De første 200 linjer.
YSER-HÍD, BELGIUM 1914. OKTÓBER 31.
Mon capitaine!
Támadási parancs, uram.
A hidat...
kell megtámadnunk.
Súlyos veszteségekkel számolhatunk.
Egyikünk sem ér a hídhoz élve.
Őrizzék meg a hidegvérüket, uraim!
Az életünket kockáztatjuk,
de az ország sorsa a mi kezünkben van.
A költők örök vágya, hogy meghaljanak a szerelemért.
Úgy hiszem, szerencsésnek tarthatjuk magunkat.
Várnunk kell 3 órát, míg keletire fordul a szél,
aztán kilőjük az összes gázlövedéket.
Van más megoldás, százados úr!
Mi lenne az, Poirot?
Hogy most támadunk.
Most?
Igen.
A következő hét percben.
Esetleg nyolc.
Reggelente
viharmadarak röpködnek,
mielőtt a szél keletire fordul.
Látja?
Ma reggel
hamarabb felrebbentek.
Azt jelzik, hogy ideálisak a feltételek,
hogy rejtve támadjunk.
A gáz mögött
átjuthatunk 200 méternyi senkiföldjén, észrevétlenül.
Mielőtt az ellenség felfedezné,
hogy támadunk.
Ha téved, a szél visszafújja ránk a gázt.
Fuldoklunk a gáztól, míg legyilkolnak?
Nem tévedek.
Ez csapda!
Nem látom őket!
Visszavonulni!
Igaza volt.
Ahhoz képest, hogy paraszt, nagyon éles az esze, Poirot.
Non! Capitaine!
Kértem, hogy ne jöjjön el.
Ápolónő is vagyok.
Hallottam egy sérült katonáról,
aki a megérzésével a harctéren megmentette a századát.
A századosomat nem mentettem meg.
Maga mindezek előtt ígérte meg, hogy hozzám jön.
Katherine, menjen el!
Van fogalma róla, hogy működik a szerelem?
Ha az ember szeret valakit,
a hangulatait, az idő múlásának nyomait is szereti benne.
A másik legrosszabb vonásai és hibái...
apró kellemetlenséggé szelídülnek.
A helyzet az...
hogy én szeretem önt.
De mit szól ehhez?
Ugyan!
Egyszerű.
Majd bajuszt növeszt.
HALÁL A NÍLUSON
Poirot! Merre járt?
- Az Arundell-rejtély. Tart az ügy? - Az éhségem kitart.
Monsieur Blondin!
Uram, megoldotta az esetet Egyiptomban!
Siker volt, de visszatérek.
Ez az este...
Merci, monsieur.
Az összes desszertünkből hozatok magának.
Ha bármi egyebet kérne, Mr. Poirot, csak szóljon.
Az egész klub csodálkozik, hogy miért nincs zene.
Azért nincs zene, mert nem kaptunk fizetést.
Mindenkit kifizetek az este végén.
Tapasztalatom szerint,
azok, akik ilyen tisztes, minőségi intézményt vezetnek, mint az öné,
elvesztik a tárcájukat, ha hozzák a számlát.
Fogadok, már elfelejtette a nevem.
Rosalie Otterbourne.
Salome Otterbourne menedzsere, és unokahúga.
Biztosítom, hogy gazdagon megy nyugdíjba.
Nekünk előre kell fizetni.
Szóval, ha egy kis zenére vágyik,
lássam a zöldhasút, vagy amilyen színű itt a pénz.
Mostantól megjegyzi a nevem.
Hölgyeim és uraim! Salome Otterbourne!
Miss Ridgeway!
Linnet!
Miss Ridgeway! Kérem!
Mosolyogjon!
- Miss Ridgeway! - Mosolyt!
Álljon félre! Engedje át Miss Ridgewayt!
Miss Linnet Ridgeway! Micsoda megtiszteltetés!
Merci. Ez lenne... Hetet látok.
A hét legfinomabb édesség.
Nekem nem kell hét, csak hat.
Nem ehetek páratlan számút.
Elrendezzük szimmetrikusan.
Melyik legyen? Nem tudom.
Ne, kérem, azt ne! Köszönöm.
Igazán lekötelez.
Tudja, ez a kis...
Linnet.
Valaki így néz ki, és úgy él, mint te!
Megkértem Louise-t, válasszon valami rendkívülit számodra.
Oly rég láttalak!
Eljegyeztek?
Tudom.
Kicsoda?
Nagydarab, szögletes, kisfiús és csodásan egyszerű.
Hát ennyi. Ráadásul Simonnak hívják.
Simon Doyle-nak.
Össze akarunk házasodni.
- Ezért akartam találkozni. - Csak nem...
Mi? Nem, nem!
Bár sokat szeretkezünk.
- Folyton. - Jackie! - Bocsánat, de igaz.
Meghalok, ha nem lehetek Mrs. Doyle!
Úgy szeretem.
Adok pénzt...
nászajándékként.
Nem pénz kell. Egy állás.
Megvetted a birtokot.
Kell egy intéző, aki rendben tartja.
Megbízhatnád Simont.
Nincs munkája. Ízig-vérig vidéki! Mindent tud a földekről, esküszöm!
Ha nem válik be, azonnal kidobhatod.
- De túl sármos ahhoz, hogy felsüljön. - Jaj, drágám!
Te teljesen belehabarodtál. Csak vigyázz!
Már túl késő.
Jackie, drágám!
Itt is van.
Ez komisz dolog volt tőlem.
Üdvözlöm!
Remélem, nem bánja. Hoztam pezsgőt.
Simon, drágám! Íme a hódító hajadon. Ahogy őt ismerek.
Az isteni Linnet Ridgeway.
Szívből örvendek az új intézőmnek.
Komolyan mondja?
Hát persze, szívem.
Ragadd el egy táncra, butus!
Köszönd meg, ahogy illik!
Még egy nagy tapsot kérek Salome Otterbourne-nak!
NÍLUS FOLYÓ
HAT HÉTTEL KÉSŐBB
Baedeker EGYIPTOM
Monsieur!
Monsieur, alors! Monsieur!
Ön beszennyezi a világ egyik csodáját!
És tönkretesz egy pompás Jaffa-tortát!
Monsieur!
Gyönyörűséges papírsárkány!
Nahát! Poirot!
Bouc!
Hát ön hogy kerül ide?
Na, mit szól a sárkányomhoz?
Lemegyek! Várjon meg!
Csak óvatosan!
Nekünk is pont...
Egyiptomban kell találkozni.
Milyen kicsi a világ!
Mon ami, Bouc!
Miért egy piramison ereget sárkányt?
Mert más nem tette!
Évezrek óta nekem jutott eszembe először!
Maga az első.
Poirot! De örülök, hogy látom!
Egzotikus vakáció, vagy egzotikus ügy?
Próbálok elrejtőzni az ügyek elől.
Ha rejtőzködni akar, bújjon el velünk!
- Asszuánban. Egy pompás túrán vagyunk. - Még mindig a nyughatatlan világjáró.
Sajnos nem.
A bácsikám menesztett a vonatról, mert henyélek.
Állást vállaltam egy irodában. A munka még ment, de a reggeli felkelés...
De megoldottam, kitartott lettem.
Jöjjön! Jöjjön!
Bemutatom Euphemiát.
- Ki Euphemia? - Mindjárt megtudja.
Egy újabb ifjú hölgy Bouc életében? Egy új név.
Minden sárkányeregető férfi mögött van egy nő.
Íme, itt van!
Az egyetlen nő, akit valaha szerettem: az anyám!
Ismerd meg Hercule Poirot-t!
- Miért? - Mert ő a legnagyobb élő detektív.
Ugyan, a fia túloz.
Nem, valóban igaza van.
Nos, önnél groteszkebb alakot még nem láttam.
Nem először hallom.
- A kilátás! - Félre lépek.
Légy kedves, anyám! Poirot úr a barátom, nagyon híres ember.
Velünk vacsorázik.
Tényleg?
- Nem zavarnék. - Ugyan!
Öntől megnő az ázsióm.
Nemcsak nyaralunk, barátokkal ünnepelünk.
Egy menyegző ürügyén.
Ez én volnék?
Lehet.
Légy kedves!
Elnézést!
ELSŐ KATARAKTA HOTEL ASSZUÁN
No comments yet. Be the first to leave one.