Propeller One-Way Night Coach

JOHN TRAVOLTA FILMJE

JOHN TRAVOLTA KÖNYVE ALAPJÁN

JOHN TRAVOLTA

1962. DECEMBER 28.

IDLEWILD REPTÉR, NEW YORK

Késő éjszaka volt, és a terminálban alig lézengtek páran.

Az anyám látott egy fotót Liz Taylorról egy bemutatásra váró filmből,

A fontos személyek volt a címe.

Pont egy olyan kabátot akart,

csak ő a sajátját egy templomi garázsvásáron vette,

ahová a gazdagok beadták a használt ruháikat.

- Szia, nagyi. - Szervusz, édesem!

Hiányozni fogsz.

Ég veled, anya.

Ég veled, kicsim.

Utolsó felhívás a Trans World Airlines

700-as Royal Ambassador Super Jet londoni járatára.

Beszállás most a hármas kapunál.

Kérjük, szálljanak be.

A hangosbemondó hangja olyan igényesnek hatott.

Úgy képzeltem, hogy egy igazán gyönyörű nőé lehet,

leginkább valamiféle színésznőé.

Talán ha úgy csinálok, mint Marilyn Monroe,

a jegyintéző első osztályra ültet minket.

Azt is mondta, hogy minden italt a ház fizet,

ha az ember így repül.

Persze, ez engem nem igazán érdekelt, a fő, hogy tényleg repüljünk.

Trans World Airlines, 393-as járat,

Super Constellation szolgáltatás Pittsburghbe,

Daytonba, Chicagóba, Kansas Citybe,

Denverbe és Los Angelesbe.

Beszállás most a Nyugati Árkádnál.

Kérjük, szálljanak fel a gépre.

Olyasfajta izgalom szaladt át a testemen, amilyet még sosem éreztem.

Azt tudni, hogy perceken belül életemben először repülni fogok,

semmihez sem volt fogható,

ahhoz sem, mikor doktorost játszottunk a környékbeliekkel.

És ez nagy szó egy nyolcévestől.

Mindenre emlékszem abból az éjszakából.

Hogy halványak voltak a fények a terminálban,

a légitársaság címerének a színeire,

ahogy gyorsan haladtunk a kapuhoz a Nyugati Árkádnál.

Még anyám is izgatottnak tűnt,

de egész biztosan teljesen más okból.

Valószínűleg az esetleges ingyenitalok miatt,

vagy a lehetőségtől, hogy megismer egy jóképű férfit a gépen.

Az anyám úgy 49 éves lehetett, és igen vonzó.

Kék szemű, szép hajú,

és a korához képest jó alakú, így mondta.

Még jobb alakja lett volna, ha nem olyan későn szül engem.

És sok férfi egyáltalán nem bán egy pici pocit.

Egyesek számára kifejezetten szexi, úgy vélte.

Talán beleszeret valami igazán menő arcba,

például a gép kapitányába, vagy valami.

Nagyon mókás volt átvágtatni az Idlewild reptéren.

Nem hittem el, hogy ezúttal tényleg, igazából repülni fogunk.

Leginkább azért jártunk a reptérre, hogy kikísérjünk másokat.

Anyámnak egyszer tényleg repülnie kellett a melóba,

valami darabra, amiben játszott a nyári szezonban.

De most én is mehetek.

Minden nagyon szürreálisnak tűnt.

A szívem a torkomban dobogott.

Úgy tűnt, mintha az egész lassított felvétel lenne.

A gép gyönyörű volt.

Ezüst és fehér, két piros díszcsíkkal,

és az oldalára volt festve a TWA három betűje.

Ó, micsoda látvány!

A hideg szél az arcomba fújt, de nem zavarhatta meg az első szerelem élményét.

Megjelenésében nemes, erős és hatalmas benyomást keltett.

Így kezdődött az az élmény, amit sosem felejtek el.

Ahogy a lépcsőkön felfelé a gépbe igyekeztünk,

észrevettem valami nagyon különlegeset.

Nem szállt be velünk túl sok ember.

Igazából csak néhányan.

Ekkor úgy tettem, mintha a gép csak értem és az anyámért jött volna.

Hát nem különleges?

Köszöntöm önöket. Itt bent sokkal melegebb van.

A légikísérő a lépcső tetején magas volt, és vékony,

és meleg volt a mosolya.

Kapnak térképet és egy vészútmutatót is.

Valamiben más volt, mint a többiek.

Nehéz volt rátapintani, miben.

Anyám később elég jól összeismerkedett vele. Szinte legjobb barátnők lettek.

Megkérdeztem tőle, Liz miért tűnt másnak a többiekhez képest,

és anyám azt mondta, hogy mert mélység

s igazi bánat van az életében, mivel koncentrációs táborban volt.

Amikor a hajtóművek egyesével beindultak,

egy ránézésre is nagynak, puhának, kényelmesnek tűnő székben ültem.

Alig hallottam őket.

Forogtak a nagy propellerek, miközben tűzcsóvák jöttek a kivezető nyíláson.

Tudtam, ez már a sugárhajtásúak kora, de valahogy izgalmas volt olyan gépen ülni,

ami kétszer annyi idő alatt ér célba, mint egy sugárhajtású,

főleg az első repülőutamon.

Emlékszem, egy fekete, virágos tárcában gyűjtögettem a fémpénzeimet.

A nagymamádtól, az én anyukámtól

kaptam ezt a virágos tárcát, hogy ebben spóroljak.

És most te kezdj spórolni ebben,

és akkor talán elmehetünk együtt egy rövid útra.

Elmehetnénk Philadelphiába, Hartfordba…

Elmehetnénk Bostonba!

Igen.

Az páratlan volt, amikor az anyám izgalomba jött valami miatt.

Úgy tűnt, az egész világ csupa fény és remény.

Jól van.

Jól van.

Azt akartam, hogy meglepetés legyen,

de Los Angelesbe költözünk.

Ko… Komolyan?

Van egy rendező barátom az Allentown Playhouse-ban,

aki azt ígérte, hogy ha februárig átköltözünk nyugatra,

szerez nekem valami munkát egy filmben.

Komolyan?

Nem is hiszem el!

Anya már maga mögött tudhatott

jó néhány statisztamunkát,

így ez nem tűnt olyan elrugaszkodottnak.

Emellett színjátszást tanított az iskolában,

és azelőtt főállású színházi karriere volt.

És amikor nem dolgozott, én voltam a legjobb közönsége.

Rögtön jövök.

Azonnal meg kell néznem a menetrendjeimet.

Lényegében felrepültem a szobámba,

ahol a repülőmenetrendjeim voltak.

United, American, TWA.

Itt is van. „Propelleres, csak oda, éjszakai.

Teljes díj: 95 dollár. Gyerekeknek féláras.”

Ez az!

Most jöhetnek az indulási idők.

„Trans World Airlines, 393-as járat

indul az Idlewild reptérről 21.00-kor,

Super Constellation szolgáltatás Los Angelesbe

szakaszos megállással Pittsburghben,

Daytonban, Chicagóban, Kansas Cityben, Denverben és Los Angelesben.

Érkezés másnap 15.00-kor.”

Csak a Trans World Airlines

köti össze az USA 70 városát 15 nagyvárossal a tengeren túlon.

Országosan, globálisan

Akire számíthat…

TWA

TWA, utazni élj

Mire újra lementem, a nappaliban már nem égtek a lámpák.

És a hifi rádió részéből lágyan szólt

a „Wives and Lovers” Jack Jonestól.

Anyám cigarettája égett a sötétben, mellette egy pohár fehérbor.

Aggódni kezdtem, hogy amit a Los Angelesbe költözésről mondott,

az talán nem igaz.

Tán csak az álmodozásainak egyik tárgya.

Na mindegy.

Gondoltam, a rövid útra még mindig spórolhatok.

Talán még… még egyszer átnézem a menetrendjeimet.

A nagymamámnak egy ’57-es Plymouth Belvedere-je volt.

Ott voltunk hát 1962 decemberében,

úton az Idlewild reptérre, és a 393-as járat járt a fejemben.

Mikor érünk oda?

Édesem, amikor a távolságmérő eléri a 62-t,

akkor leszünk ott.

Nagyon vicces volt nézni az óriásplakátokat,

ahogy az ember előtt álló lehetőségekkel hivalkodtak, például:

„Repüljön a Pan Ammel hét óra alatt Párizsba.”

Vagy: „TWA, a legjobb út Kaliforniába.”

És most itt vagyok ezen a repülőn,

és a legtávolabbi útra megyek a légitársaság ajánlatából.

Összesen körülbelül 15 ember volt az út ezen első szakaszán.

Vadászsapka volt rajtam, amit elfelejtettem levenni,

valószínűleg mert a hidegről jöttem be.

Akárhogy is, felszálláskor így néztem ki.

Tudtam, hogy anyám örül az örömömnek,

de e pillanatban türelmetlenül várta a felszállást,

hogy rágyújthasson és ihasson egyet.

Nagy élvezettel néztem, ahogy a tűz kilövell a hajtóművek hátulján.

A fedélzeti magazin szerint

ez jellemző a propelleres hajtóművekre.

Repülj velem

Repülj velem, szállj

Ha rád fér egy egzotikus koktél

Messze Bombayben van egy bár…

Ahogy gyorsultunk a kifutón, megint rám tört az a szürreális érzés.

És abban a pillanatban a repülő felemelkedett a földről.

El se hiszem, hogy repülök.

Az anyám egyenesen előre nézett, aztán felém fordult, és rám mosolygott.

Mindig így fogok emlékezni az anyámra.

A felszállás sokkal finomabb érzés volt, mint ahogy elképzeltem.

Valami oknál fogva minden, ami addig velünk történt azon az éjen,

tökéletesnek tűnt.

Évekig akármilyen negatív élmény ért is,

onnan, hogy elindulok a reptérre,

ameddig megérkezem a célállomásomig,

az élet biztonságosnak tűnt, és én pedig boldog voltam.

Anyám a Manhattant szerette,

én viszont a Coca Colát.

Liz megjelent az ülésünk mellett.

Na, mit hozhatok inni?

- Kaphatok egy kólát? - Persze.

- Szeretnék egy Manhattant. - Hogyne.

És most már lehet dohányozni?

Persze, igen.

Newport füstszűrős cigaretta.

Az a türkizkék doboz a közepén a félholddal

mindig kellemes emlékeket ébreszt bennem.

Ahogy rágyújt,