The Lighthouse

A világítótorony

A sápadt halál rettegve, vesse meg ágyunk a mélységben.

Az Úr, ha hallja a hullámcsapást méltassa válaszra imánk!

A négy hétre!

- Nem, uram. Köszönöm. - Fiam, a befejezetlen tószt balszerencsét hoz.

Nem akartam megsérteni.

Jó oka kell, hogy legyen annak, ha egy férfi nem iszik.

Nem azért...

Uram, én úgy értelmeztem, hogy ez ütközik a szabályokkal.

Igen?

Igen, uram. A leírás alapján.

Nem gondoltam, hogy könyvet forgatna.

- Hát, nem akarok problémát. - Akkor tegye, amit mondok!

Az is szerepel a könyvecskéjében.

A négy hétre!

Úgy, úgy! Kéne vetni egy pillantást a víztárolóra.

Ez az egyik feladata, fiam. Vagy tán nem olvasott erről?

Megtisztítja a rezet, az óraművet és utána feltakarít a körletben!

Továbbá kint is van mivel foglalkozni.

Hallotta, fiam?

- Igen, uram. - Igenis, uram!

Igenis, uram.

Amint elül a köd, a kétórás őrszolgálat a magáé.

Őrszolgálat? Azt hittem, hogy megnézhetem a lámpást.

A fény az én dolgom.

A szabály szerint váltogatni kell.

Az a nappalira szól, arra kell figyelni, fiam.

Az én műszakom éjtől reggelig tart.

Micsoda fiatalemberrel áldottak meg engem.

Foglalkozzon a saját dolgával! A fény az enyém.

A rohadt életbe!

Rád, én gyönyörűm!

A zsindelyek.

A víztároló után csinálja meg őket!

A lámpának olajra van szüksége.

Igenis, uram.

El innen!

Mozgás!

Semmi keresnivalója ott!

- Olaj, uram. - Elfáradt? Legközelebb ebben hozza!

Megkönnyíti a dolgát.

Fújja ki magát, fiam!

Azt mondtam, hogy fújja ki magát, fiam!

Aztán vigye vissza azt a tartályt oda, ahol találta!

Hacsak nem akarja felgyújtani az egész helyet.

Aztán lásson hozzá a maradék feladatához!

Már így is le van maradva.

- Igenis, uram. - Maga túl lassú. Tán félkegyelmű?

- Nem, uram. - Ezzel meglepett.

A sápadt halál rettegve, vesse meg ágyunk a mélységben,

Az Úr, ha hallja a hullámcsapást méltassa válaszra imánk!

Még mindig olyan erős?

Ne lógassa az orrát, fiam!

Most kell locsogni, fecsegni. Jobb, ha kiélvezi.

Két hét múlva mindketten hallgatni fogunk, mint a sír.

Nem sokat beszélek.

- Csak maga lenne ezzel így? - Nem, uram.

Hát nem is. Nem is.

A Chicopee, szép darab volt.

Áramvonalas és szép takaros volt.

64-ben nem volt nála fürgébb.

Elhagyott minket a szerencse...

Zendülés volt... Azt kérdi, miért? Miért?

Fiam, mi is a tengerész élet legborzalmasabb része?

Amikor megáll a munka, amikor szél és víz közé szorulsz.

A szélcsend. A szélcsend. Gonoszabb az Ördögnél.

Az unalom kihozza az emberből a gonoszt,

a víz pedig gyors, fiam, eltűnsz.

Az egyetlen gyógyír az ivás.

Boldoggá teszi a tengerészeket, kellemessé, nyugodttá és...

Ostobává.

Átkozott legyek, ha nem lakozik magában egy kis tengerész szellem.

Gyerünk, fiam!

Miért... Miért távozott az elődöm?

Ő? A segédem?

Meghalt.

Megtébolyodott.

Szirénekről, sellőkről, rossz ómenekről, meg hasonlókról hablatyolt.

De a végére nem maradt benne több értelem, mint egy tyúk fogában.

Azt gondolta, hogy van valami bűbáj a fényben.

Úgy vélte, hogy Szent Elmo gyújtott tüzet benne.

Megváltás, mondta.

Mendemonda.

Láttam, hogy viaskodik egy sirállyal.

Jobb békén hagyni őket. A tengeri madarak megölése balszerencsét hoz.

Még több mendemonda.

Balszerencsét hoz a megölésük.

Ne is figyeljen rám, fiam! Ne!

Készítsen egy kis kávét!

Hosszú éjszakánk lesz.

Egy kis kávé jót fog tenni.

Elhanyagolta a kötelezettségeit, fiam.

Ne is tagadja! Ezt minek nevezné?

- Uram? - Minek?

- Uram, kétszer felmostam és súroltam. - Hazug kutya!

- Felsúroltam. - Tiszta mocsok.

Súrolatlan, mosatlan és foltos.

- Élvezetét leli abban, hogy engem zargat? - Hogy mondta?

- Már mondtam... - Hogy merészel ellentmondani, kutya.

Idefigyeljen,

nem állt szándékomban se háziasszonynak, se rabszolgának állni a munkáért.

Ez így nincs rendjén.

Ez a kalyiba rozogább, bármelyik viskónál, amit eddig láttam.

A Királynő puccos házvezetői se tudták volna ennél jobban megcsinálni,

mert bizony ezt én itt felsúroltam kétszer, uram...

Én meg azt mondom, hogy nem súrolta fel.

És azt mondom, hogy súrolja fel még egyszer

és ez alkalommal rendesen,

és utána még tízszer újra felsúrolja majd!

És ha azt mondom, hogy felszedi itt az összes padlólapot és a burkolatot,

és lesikálja őket a csupasz, vérző mancsaival, akkor megcsinálja!

Ha azt mondom, hogy kirántja az összes szeget az összes rohadó lyukból

és lenyalogatja róla a rozsdát,

míg mindegyik olyan csillogó nem lesz, mint az ámbráscet töke,

és aztán újra eszkábálja az egész állomást,

és aztán mindezt megismétli, azt is megteszi!

És az istenért is, fiam, mosolyogva teszi majd meg, mert élvezi.

Élvezni fogja, mert azt mondtam.

Ellenkezzen csak és leközelebb levonok a béréből.

Felfogta, fiam?

Igenis, uram.

Sikálja, kutya! Sikálja!

- Tartsa meg, fiam! - Igenis, uram.

A meszelésnek egyenletesnek kell lennie, fiam! Fényes, csillogó.

Mint egy ezüst bordély zseton.

- Rendes jelzés a tengerészeknek. - Úgyse látják majd a rohadt viharban.

Hűtse le magát, fiam! Ez rendes munka.

És jó pontokat kap az őrségnaplómban.

A szentírásban.

Egy kicsit lejjebb eresztem.

- Óvatosan! - Sose volt még biztosabb kezekben.

- Óvatosan! - Ne mozgolódjon, fiam!

- Én ugyan nem. - Dehogynem!

- Maradjon nyugton! - Azt csinálom.

Hess! Hess! Hess! Hess!

Köszönöm, fiam.

Winslow.

Ephraim Winslow.

Ebben az utolsó két hétben szeretném...

Szeretném, ha a nevemen szólítana.

Nézzenek oda, parancsolgat, fiam?

- Winslow. - Rendben, rendben.

Nekem megfelel, Ephraim Winslow.

Szóval, mit keres itt a magafajta ezen a sziklán?

- A magamfajta? - Ilyen szépvágású legény.

Csak tréfálok, fiam, csak...

- Winslow. - Winslow.

Mi szél hozta ide...

...erre a sziklára, Ephraim Winslow?

Mit dolgozott ezelőtt?

- Faanyag. - Faanyag?

Big Timbernél, fent északon, Kanada felé.

- A Hudson Bayesek? - Ugyanolyan.

Igaz, amit beszélnek? "Mindenhol erdő, amíg a szem ellát"?

Igen, uram. luc, tamarack, fehér fenyő.

"Bozót", ahogy arrafele hívják.

- Elege lett a fákból, mi? - Igen, uram.

Nem hibáztatom. Hallottam arról az életről.

Kemény.

Jobban megdolgoztatják az embert, mint két lovat.

Köszönöm, nem kérek belőle.

A tenger az egyetlen, ami nekem rendeltetett.

- Hiányzik? - Semmi sem fogható hozzá.

De ez a vénség már nem oda való.

Nem. Nem éri meg.

Most pásztor vagyok, az bizony.

Eme fénnyel házasodtam,

és ő aztán jobb, hűségesebb, csöndesebb feleség volt,

bármelyik élő asszonynál.

Volt már házas?

13 Karácsony a tengeren...

A kicsik pedig otthon vannak.

Sose bocsátotta meg.

Jobb is így.

Ha már ennyire összebarátkoztunk, Ephraim Winslow,

mondja, miért áll egy farakodó pásztornak?

Nem volt elég csendes ott fent északon?

A fűrészpor dörzsölte az ülepét?

A felügyelő túl indulatosnak találta ahhoz, hogy baltával hadonásszon?

Ahogy mondta, már elegem volt a fákból.

Mióta otthagytam apát, bármilyen munkát elvállaltam, amiért fizettek.

Néhányra nem vagyok büszke.

- Csavargó, mi? - Nem, csak...

Nem találok olyan állást, amiben igazán jó lennék,

szóval csak mindig tovább állok.

- Nem az a fajta vagyok, aki visszanéz. - Menekül?

Ide figyeljen,

nincs abban semmi rossz, ha valaki új életet kezd,

- csak meg szeretne élni... - Nincs...

Mint minden ember,

én is le akarok telepedni, valami csendes helyen, egy kis pénzzel.

Valahol olvastam, hogy akár 630-cat...

Akár 1000 dollárt lehet keresni egy év őrködéssel itt kint, messze.

Minél messzebb, annál többet.

Olvastam és mondtam is, hogy megcsinálom.

Nem herdálom el a fizetésem.

Nemsokára pedig emelhetek saját tetőt a fejem fölé,

valahol fent, ahol senki sem kérdezősködik.

Ennyi.

A szokásos unalmas történet, mi?