Ladies in Black

SYDNEY, 1959

Óvatosan a leszálláskor! Köszönöm.

- Jó reggelt! - Jó reggelt! Elnézést.

- Minden kész a hétre? Nyüzsi lesz. - Mintha nem tudnám.

- Jó reggelt! - Helló!

- Szia, Patty! Szia, Fay! - Sziasztok!

Jó reggelt!

- Még mindig gondolkozol Londonon? - Én mennék, de Reg nem lelkesedik.

- Jó volt a hétvége? - Fogjuk rá!

- Frank elvitt valahova? - Magát vitte el.

Pecázni.

Itt fog kezdeni.

Hűha!

- Nézd! - Ezekre a hölgyekre bízom magát.

Kövessen!

Remélem, jobb, mint a tavaly karácsonyi.

- Jó reggelt, Miss Cartwright! - Jó reggelt!

Miss Baines, Mrs. Williams, bemutatom Miss Milest.

- Lisa. - Lisa Miles.

Segít a karácsonyi roham és a leárazások idején.

Rendben, a hölgyek megmutatják majd az alapokat.

Jól van.

Remélem, szeretsz gürizni.

Öröm újra látni önöket! Érezzék jól magukat!

Van...? Van listád?

Bocsánat. Elnézést.

Reméltem, hogy be tudják venni.

Sajnos pillanatnyilag csak felvarrást vállalunk.

Oda, az állványokra! Rendezd el méret szerint!

Oké.

Lenne ilyen 40-es méretben is?

Nem tudom. Ez az első napom.

Ezek a mai eladók nem tudnak semmit.

Honnan szedik össze őket?

- Jaj, de sajnálom! - Semmi baj, hölgyem.

Lisa! Miss Miles! Vödröt és felmosót, aranyom!

A raktárhelyiségben.

- Honnan ismered? - Myra barátjával dolgozik.

Ellenállhatatlannak hiszi magát. Tőlem aztán majd megtudja!

Végig csapta nekem a szelet. Csak egy dolgot akarnak.

Mindegyik.

Talán nem mindegyik.

Mire gondolsz?

Semmire.

Csak Frank egy kicsit...

Nem érdeklődik?

Szép! Hát ez a titok.

Most fejezted be a sulit, ugye, Lisa?

- Leérettségiztél? - Felvételiztem.

Felvételi? Hány éves vagy?

Tizenhat.

Februárban leszek 17.

Én tizenhat évesen már két éve a cipőgyárban melóztam.

- Tanár szeretnél lenni? - Jaj, dehogy!

Akkor micsoda?

Költő leszek.

- Költő?! - Költő?!

Azzal aligha lehet sokat keresni.

Vagyis megpróbálkoznék azzal, hogy költő legyek.

Vagy színésznő.

- Színésznő?! - Színésznő?!

A Tivoliban? Táncos?

Nem, én inkább valódi színházra gondolok, tudjátok?

Shakespeare, Eugene O'Neill, Molière.

Milyen Mollie?

Azt a lányt nem ismerem.

Vigyázzanak a kilépéskor!

- Köszönjük. - Nincs mit.

Hé!

Üdv, hölgyeim!

Gyönyörű ez a nap, nemdebár?

Micsoda szerencse, hogy ilyen helyen élünk!

Bizonyára te vagy az új kislány.

Hamarosan átjössz hozzám.

Elkelne egy kis segítség ebben a szezonban.

Ő ki?

Magda, az egyik migri.

Menekült. Migráns.

Folyton itt pöffeszkedik valami kamu mesével arról,

hogy a háború előtt a párizsi divatszakmában dolgozott.

Annyi biztos, hogy jól tartja magát.

Legalább 45 éves lehet.

Öregebb az anyukámnál.

Ott az a kettő, aki ugráltat,

meg egy Miss Cartwright nevű hölgy,

Mr. Ryder és egy migráns, akit Magdának hívnak.

"Új ausztrál", úgy kell hívni őket.

- A másik kettő ki nem állhatja. - Miért?

Nem tudom. Főnökösködőnek tartják.

Főnökösködőnek.

Na, én megyek.

Hogy sikerült, picinyem?

Jól, apa. Sokat kellett cipekedni.

Nem árt az neked.

Attól erősödsz. Nézz magadra! Zörögnek a csontocskáid.

Na, jó. Reggel találkozunk.

- Szia! - Viszlát!

Ez neked jött.

Sydney-i Tudományegyetem

Jelentkezési űrlap állami ösztöndíjra

Apának alá kell írnia.

- Szerinted megteszi? - Majd kitalálunk valamit.

Nem lesz könnyű, de megfelelő pillanatot választunk hozzá.

Figyelj, nincs gond apáddal.

- Csak néha... - Tudni kell bánni vele?

Igen.

Boldog karácsonyt kíván a Goode's

Boldog karácsonyt kíván a GOODE'S

Segítene, aranyom?

Felhúzná a cipzárt?

Ez...

Ez... szerintem nem jó a méret.

Badarság!

Mindig ezt a méretet hordom.

Én nem...

- Cipzározza ki! Cipzározza ki! - Én nem... Sajnálom.

- Mit műveltél? - Én...

Modellruhák

Mrs. Wentworth, próbáljon ne mozogni!

- Jobb, ha eltűnsz. Megoldjuk. - Elnézést. Sajnálom.

Látom a problémát.

Mrs. Wentworth, annyi a gond manapság a cipzárakkal!

Melbourne-ben készítik őket, vagy Japánban vagy valahol.

- Így ni. - Ó, köszönöm!

- Mi történt? - Az új segéd.

Tudom, kissé talán igazságtalan, de esetleg el kéne bocsátanunk a lányt.

Mrs. Wentworth dühöngeni fog.

A családja részvényes a Goode'sban.

Kétlem, hogy ügyet csinál belőle, Mr. Ryder.

Nevetség tárgyává válna, ha kiderülne,

mekkora ruhába próbálja bepréselni magát.

És, gondolom, kiderülhet, Miss Cartwright.

Kiderülhet, Mr. Ryder.

Ki bizony.

- Nem tetszik az ebédlő? - Hát, nem túlzottan.

Szebb idekint.

Jó könyv lehet.

Igen, az.

Csodálatos. A végén tartok. Kölcsönkérheted, ha akarod.

Elég vaskos, nem is tudom.

Mi a címe?

Anna Karenina.

Romantikus? Azokat szeretem.

Hát, olyasmi.

- Jobb, ha visszamegyünk. - Persze.

Tolsztoj írta. Oroszországban játszódik.

- Oroszország? - Aha.

- Nem is tudsz oroszul. - Jaj, dehogy! Le van fordítva.

Igen.

Sajnálom, az a helyzet,

hogy mikor otthon felpróbáltam, nem az én színem volt.

Nem illik hozzám.

- Értem... Lisa, azokat a lifthez! - Jó.

És a könyvelés ellenőrzése, amire megkértelek?

Összeadod oldalanként, és egybeveted a nyugtákkal.

Igen, megcsináltam.

Kisasszony? A ruhám?

Igen, nos, kicserélhetjük, hölgyem, kivéve, ha már hordták a ruhát.

Nem volt hordva.

Rendben. Csere a harmadikon, hölgyem.

- Hazudik. - Persze.

Vigyázat! Jön Miss Horvátország 1938-ból.

Hölgyeim!

Ma pár órára ellopom az iskolás leánykájukat.

- Dehogy viszi! - Nem látja, hogy el vagyunk havazva?

Mindannyian széthavazódtunk.

Miss Cartwright azt mondta, egész héten nálunk lehet Lisa.

Tisztáztam az ügyet Miss Cartwrighttal. Gyere, Lisa!

Megmutatom, hogyan dolgozunk a modellruhaosztályon.

Gyere!

Fenébe!

Tudta, hogy segítség kell nekünk erre a hétre.

- Jellemző. Azt hiszi, ő a tulaj. - Jellemző.

- Ez van más színben is? - Természetesen, hölgyem.

Ezek a ruhák mind egyediek,

és kivétel nélkül a legjobb tervezők munkái.

Ez itt például Hardy Amies.

Az a vásárló, aki egy ilyen ruhakölteményt visel, tudja:

sosem jön vele szembe ugyanez a ruha,

ami egy hölgy számára borzalmas dolog volna.

Lehet, hogy pont ez a ruha kapható a melbourne-i George'sban is,

na de ki megy Melbourne-be?

Nem tartunk több méretet ugyanabból a modellből. Miért?

- Akkor nem lenne egyedi a ruha. - Pontosan.

Ez itt tökéletes volna az egyik fiatalabb társasági hölgy számára.

Ebben bálozhatna a Trocaderóban.

Elizabeth Arden tervezte.

Annyira modernek az amerikaiak!

Ezt...

...én is szeretném, olyan remek a szabása.

Figyeld a részleteket! Az angol stílusban nem vagyok otthon.

Fel nem foghatom: minden angol nőből körteformát faragnak.

A franciák...

Jacques Fath, a Chanel, a nagy Dior,

olyan nőknek terveznek, akiknek van mellük meg csípőjük,

mégis soványnak tűnnek benne, na, ez a művészi érzék!

Gondolom, ezek nagyon drágák.

Drágák?!

Hihetetlenül drágák.

És pont ez az ár,