Colors of Evil: Black (Kolory zła: Czerń)

A GONOSZ SZÍNEI: FEKETE

Szia, Kita! Mi a helyzet?

Itt minden oké. Kedvesek az emberek.

Mit akarsz ellenőrizni?

Késésben vagyunk.

Tudom. Elnézést.

Én is elnézést kérek.

Sikerült már beilleszkedned?

Igen, szép lassan.

Ide száműztek téged, de attól még ez nem a világ vége.

Ha meghúzod magad néhány évig, elfelejtik a dolgot.

Nem büntethetnek egy ügyészt, amiért gyilkosokat fog el.

Hátha még meg is szereted a várost.

- Szia! - Szia!

Hogy telt az estéd?

Remekül. Felfedeztem a várost.

- Tényleg? - Nem.

Pedig érdemes. A terület a neolitikum óta lakott.

Mi az?

Az új ügyed.

- Lopás egy italboltból? - A város sötét oldala.

Emlékszel egy két évvel ezelőtt eltűnt fiúra, Adam Poznańskira?

Igen.

Az anyja jelentette be.

Helikopterekkel, kutyákkal keresték, átfésülték az erdőt.

Két nappal később eszébe jutott, hogy a fiú a családjával van.

Hogyhogy nem tudta?

Miért kérdezed?

Egy barátomnak gondja van a statisztikával.

Nem tudja lezárni. Hibát ír ki a gép.

Tipikus. Szólj a rendőrkapitánynak, hogy javítsa a rendszerben!

A fiú szépen énekelt. Emlékszem rá a templomból.

Vallásos vagy?

Inkább babonás.

És te?

Ruchanki.

Köszönöm.

Ruchanki?

Ez a gyengém.

- Mikor jön a lánya? - Holnap.

Az jó.

Szüreti mulatság lesz. Hatalmas buli.

Maga az a krimiíró, aki vett egy házat a tónál?

- Julia Sarman. Jó reggelt! - Jó reggelt!

Ő a fiam, Piotruś.

Elżbieta Pakosz. Elnézést! Ez kisváros. Mindenki tud mindenről.

Itt van két kollégája.

- Írók? - Majdnem. Ügyészek.

Milyen aranyos fiú!

Mint az én Michaśom.

Ismerkedjetek meg! Nagyon félénk.

- Anya! - Mi az?

Huszonnégy órán át vajúdtam,

és azóta sincs könnyű dolgom vele.

Nekem négy óra volt.

Burokban született. Azt hittem, nincs is arca.

Szóval burokban született!

És ki fogja kifizetni a számlát?

Természetben fizetek.

A férjem.

Kapitány úr!

- Jó reggelt! - Jó reggelt, Leopold!

Emlékszik egy két évvel ezelőtt eltűnt fiúra, Adam Poznańskira?

Igen.

Egy barátom a megyei rendőrségnél statisztikát készít, és azt mondja,

nincs jelentés a rendszerben.

Mondd meg a barátodnak, hogy nézze meg újra!

Nálam minden rendben van.

Ez nem Sopot.

Megmondom neki. Köszönöm.

- De, ugye, megtalálták a fiút? - Igen.

A családjánál?

Vallatni próbálsz, fiacskám?

Csak kérdezem.

A családjával volt. Az anyja bolond. Szó szerint.

Értem. Köszönöm.

Szívesen.

Varsói seggfej.

Adam Poznański aktája nincs az irattárban.

Ott kell lennie.

És ha még sincs ott?

- Ott kellene lennie. - De nincs.

Akkor kérdezd meg Adamczykot!

Próbáltam. Elhajtott a fenébe.

Tényleg?

Tudod, hol laknak a fiú szülei?

Miért? Unatkozol?

Ewelina szentként tekint rá. Tudom, hogy ebből csak baj lehet.

Szép házuk van.

Köszönöm. Még nincs kész. Nemrég építettük.

Három gyerekkel nem lehet könnyű.

Milyen hárommal? Négyet kell eltartanom.

De szerencsére van családi pótlék.

Remélem, nem szüntetik meg. A férjem néha keres egy kicsit, de…

Legalább számlákat nem fizetek.

Nem fizet számlákat?

Nem úgy értettem. Miért jött ide?

- A fia, Adaś miatt. - Mi van vele?

Két éve bejelentette az eltűnését, aztán pedig visszavonta.

Na és?

- Megtalálták a fiát, igaz? - Igen.

És most itt van?

- Nem. Rokonoknál él. - Truloczban?

Nem, nem Truloczban.

Akkor hol?

Az ország másik végében. Nem tudom, hova tettem a címüket.

Hogy hívják őket?

Nem emlékszem.

A saját rokonai nevére?

Nem közeli rokon. Az anyám unokatestvére. Segíteni akart.

Szólok, ha megtalálom a címét.

Talán hülyét csináltam magamból, de nagyon kedvelem őt.

Ewelina fiatal. Mindig mindent komolyan vesz.

Ez elég vicces…

Nem tartja a kapcsolatot a fiával?

Ennyi gyerek mellett alig van ideje az embernek.

Vannak gyerekei?

Igen.

Akkor tudja, hogy megy ez.

Hogy halt meg, anya?

Anyu!

Anyu!

Anyu!

Megint azt csináltad.

ANGELIKA BURCHARDT 1992 - 2002

Sajnálom.

Julia?

Nem ismersz meg? Patryk Deczer vagyok. A gimiből.

Szia!

Hű, ez elképesztő! Miért nem szóltál, hogy visszajöttél?

A többiek örülnének. Tarthatnánk egy kis grillezést.

Hogy vagy?

Nem tudom, emlékszel-e, de a gimiben festettem.

Még mindig azt csinálom.

Nemrég volt egy kiállításom Koppenhágában.

Azta!

Ő a fiad?

Igen. Piotruś.

Szia, Piotrek!

A nagyi biztos örül, hogy van egy unokája.

Még nem volt időnk meglátogatni.

Figyelj, keress majd, és szervezünk egy találkozót a barátokkal!

- Jó. - Rendben?

Sietünk.

- Szia, Patryk! - Szia!

Szia, Piotrek!

Miért nem megyünk el a nagyihoz?

Mert nem akar találkozni velem.

Mi történt annak idején?

Nem tudom pontosan.

De valami rossz dolog.

Min gondolkodsz?

Apán.

Néha már az arcára sem emlékszem.

Nézd! Integess!

SZÜRETI MULATSÁG

Hordó!

Nézd az ugrálóvárakat!

Ugrálóvár!

- Az a legnagyobb, ugye? - Igen!

Menj csak!

Ügyész úr!

Szia! Leopold.

- Julia. - Örvendek.

- Ő a lányod? - Monika.

- Gyönyörű. - Köszönöm.

Most kezdi az iskolát?

Jövőre, Varsóban. Ott él az anyjával.

- Régóta élsz Truloczban? - Nem.

És hogy tetszik?

Hát, elmegy.

Én sem szeretem.

Akkor miért vagy itt?

Az emberek feszültek lesznek, ha megtudják, hogy ügyész vagy?

- Igen. - Nem zavar?

- De. - Miért lettél ügyész?

Néha én is elgondolkodom rajta.

Miért jöttél Truloczba?

Anyagot gyűjtök egy könyvhöz.

Kasúbia sötét múltjáról, meg ilyenekről.

- Monika nálad vakációzik? - Igen.

Menjünk a céllövöldéhez!

Látogassatok meg minket, ha unatkozol! A tó partján lakunk.

Megmondom a lányomnak. Kösz.

Fogd meg! Ezt figyeljétek!

Különleges ajánlat!

Találd el a céltáblát,

és a csinos anyukád kap egy plüssmacit, amit ölelgethet.

Hallottam, hogy visszajöttél.

Mi az, nem ismersz meg?

- Várj! Ő a gyereked? - Menjünk!

- Majd visszajövünk. - Hé! Kölyök!

Nézd, mit művelt velem az anyukád!

Nézd meg!

Szeretettel köszöntjük önöket.

Nagyon sokan látogattak el hozzánk.

- De emlékszem… - Jól vagy?

…amikor 20 évvel ezelőtt először lettem polgármester.

Kaptam egy tanácsot.

„Hallgass az emberekre, Fabiola!”