Die ersten 200 Zeilen.
Stan Winston vagyok. Az én stúdióm felelős...
az animációs dinoszauruszokért és ezek megtervezéséért...
a Jurassic Park-ban, a Lost World-ben és a Jurassic Park III-ban.
John Rosengrant vagyok, az animációs dinoszauruszok felelőse...
mindhárom Jurassic filmben.
Dan Taylor vagyok az ILM-től. Én voltam a Jurassic Park III animációs igazgatója.
Michael Lantieri vagyok, az én csapatom felelt...
a mechanikus effektekért mindhárom filmben.
Az első felvétel, ami most jön, egy effektes felvétel.
Ez két különböző háttér.
Bevágtunk egy, a hawaii hegyeket ábrázoló felvételt egy másik ég fóliába.
Ez a gép, amelyik itt jön, egy kicsi, komputer-generált repülő, amit bevágtunk,
ugyanúgy, mint a tükröződést a távcsőben.
Ennek a sorozatnak...
egy részét Molokai szigetén vettük fel,
néhány felvételt pedig itt, a dél-kaliforniai Palos Verdesben.
A dél-kaliforniai felvételekhez...
hozzá kellett adnunk egy keveset Molokai hegyeiből a háttérbe.
A különböző dolgok kombinációja a szerkesztéssel és a montírozással...
igazán feltűnés nélkül olvad egybe.
...ha jól sikerül a túra.
Közel fogom vinni magukat, de nem túlságosan.
Nehogy felfalja magukat valami!
Ez itt egy kék képernyő, amelyen kinyitják az ejtőernyőt.
Digitális ejtőernyő volt, az ILM új szövetszimulációjával készült.
Ahogy kinyílt, az digitalizált volt?
- Igen. - Kitűnő!
Kifejlesztettünk erre pár új dolgot. Nekünk ez jól bevált.
Az biztos!
Nigel Sumner volt az a zseni, aki a szövet-szimulációt kifejlesztette.
A legtöbb ember azt hiszi, dinoszaurusz-bábukkal dolgozunk.
De azt nem veszik észre, hogy a színészek, amikor így...
premier plánban repülnek, szintén robotok.
Egy élő színészt sem tudtunk rávenni, hogy ebben a filmben szerepeljen.
- Mi alkottuk őket. - Ezt később megcsináltuk Laura Dernnel.
Egy digitális Laura Dern és robotváltozata.
Sose jönne rá.
A dinoszauruszokról fogunk beszélni.
Ebben a filmben azért látszanak annyira valódinak a dinoszauruszok,
mert azok is.
Csak a színészeket nem tudtuk rávenni, menjenek el a szigetre,
ahol a dinoszauruszokat találtuk, így megsokszoroztuk őket.
Nem volt könnyű feladat.
Eljutottunk odáig, hogy a színészeket vágjuk be...
valódi dinoszauruszos filmekbe.
- Ez majd mindenkit jól összezavar. - Ahogy kell.
Nem baj, mi is meg vagyunk kavarodva.
- Mi volt ez? - Nem tudom.
Ahogy Dan mondta, figyelnünk kellett a függeszkedés, a repülés...
és az igazi siklóernyőzés közti átmenetekre, a digitális ernyőkre,
a robotemberekre, akik repülnek, külső, belső és stúdióbeli helyszínekre,
az összes vízi felvételre, amelyet Shelly Johnson világított...
és próbált összeilleszteni.
Ennek az a nyitja, hogy mivel már a harmadik filmünket csináljuk,
az egész csapat igazán jól belejött...
a különböző technikák ötvözésébe, és abba, hogy mikor melyik...
a legmegfelelőbb technika. Így a végeredmény már nagyon egységes.
- Ez kék képernyő, mikor elmennek. - Pontosan.
A hajóbalesetben hozzá kellett adnunk egy összeroncsolt részt a hajótesthez,
ahol a lyuk volt.
Így a hajótörzs egy részét komputeres képpel kellett helyettesítenünk.
- Ez élő vagy digitális felvétel? - Ez élő volt.
Érdekes volt. Részekre bontották.
Az ernyő valójában az előtt a hegy előtt szállt.
Aztán Joe úgy döntött, szálljon mögötte.
Úgyhogy gyakorlatilag részekre kellett szednünk, hogy elszállhasson mögötte.
Ez néhány jobban sikerült dinoszaurusz, amit a filmben csináltunk.
Charlie, azok növényevők!
Egy kicsit merevnek tűnnek, Stan!
Csak azért, mert nem mozgatták meg őket rendesen.
Aznap nem volt áram.
A digitális Laura Dern. Senkinek nem tűnne fel!
Várj, míg ötéves lesz!
Rendben. Bocs, Charlie!
- Ellie? - Igen?
Tom az. Azt mondja, meg kell beszélnetek az utolsó fejezetet.
Nem hagyom ki a Horner-idézetet! A szerkesztőm azt hiszi, ért hozzá.
Szia, Mark!
Szia, drágám, nézd, ki van itt!
Ő Alan.
Örülök, hogy megismerhetem, Alan!
Apa, ez egy növényevő, és ő a dinoszaurusz-ember!
Dinoszaurusz-ember?
Jack, mondd meg, ki vagyok! Alan a nevem?
Alan a nevem?
Régebben megismert.
A legnehezebb dolog egy új Jurassic film készítése közben az,
hogy a közönség azt hiszi: Minden, amit csinálsz,
már megvolt az előző filmben. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.
Valójában minden film új utakat nyit a következőnek.
Nem tudtuk volna megcsinálni...
azokat a dolgokat a Jurassic Park I-ben, ha nem...
dolgoztunk volna hasonló technológiával a Jurassic Park I előtt más filmekben.
Az ILM csapata és a Stan Winston Stúdió együtt dolgozott a Terminátor 2-n,
amelyben először ötvöztünk számítógéppel készített szereplőket...
animációs figurákkal.
Az Aliens-ben egy életnagyságú, 5 méter magas,
hidraulikus királynő-lényt építettünk.
Az összes technológia együttesen tette lehetővé,
amit a Jurassic Park-ban csináltunk.
Sose tudtuk volna megcsinálni a Lost World-öt a Jurassic Park nélkül.
Nem tudtuk volna ezt véghezvinni a Jurassic Park III-ban...
az összes eddigi tapasztalat nélkül. Minden ebben a filmben összegződött.
Tudod, Stan, a kihívás nagyjából mindig ugyanaz.
Mindig az a cél, hogy a lehető leghitelesebb, legélethűbb lényeket,
ez esetben dinoszauruszokat hozzuk létre.
Mindig új kihívásokat keresünk. Kicsit mindig magasabbra tesszük a lécet,
hogy a filmek minél valóságosabbnak hassanak, ugyanakkor...
lendületesek és szórakoztatók legyenek.
Itt vigyáznunk kell, hogy meglegyen az egyensúly.
Jó példa erre...
a robot Raptor, amelyet az első filmben vezeték segítségével, rádióval irányítottuk.
A második filmben voltak rádióvezérlésű elemek,
de hidraulikus vezérlésű kábelek is.
- Külső hidraulika. - Igen.
Aztán a harmadik filmben kitaláltuk, hogyan építsünk be egy hidraulikus csomagot...
a Raptor belsejébe, ami dinoszaurusz létére nem is olyan nagy,
de így önállóan működő, hidraulikus karakter lett.
Szerintem az egész csoport szempontjából fontos volt,
hogy jobb színészekké váljunk.
Az emberek tudni akarták, mi újat csináltunk...
a Jurassic Park III-ban, ami hiányzott a Lost World-ből és a Jurassic Park-ból.
A forgatókönyv szerint nagyobb szerep jutott a dinoszauruszoknak.
Nagyobb szerepet játszottak ebben a filmben.
Több színészi feladatuk volt.
Hogy ez a játék életre keljen, az összes technológiának össze kellett állnia...
egységes egésszé, minden eddigit meghaladó mértékben,
hogy véghez tudjuk vinni ezt a feladatot.
Az animáció világában a mozgásterünket, az irányíthatóságot,
a bábkészítési technikánkat, sebességünket és erőnket...
mind meg kellett növelni.
A komputer-generált világban...
a kidolgozás, az izmok, a bőr mozgásai...
olyan tökéletessé válnak,
olyan tökéletesen illeszkednek az animációs dinoszauruszokhoz,
hogy ebben a filmben egy felvételen belül szerepel egy animált...
és egy komputer-generált dinoszaurusz, és nem lehet eldönteni, melyik melyik.
Lehetetlen megkülönböztetni, mi valódi és mi készült számítógépen.
Még valami, ami fölött könnyen átsiklunk, tudom, ahogy én is visszanéztem egészen...
a Roger Rabbit-ig, amikor először alkalmaztunk animációt egy filmben:
Az, hogy óriási felelősség nyugszik...
annak a vállán, aki eldönti, milyenek legyenek ezek a szereplők,
és úgy viselkedjenek, hogy az illeszkedjen a személyiségükhöz.
Szándékosan dolgoztunk olyan filmeken, mint a Roger Rabbit, a Casper,
a Lost World, a Jurassic Park, ahol hasonló játék-interaktív effektek szerepelnek,
hogy minél jobban segítsük a színészi játékot.
Remélhetőleg minden alkalommal ez történik, egyre tovább jutunk,
amíg nem lehet megkülönböztetni a kettőt, és hiszünk a szemünknek.
Tudom, hogy az első Jurassic Park-ban ugyanúgy, mint a másodikban,
a természetesség volt a cél.
Ez volt a kiindulási alap: Hogy az állatokat minél valóságosabbra formáljuk.
Ahogy egy kicsit jobban belementünk a Lost World-be,
időnként éltünk a művészi szabadsággal,
amikor egy kicsit növelni tudtuk a teljesítményüket,
hogy drámaibb hatást érjünk el.
Így "színészi" teljesítményüket jócskán megnöveltük.
A harmadikban azt vettük észre, hogy néha elmozdulunk abba az irányba,
amit én "a klasszság-faktor"-nak hívtam.
Ha valami jól bevált a felvételen belül,
igyekeztünk nem túlzásba vinni, inkább megkérdeztük Jack Hornert,
hogy nem megyünk-e túl messzire a dinoszauruszok teljesítményével.
Rátettünk még egy lapáttal.
Úgy vettem észre, hogyha a közönség az első pár pillanatban...
valóságosnak érzi a dinoszauruszt, utána már rátehetünk egy lapáttal,
továbbra is magával ragadja őket a film.
Folyamatosan zsonglőrködtünk, próbáltuk megtalálni az egyensúlyt...
valóság és szórakoztatás között.
Ahogy Stan mondja, ez valóban csak a három film tapasztalata,
Stan esetében a bábukészítők lettek tapasztaltabbak,
a mi esetünkben az animátorok,
akik harmadszor animálták a dinoszauruszokat.
Volt pár olyan ember a JP3-ban, aki már a másik két filmben is dolgozott.
Szóval ez egy igazi veterán csapat.
Ami ebben a filmben a művészetet illeti, a kövület, amit az imént láttunk...
felülről, tulajdonképpen egy szobor volt, a stúdió alkotása.
Ezt mi mindig a művészet és teljesítmény,
a tudomány és technológia...
határmezsgyéjéről nézzük.
Mindig elbűvöl, ha egy pillanatig a mögötte lévő művészetet nézhetem.
Brennan úr!
A moziiparban gyakran előfordul, hogy valamit...
gyorsan kell elvégezni, mert változnak a jelenetek, a határidők...
vagy a felvételek.
Jó példa erre a dinoszaurusz-kövület, amit hirtelen,
ha jól emlékszem, az időjárás miatt korábban kellett felvenni,
úgyhogy nagyon rövid idő alatt kellett kifaragni, befesteni és összeállítani.
Mindig nagyon szoros kapcsolatban állunk a művészeti részleg csapatával.
Ahogy John említette, időnként jól meglepjük őket,
és nagyon gyorsan kell megváltoztatniuk, összerakniuk vagy tervezniük a dolgokat.
Ebben a filmben Ed Verreaux-val, a másik kettőben Rick Carterrel dolgoztunk,
és próbáltunk következetesek maradni...
a film összhatásában. Nagyon profin megcsinálták.
A rezonáló kamrának is volt valóságalapja.
Joe azon töprengett, hogyan lehetne ezt valóságosabbá tenni.
Volt egy ötletünk. Joe és én megbeszéltük,
hogy egy kutya koponyáját és orrüregét használjuk öntőformának.
Szóval beleöntöttük a szilikont, aztán kihúztuk a pozitívot,
megnéztük, milyen, majd megnöveltük a méretét,
és egy fantáziadarabot alkottunk, mert ugyan Raptor-koponyánk nem volt,
de azért volt valóságalapja.
No comments yet. Be the first to leave one.