David Attenborough: A Life on Our Planet

A NETFLIX SAJÁT GYÁRTÁSÚ DOKUMENTUMFILMJE

Ez az ukrajnai város valaha közel 50000 ember otthona volt.

Itt minden megtalálható volt egy kényelmes élethez.

Azonban 1986. Április 26-án

hirtelen lakhatatlanná vált.

A közeli csernobili atomerőműben robbanás következett be.

És kevesebb mint 48 óra leforgása alatt

a várost teljesen kiürítették .

Azóta senki sem lakik itt.

A robbanás a hibás tervezés és emberi mulasztás következménye volt.

Hibák sorozatáé.

Ami egész Európára kiható környezeti katasztrófát idézett elő.

Sokan az emberiség történetének

legsúlyosabbjaként tartják számon.

Azonban a csernobili csak egyszeri esemény volt.

Napjaink igazi tragédiája most kezdi megmutatni magát világszerte,

a mindennapokban alig észrevehetően.

Bolygónk vadonjainak, a biodiverzitás elvesztéséről van szó.

Az élőlények világa egy egyedülálló és lenyűgöző csoda.

Milliónyi növény-és állatfaj egyedeinek milliárdjai,

kápráztató sokszínűségükben és gazdagságukban…

mind azon vannak, hogy részesüljenek a Nap energiájából

és a Föld által kínált ásványokból.

A fajok élete egymással összefonódva biztosítja mindannyiuk fennmaradását.

Mi teljességgel ettől a finomhangolt rendszertől függünk…

amely működésének feltétele a biológiai sokféleség.

Mégis, ahogyan most mi, emberek a Földön élünk,

az ezt a sokféleséget pusztítja el.

Ez szintén a hibás tervezés és emberi mulasztás következménye,

és ez is ahhoz fog vezetni, amit most itt látunk.

Egy olyan helyhez, ahol nem élhetünk többé.

A természetes világ eltűnőben van. Ennek jelei mindenütt észrevehetők.

Az életem alatt ment végbe. Én magam voltam a szemtanúja.

Ez a film ennek tanúbizonysága, és az én képem a jövőről.

Annak története, hogyan követhettük el ezt a hatalmas hibát,

illetve, ha azonnal cselekszünk,

hogyan hozhatjuk mégis helyre.

David Attenborough vagyok,

és 93 éves.

Rendkívüli életem volt.

Csak mostanra értettem meg, mennyire is rendkívüli.

Életemet bolygónk vadonjaink felfedezésével tölthettem.

A világ minden szegletébe eljutottam.

Közvetlenül tapasztalhattam meg élővilágunkat,

annak csodálatos sokszínűségét.

Az igazat megvallva, el sem tudnám képzelni máshogy az életem.

Mindig is szenvedélyem volt a felfedezés,

a kaland,

hogy még jobban megismerjem a vadont.

És még most is tanulok.

Akárcsak kisfiúként tettem annak idején.

A VILÁG NÉPESSÉGE: 2,3 MILLIÁRD FŐ

A LÉGKÖR SZÉN-DIOXID TARTALMA: 280 PPM

ÉRINTETLEN VADON: 66%

Nagyon más volt a világ akkoriban.

Kevéssé értettük, hogyan is működik az élővilág.

Még természettörténetről beszéltünk,

mert tulajdonképpen erről is volt szó:

Történelemről.

Remek volt kisfiúként idejönni, mert…

ez egy vasérckőbánya volt, de már használaton kívül.

Itt egy tisztás volt.

Éppenhogy felhagytak a kitermeléssel.

Amikor kisgyerek voltam,

minden szabadidőmet ilyen helyeken töltöttem a kövek között kutatva…

eltemetett kincsek után.

Fosszíliák.

Ez egy ammonitesz nevű lény,

mely még életében egy kamrában élt itt,

és a karjait kivetve kapta el zsákmányát.

És nagyjából 180 millió évvel ezelőtt élt.

Ezt itt tudományos nevén Tiltonicerasnak hívják,

ugyanis az elsőt e bánya mellett találták, itt Tiltonban, Anglia kellős közepén.

Idővel egyre többet tudtam meg a Föld evolúciós történetéről.

Összességében ez egy lassú, de folyamatos változás története.

Évmilliárdok alatt

a természet csodás formákat hozott létre,

melyek mind egyre összetettebbek, és tökéletesek lettek.

Ez roppantul hosszadalmas folyamat.

Aztán pedig, körülbelül százmillió évente,

annyi fáradságos munka után,

valami katasztrofális megy végbe.

Tömeges kihalás.

Rengeteg faj eltűnik,

hogy kisszámú másik vegye át helyüket.

Az addigi fejlődés megszakad.

Ez látható is.

A kőzetrétegek közötti vonal egy olyan határ,

amely gyors és gyökeres globális változást jelez.

A vonal alatt életformák sokasága látható.

Felette… igen kevés.

Tömeges kihalás ötször következett be az élet négymilliárd éves történetében.

A legutóbbi ilyen alkalom

a dinoszauruszok korának végét hozta el.

Egy meteoritbecsapódás katasztrofális változást idézett elő

a földi körülményekben.

A fajok 75 százaléka teljesen eltűnt.

Az életnek nem volt más választása, mint újra építkezni.

Hatvanötmillió éven át,

folyamatos munkával építette újjá az élővilágot…

míg el nem érkeztünk a ma ismert világhoz.

A jelenhez.

Tudományos nyelven holocénnek nevezik.

A holocén pedig bolygónk történetének

egyik legstabilabb időszaka.

Tízezer éven át

az átlaghőmérséklet nem ingadozott, se felfelé, se lefelé,

egy Celsius-foknál többet.

És a körülöttünk lévő gazdag, nyüzsgő élővilág

kulcsfontosságú volt e stabilitáshoz.

A fitoplanktonok az óceán felszínén

és az északi féltekén elterülő végtelen erdőségek

mind hozzájárultak a légköri egyensúlyhoz

a szén megkötésével.

A síkságok hatalmas állatcsordái tették bőségessé a legelőket

saját trágyájukat hátrahagyva.

A mangroveerdők és korallzátonyok

több ezer kilométernyi partszakaszon szolgáltak halfajok ívóhelyéül,

ahonnan később, kifejlett példányokként a nyílt vizekre úsztak.

Az Egyenlítőt övező sűrű esőerdőkben

növény nőtt növény fölé,

hogy a lehető legtöbb napenergiát hasznosíthassa,

ezzel nedvességet és oxigént juttatva a globális légáramlásba.

A sarki jég kiterjedése is kulcsfontosságú volt,

mivel fehér felülete visszaverte a napsugarakat,

ezzel az egész Földet hűtve.

A holocén biológiai sokfélesége stabilitást hozott.

És a teljes élővilág

hozzászokott egy szelíd, kiszámítható ritmushoz:

Az évszakokhoz.

A forró égövi síkságokon,

a száraz és esős évszakok óramű pontossággal váltakoztak minden évben.

Ázsiában a szelek mindig éppen időben hozták meg a monszunt.

Északabbra,

a hőmérséklet márciusban megemelkedett,

meghozva ezzel a tavaszt.

És magasan is maradt, míg ismét le nem csökkent októberben

az ősz beköszöntével.

A holocén volt a mi Édenkertünk.

Az évszakok ritmusa olyan megbízható volt,

hogy egyedülálló lehetőséget adott az emberi fajnak.

Kialakult a mezőgazdaság.

Megtanultuk, hogy használjuk az évszakokat haszonnövények termesztésére.

Minden emberi civilizáció története ezután kezdődött.

A következő generációk azért gyarapodhattak és fejlődhettek,

mert a körülöttünk lévő világ kiszámíthatóan biztosította

a szükséges körülményeket.

A fejlődés üteme a kövületek tanúsága szerint semmi korábbihoz nem volt fogható.

Az intelligenciánk megváltoztatta fejlődésünk útját.

A múltban az állatoknak valamilyen fizikai képességre kellett szert tenniük

egy ilyen változáshoz.

Számunkra viszont egy ötlet is elég,

és ez az ötlet aztán egyik generációról a másikra szállhat.

Megváltoztattuk, hogy fajunk mire lehet képes.

Pár évezreddel a kezdetek után,

én pont a legjobbkor nőttem fel.

1954. SZEPTEMBER

Karrierem kezdete

egybeesett a globális légi közlekedés megjelenésével.

Így megvolt a kiváltságom, hogy az elsők között tapasztaljam meg

az élővilág sokszínűségét,

mely a holocén szelíd éghajlatának köszönhetően jött létre.

A VILÁG NÉPESSÉGE: 2,7 MILLIÁRD FŐ

A LÉGKÖR SZÉN-DIOXID TARTALMA: 310 PPM

ÉRINTETLEN VADON: 64%

Bárhová is mentem,

mindenhol volt vadon.

Kristálytiszta sekély tengerek.

Óriási erdőségek.

Végeláthatatlan füves puszták.

Órákon át lehetett repülni az érintetlen vadon felett.

És ott voltam én, akinek a feladata ezen helyek felfedezése,

és a természet csodáinak rögzítése volt az otthoniaknak.

Eleinte egyszerű volt: Korábban nem láttak tobzoskát a tévében.

Még nem láttak lajhárokat se.

Még nem látták Új-Guinea belsejét.

Életem legszebb időszaka volt.

Mindannyiunk életének legszebb időszaka volt.

A második világháború véget ért,

a technológia megkönnyítette életünket.

A változás üteme egyre csak gyorsult.

Úgy tűnt, a fejlődésnek semmi sem szabhat határt.

A jövő izgalmasnak ígérkezett.

Olyannak, amilyenről mindig is álmodtunk.

Ez még azelőtt volt, hogy bárki látta volna, hogy bajok vannak.

A VILÁG NÉPESSÉGE: 3 MILLIÁRD FŐ

A LÉGKÖR SZÉN-DIOXID TARTALMA: 315 PPM

ÉRINTETLEN VADON: 62%

1960. SZEPTEMBER

Első alkalommal 1960-ban látogattam Kelet-Afrikába.

Akkoriban elképzelhetetlennek tűnt,

hogy mi, egyetlen egy faj,

egy napon képes legyen arra,

hogy e vadon puszta létezését fenyegesse.

Maszáj nyelven a „Serengeti” szó végtelen földet jelent.

Az itteni lakosoknak ez találó leírásnak tűnik.

A Serengeti egy pontján állva

a terület állatoktól mentesnek tűnhet.

Aztán másnap reggel…

megjelenik egymillió gnú.