az jó. - Ezt akartad?

- Ezt akartam hallani. - Akkor miért nem ezt kérdezed?

Miért nem mondod ki egyszerűen?

Azt kérdezed, mikor költözöm. Nem tudom.

Igen, de kell, hogy legyen egy terv, nem?

Kérlek, munkát kell találnom.

Be kell fejeznem a rezidensképzést. Augusztusig nem lesz meg.

- Nem? Még az sincs meg? - Nem, mindent be kell fejeznem.

Azt mondtad, augusztusban kész.

Most úgy érzem, ezt egy kicsit kiszínezted.

Szerintem nem.

- De igen. - Miért?

Az „amint lehet”, nekem, ha augusztusban végzel,

akkor szeptember.

- Az nem fog menni. - Miért?

Három hónap a felmondási idő.

- Oké, ezt nem tudtam. - Mindenkinek három hónap.

Szeptember, október, november?

És munkát kell találnom.

Azt mondtad, nincs nyomás.

De augusztusból hirtelen február lett.

Szó sem volt augusztusról.

De nekem igent kell mondanom az oltárnál.

Szóval szeretném tudni, mikor élhetünk együtt párként.

Szerintem nem ideális összeházasodni, majd egy évig távkapcsolatban élni.

Szóval nem vagyok túlságosan elragadtatva.

Nem neked kell…

- Nem nekem kell, mit? - Felforgatnod az életedet.

- Nem. - Nem.

Szóval…

Igen.

- Mit gondolsz az estéről? - Nagyon érdekes volt.

Jó volt látni Ibbét és Annie-t.

Csodás pár.

- Igen, ezt azóta érződik, hogy… - Kezdettől.

Azt is mondták: „Az oltárnál igent mondunk.”

- Ezt mondták? - Igen.

- Vagyis Annie mondta. - Igen.

Ibbe mit mondott?

Nem kérdeztem róla, de biztos, hogy igent mond.

- Készen állnak. - Igen.

És milyen volt találkozni Dannette-tel?

Egy kicsit furcsa.

Amikor feltűnik az eljegyzési partinkon és azt mondják,

„Dannette-et is választhattad volna,” ő meg ott áll…

Igen. Értem, de az én fókuszom 100%-ban a mi kapcsolatunkon van.

Nem tudok arra figyelni, mi lett volna, ha…

Nem. Tudnál, csak nem akarsz.

Már nem gondolok rá. Nem számít.