Mephisto

Nem!

Nem!

Mi történt, Höfgen úr?

Mit akarsz most itt?! Senki sem hívott ide!

Nincs szükségem rád, kifelé!

Meghívtak minket egy szörnyen unalmas bankettre.

Rémesen sajnáljuk, de kénytelenek vagyunk...

Legalább egy kis időre nem ülnél le hozzánk, Dora?

Így is rémesen elkésünk.

Elnézést, bocsásson meg. Jó estét!

Csak annyit mondanék, hogy csodálatosan játszott ma este.

Egyszerűen fantasztikus volt. Igazán örülök, hogy láthattam.

Schwindler! Maga nem is látott engem.

Na, de nem tesz semmit.

Amint hallom, maga nagyon tehetséges.

Én, tehetséges? Mondja hangosabban!

Igen, maga nagyon tehetséges, Höfgen úr!

Majd még bebizonyítja, hogy van tehetsége.

Rémesen elkésünk... Viszlát!

Böck! Hét márka...

Hendrik, ha pénzre van szükséged, én adhatok ötven márkát elsejéig.

Ne avatkozz férfidolgokba, nem kell ötven márka.

Böck szívesen ad. Gyorsan!

- Jó estét, Miklas! - Jó estét.

Köszönöm.

Úgy...

Ha Kroge úron múlna, már éhen vesztem volna...!

- Vén bűnös, hogy érzi magát? Üljön le! - Igenis, a bűnös leül.

Jó estét, direktor úr! Hogy tetszett önnek?

Most mire gondolsz, Hendrik?

Arra, hogy vidéki színész vagyok.

És azután? Tovább nincs?

Szervusz.

Elkéstél.

Egyszer eléred még, hogy én megyek el érted, amitől annyira rettegsz.

Csak azt ne, igaz... Heinz?

- Kérlek, ne hívj Heinznek. - Miért ne? Az a neved, nem?

Igen, de nem szeretem. Érted?

Én megértek mindent.

Azt is, hogy egy korsó sört sem tudsz úgy meginni,

ahogy normális férfiak, ha kedvük van hozzá. Kezdhetjük?

Mi van azzal a sörrel...?

Még az a szó, hogy sör, még az se illik a szádba.

Teljesen olyan, mintha hazudnál egy nagyot, amikor azt mondod: "Egy korsó sört!"

Nem szoktam inni, Juliette.

Tudom, Heinz. Vesd le a cipődet!

Na mi lesz már...?

Ne állj ott úgy, mintha a nadrágodba csináltál volna!

És egy - két... egy - két - há - négy...

- Elsietted. - Még egyszer!

Egy - két - há - négy... Egy - két...

Ez az!

Csak hasra ne ess!

Gyorsabban... Gyorsabban!

Miből vannak a csontjaid, jóember?

Te akarsz színész lenni, és pénzért mutogatni magad?

Mint egy rakás szerencsétlenség!

Ha szeretnéd a zenét, akkor nem fáradnál bele.

Te mindig kinevetsz, Juliette, mindig kinevetsz!

Na, gyere!

Mit csináljak, ha egyszer nem tudok sírni! Ha tudnék sírni, akkor szeretnél?

Ha nem tudsz sírni, akkor is szeretlek...

Te csak magadat szereted, Heinz, tudod? Egyes egyedül, de még magadat se eléggé.

Beszélj csak, beszélj! Olyan jó hallgatni téged.

Úgyse figyelsz rám soha.

Te csak azzal törődsz,

nehogy véletlenül megjelenjen egy őszinte...

Állandóan maszkot viselsz, tudod?

Nekem is van bőröm, és csontjaim... és testsúlyom...

...és van szempillám, és vannak körmeim, mint neked!

És fázom, ha hideg van. És éhes is vagyok, és szomjas,

én is gondolok az anyámra, ha eszembe jut,

és tudom, hogy vannak nyárspolgárok és kommunisták.

Csak hogy...

...a szemem - nem az én szemem!

A lábam - nem az én lábam!

AZ arcom - nem az én arcom,

és még a nevem sem az enyém,

mert én színész vagyok!

Tudod te, mit jelent ez? Színésznek lenni?

A színész az egy...

egy maszk...

...az emberek közt.

- Gyere! Gyere! - Te!

Juliette...!

Juliette...!

Hölgyeim és Uraim!

Ismét premierre készülve, van szerencsém üdvözölni önöket.

De előbb tartozom bemutatni

Nicoletta von Niebuhr kisasszonyt,

aki vendégként női főszerepet játszik nálunk.

Megengedi, igazgató úr, hogy a barátnőm velünk maradjon a próbán?

Kérem, kisasszony.

- Két konyak és egy abszint. - Igen, igazgató úr.

Három sört kérek.

- Tessék, a két konyak és az abszint. - Köszönöm.

- Hölgyeim, egészségünkre! - Köszönjük!

Sajnos el kell köszönnöm, hölgyeim.

Hansemann apó...

Hendrik, elég szépek leszünk mi ebben a darabban?

Hát szépek vagyunk, nem?

Megengedi, hogy bemutassam? A legjobb barátnőm: Barbara Bruckner.

Örvendek.

- Mi az? - Magának levendulaszaga van.

Igen? Maga is érzi rajtam a levendulát?

Micsoda botrány, levendulaszagú férfi! De hát nem létezem e nélkül.

Ha bedörzsölöm a halántékom és a nyakam, máris olyan,

mintha kialudtam volna magam.

Aludni persze jobb volna, de sajnos... erre sosem érek rá.

Egy korsó sört kérek, és egy pohár ásványvizet.

Az öregúr instrukcióit udvariasan végighallgatjuk...

...kiszedjük belőle, ami jó,

és aztán eljátsszuk a darabot, ahogy nekünk tetszik.

Nem rossz az öreg, csak régimódi.

A Hamburgi Művészszínház jövője természetesen én vagyok.

Akarom mondani, mi ketten, Ulrichs-szal.

A legtöbb darab, amit játszunk, csak érzelgős, ostoba, polgári nyavalygás.

Mi viszont Ottóval olyan Színházon törjük a fejünket, ami mindenkihez szól,

tehát a hamburgi kikötőmunkásokhoz is.

És hol lesz ez a színház?

Az teljesen mindegy. Kikötőkben, gyárakban, pincékben...

Igen, az elvtársak megint kérték a darabot, és a múlt hétre ígértük.

Meglesz, Otto, ne izgulj, csak legyünk már túl ezen a szörnyű premieren.

Először is be kell bizonyítanunk,

hogy a színháznak politikai rendeltetése van. Ez nem olyan könnyű.

Ehhez nem elég forradalminak, meg politikusnak lenni,

hanem jót kell csinálni: ez a fontos, ez az alapja!

És ki fog majd játszani ebben a színházban?

Színészek, akik hozzánk tartoznak, és ha kell, akkor munkások is.

A fontos az, amit mondunk, nem az, hogy hogyan.

Bár én még attól sem félnék, ha Hendrik rendezné az előadást.

Miért néz rám ilyen furcsán?

Nem szabad?

Én nem bánom, ha ez magának örömet okoz.

Nélküled teljesen tönkremegyek, Barbara.

Nagyon sok rossz van bennem.

Egyedül nincs elég erőm ahhoz, hogy legyőzzem,

de te a jobbat erősítenéd meg bennem.

Nem tudok beszélni.

Csak betanult és elmondott szövegek jutnak az eszembe.

Szeretlek, Barbara.

Szerelmes vagyok. Egy másik nőbe.

Juliette, szerinted szép férfi vagyok én?

Soha nem láttalak téged színpadon; lehet, hogy ott jól mutatsz, de...

...úgy egészében véve nekem soha nem tetszettél, Heinz, csak...

...csak az a hazug, hideg szemed, ami néha olyan gyerekes és szomorú.

Ezt ügyesen csinálod.

No, és kibe szerettél bele?

- Egy lányba. - Fantasztikus...

...hogy te beleszeress valakibe.

A végén járni is megtanulsz, nem csak táncolni.

Szeresd azt a lányt, Heinz...!

És ne mesélj nekem róla.

Maradjunk abban, hogy majd keressük egymást?

Jó.

Tudod mit? Veled megyek.

Én semmit sem veszíthetek, Heinz.

Mi van, megőrültél?!

Eriggy elmeorvoshoz, Heinz.

Habár biztosan nem mernél magadról beszélni, igaz?

Na eriggy. Úgyis találkozunk nemsokára...

...még ha nem is akarnám.

Ne haragudj, nagymama, lenne rám egy kis időd?

- Engedd meg, hogy bemutassam neked a... - A vőlegényedet.

Hadd lássam, hogy fest az én legújabb unokám!

Igazán nem rossz.

Bocsásson meg...

Édesanyám elnézését kéri, azonnal elkészül ő is.

Érthető a késlekedés.

Az édesanyák, akik szeretik egyszülött fiukat,

nem szokták siettetni az esküvőt,

mert akkor egy gyerek kirepül a védőszárnyuk alól.

Jó napot, Sebastian!

Ez Sebastian.

A mama.

Örülök, igazán nagyon örülök!

Drága gyermekem!

Nicoletta von Niebuhr, e ház neveltje...

...a menyasszony testi-lelki barátnője, majdnem testvérhúga...

A vőlegény többrendbeli kedvese.

Ez utóbbi természetesen csak színpadon, rendezői előírások szerint.

De remélem, még több alkalommal...

Szabad engedelmet kérnem, hogy Bella néninek szólítsam?

Természetesen, Nicoletta.

Höfgen úr, elrabolnám egy percre.

Szeretném megmutatni önnek a kertemet és a fáimat.

Örömmel, engem is érdekel.

Neked is vannak olyan szorongató emlékeid, mint nekem?

Olyan emlékek,

amiktől kirázza az embert a hideg, ha rájuk gondol,

s gyakran kell rájuk gondolni?

Körülbelül 12 éves lehettem,

amikor felvettek a gimnázium fiúkórusába,

és ennek borzasztóan örültem. Azt képzeltem,

hogy sokkal szebb hangom van, mint a többi gyereknek.

Valami esküvő alkalmával aztán

a mi kórusunknak kellett a szertartáson énekelnie.

És én elhatároztam,

hogy most ki fogok tenni magamért.

Iszonyatosan nagyra voltam az én szopránommal.