Love Is Blind: Poland (Love is Blind: Polska)

Romantikus kísérletünkben

öt pár úgy döntött, látatlanban jegyesek lesznek.

- Hozzám jössz? - Boldogan.

- Kicsit még mindig fura. - Nekem is.

Még szebb vagy, mint gondoltam.

Nem sok teret hagytál a képzeletnek.

Szinte nincs is rajtad ruha.

Filip!

Kicsit… furcsa volt.

Miután végre személyesen is találkoztak, elindultak egy esküvő előtti útra

a napos Görögországba, és elmélyíthetik a kapcsolatukat.

A kapszulában a szívükben égő tűz számított.

Most kiderül, a fizikai kötődés is kialakul-e.

Jegyesek, de még ismerkednek.

Az esküvők egyre közelednek, már csak egy kérdés maradt:

a szerelem tényleg vak?

LENGYELORSZÁG

Drágám.

Szépségem.

Menjünk?

Most? Komolyan?

Egy kaland.

- Kicsit… feszélyezett vagyok. - Én is.

- Igen? - Ne félj.

- Jól nézel ki. - Te is.

- Hűha. Nagyon szép. - Tényleg?

Hogy vagy?

Ha nagyon stresszelek, szólj.

- Oké. - Elmúlik.

- Most már jobb? - Igen.

Megnyugodtál?

Igen, de a találkozás tragikus volt.

„Hol van az én Filipem a kapszulából? Hol az az energia?”

Na jó, nyissuk ki.

Egy rúgással!

Ülj le ide.

A napon kell barnulni.

Csak viccelek.

- Alapból barna vagy? - Igen.

- Komolyan? - Igen.

- Szóval ha lenne gyerekünk… - Igen?

…világos bőrű lenne, de közben barna is.

Valahogy máshogy képzeltem el az első találkozásunkat.

- Láttad, hogy ideges voltam? - Láttam,

de azt gondoltam, hogy jobban le leszel nyűgözve.

Le voltam…

És ezért voltam, nem is tudom…

Aggódtam, hogy nem tetszem neked.

Nem.

Lehet, hogy nem ilyen külsőre számítottál,

- mert én nem… - Gyönyörű vagy.

Aggódtam, mert… nem úgy nézek ki, mint egy tipikus lengyel lány.

Ez egyáltalán nem zavar.

- Tényleg? - Nem.

Én olyan ember vagyok… szükségem van kedves szavakra.

Szeretem mondani is, hallani is.

Wow.

- Szeretlek. - Én is szeretlek.

Megetetsz macaronnal?

Este.

Nem, ezzel. A rózsaszínnel.

Azt hittem, a micsodámat hívod így.

Nem én lennék, ha visszafognám magam, hogy ne mondjak ki mindent.

Szóval örülök, hogy kiengedhetem a belső gyermeket, amikor vele vagyok,

és nem nyomja el.

A legvégéig azt hittem, hogy dobni fogsz.

Miért gondoltad ezt?

Az eljegyzés miatt. Mert az nem sikerült túl jól.

Hát, máshogy képzeltem el.

- Tényleg? - Ja.

Újracsinálnám.

- Csak nyugodtabban. - Most, hogy már…

Nyugodtabban. Lazábban venném.

A legnehezebb az volt, hogy mindent összerakjak.

Még mindig fura, hogy hallom a hangod, és most már látlak is.

Kíváncsi voltam, tetszem-e neked.

Szóval nem.

Mivel kosarazol, gondoltam, magasabb vagy.

- Milyen magas vagy? - 181 cm.

- Komoly? - Aha.

- Azt hittem, alacsonyabb vagy. - Ne már!

Filip teljesen más, mint azok a pasik, akikkel eddig randiztam.

Őszintén szólva nem az a típus, akihez a külső alapján vonzódnék.

- Szóval… ránk? És a pihenésre… - Igen. És a közös időre.

Igen.

- Nézzünk körbe? - Menjünk.

Csak hogy tudd, van itt egy kanapé.

Nem úgy értem… optimista vagyok, de tudod.

Ha kell, a kertben alszom.

Nézd, egy kanapé.

Rendben. Ha kell, ott alszom.

- Nem, majd én, ha úgy van. - Köszönöm.

Ez jó.

Az a probléma, hogy nehezemre esik megnyílni.

És Krzysiek egyelőre egy idegen.

Nem szeretem, ha valaki átlépi a határaimat, vagy túl korán ér hozzám.

Időre van szükségem.

Azt hittem, nőcsábász vagy.

Nem szeretem az olyanokat.

Ha ezt gondoltad, miért dumáltál velem?

Nem tudom, mit mondtál a másik lánynak.

Annak… akivel végül szakítottál.

Szerintem mondtam neked, hogy két ember iránt éreztem vonzalmat, ami durva,

de ez is a kísérlet része.

Arra gondolok, hogy ígértél neki bármit…

Nem.

Ha igen, az rosszulesne.

Ez érzelmes volt.

Nem voltunk barátok, de sok mindent hallottam.

Hát, akkor biztosan…

- Rosszfiú leszel? - Igen.

Rosszfiú vagy?

Nem szeretnék olyannal lenni, aki nem egyenes.

Néha nem tudsz mindenkit boldoggá tenni.

Utálom, amikor az emberek rossz szándékkal cselekszenek…

Nem játszottam meg magam.

Oké. Meglátjuk.

Ha már az elején nincs bizalom, az nehéz.

Bízom benned. Csak nem akarok kényszerből lenni valakivel…

- meg ilyesmi, és… - Én sem.

Mostantól mindig együtt leszünk.

A szemed nem is olyan sötét, mint az enyém.

Talán a napon?

Tökfej.

Mi van?

- Mi? Bocsi, ezt hangosan mondtam? - Ne hívj így.

- Ne hívj így. - Kicsúszott.

Ne feledd, hercegnő vagyok.

A hercegnő címet még ki kell érdemelned.

- Ezt kimondtam vagy csak gondoltam? - OMG.

Ez vagyok én.

A csipkelődés a szeretetnyelvem.

Egyszer túl messzire megyek, és akkor rájövök, hogy…

„ez már sok?” Oké.

Kíváncsi vagyok rá. Hol vannak a határaink?

- Ja. - Ilyenek vagyunk.

Meglátjuk.

Néha el tud ragadni a hév.

Sajnos Jacekkel egyforma a humorunk.

Kicsit félek, hogy túlzásba visszük,

és én sem akarom túltolni.

Néha sajnos annyira természetesen jön köztünk, hogy jaj…

Nagyon szép.

Imádom hallani a hangot a kapszulából.

Nagyon szeretném legyőzni a mintáimat, de félek.

Követni akarom a szívem, és végre értékelni azt, amim van.

Mondtam, hogy nálam vagy millió százalék, vagy semmi.

Ez mit jelent?

Hogy én… tényleg mindent beleadok, ahogy mondtam.

Gondolod, hogy én nem?

Dehogynem.

Jó lesz.

Hűha!

A város. Csodás.

Már csak egy felirat hiányzik.

Ugye?

Mint például: „Szeretlek, Jela.”

- A feliratra gondoltam. - Na persze!

- Majd. - Úristen.

Oké.

Ez kicsit kínossá vált. Menjünk be.

Hoppá!

Hát, már kicsúszott.

Nem tudod visszaszívni.

Bárcsak lehetne. Nem… jaj, nem…

Nem azt! Én a körülményekre gondoltam.

Gyönyörű.

Gyere ide.

Vele megnyílok.

Meg vagyok döbbenve attól, ami most történik.

Így is bírom magam. Korábban is szerettem magam…

de ez a gyengéd Jela is menő.

Ugye?

Csodálatos.

Elkezdtem kimutatni, hogy fontos nekem. Ez nálam nagy dolog.

Olyan, mint a nagyon intenzív rajongás.

Már majdnem szerelem.

TANÁR ÉS NEUROLÓGUS

Átvertél. Azt mondtad, nem vagy olyan jó.

Van egy kérdésem.

Iszol vodkát?

Hát, néha.

- Én nem. - Csak van olyan alkalom…

- Soha nem kóstoltam. - Tényleg?

Van krónikus betegséged?

Valószínűleg nincs.

- Nincs. - Örökletes?

Nyugi.

Akartam még kérdezni…

A nagypapám idén lesz 95 éves.

Ez szuper.

iPhone vagy Android?

Mindegy. Most Androidom van.

Oké.

Akkor nem a kanapén alszom?

Egyelőre nem.

- Jó. - De sosem lehet tudni.

Ez… furcsa.

Őszintén szólva kicsit kínos.

Összebújunk?