Die ersten 200 Zeilen.
A SEARCHLIGHT PICTURES
napi ajánlata
a MENÜ
Bébi!
Kérlek, ne! Így agyoncsapod az élményt.
Legalább boldog halált hal.
Hé!
Margot, óriási lesz ez az este.
Nagyon össze vannak rakva az ízprofilok.
Ne cigizz!
- Így nem tudod értékelni. - Ne már!
Kérlek!
Jó. Jézus!
Köszönöm!
Hála az égnek!
Erre mind felférünk?
Simán. Csak 12 vendég lesz.
Egész este?
Miből élnek meg?
Fejenként 1250-be kerül.
Ugye csak viccelsz?
Egy Rolexet eszünk meg?
Ne rugózzunk az árán!
Csak élvezzük!
Varázslatos lesz.
Hát, te fizetsz.
- Nem rossz! - Köszi!
Megérdemled.
Betty imádni fogja.
A könyvelés agyfaszt kap ettől.
Nem is ügyfélvacsi.
De suttyók vagyunk!
Remek! A pöcsméregetők.
Tajt részegek lesznek.
- Cső! - Hajóval.
Mégis hogy jutnánk át...?
A magas sarkú necces.
Baszki!
Azt a kurva élet!
Lillian Bloom! Te jó ég!
Ki az a Lillian Bloom?
Menő ételkritikus.
Ő fedezte fel Slowikot.
Most már biztos.
A mai este beszarás lesz.
Beszállás! Indulunk a szigetre!
Beszállás! Indul a hajó!
Azta!
Foglaljanak helyet,
hamarosan indulunk a szigetre.
- Köszönjük! - Cimborák!
Szeli a hullámokat
ez a rozoga bárka?
Az biztos.
Hajós poén.
- Ja. - Aha, hajós.
Egy hajón vagyunk.
Híresség a fedélzeten!
Egy igazi celeb!
Már eljárt felette az idő.
Attól még híres ember.
Jóságos ég! Odanézz!
Nem azon kéne lenned,
hogy senki se zavarjon?
Nem is zavartak.
Az összes filmjét láttam.
- Figyelj csak! - Nagy gourmet.
Vagy annak akar látszani.
Séf köszönti önöket.
Nyers osztriga mignonette-emulzióban,
citromkaviárral és osztrigafűvel.
- Csodás! - Köszönjük!
Egy klasszikus.
A citromgyöngyöket algináttal készítik.
Az alginát, az...?
Algákból nyerik ki.
Aha.
Abból a trutyiból?
De fincsi!
Te jó ég!
Röhejes!
Ez valami röhejesen finom.
Jó volt.
De csak az osztriga miatt.
Azt imádom.
Nem. Itt az egyensúly a lényeg.
Érezd a mignonette zamatát!
Ne mondj ilyet!
Már késő. Zamat.
Helló!
Köszönjük!
Ez olyan, mint a sulibál.
Igen? Én azt kihagytam.
Tényleg? Miért?
A jó csajok, mint te, nem jöttek el velem.
Szegénykém!
Mind bekaphatják.
- Bryce! - Üdvözlöm!
Üdvözlöm, Mr. Lorimer!
- Jó estét! Felicity Lynn. - Jó estét!
- Damien Garcia. - George Diaz.
- Mr. Diaz! - Muszáj volt?
Mit titkolózol?
És a lesifotósok?
Egy szigeten nem lesznek.
Köszöntöm önöket!
Mr. Ledford és Miss Westervelt?
Nem.
Nem. Volt egy kis...
Ő nem Miss... Változott a terv. Miss Westervelt...
Ő itt Miss...
Margot vagyok.
Helló! Örvendek!
Margot, üdvözlöm!
Mindent el fogunk követni, hogy élvezze a vacsorát.
- Szuper! - Erre!
Köszönjük!
Jaj, ne haragudj!
Irtó kínos volt. Bocsi!
Nem gáz. Nyugi!
Semmi baj.
Sajnálom!
Mr. Leibrandt!
Mrs. Leibrandt!
Mi egyből mennénk az étterembe.
- Már csomószor voltunk a körbevezetésen. - Igen, valóban.
Tisztelt vendégeink, fáradjanak velem, miközben beszélgetnek!
Köszönöm! Jöjjenek utánam!
Most min dolgozol?
Kösz a kérdést!
Még felismernek.
Most egy kicsit háttérbe húzódom.
Magamra koncentrálok.
A sziget közel öt hektáron terül el, tele erdőkkel és mezőkkel.
Körbevesz minket a tenger minden kincse.
Az biztos.
A kollégám most is kagylókra halászik, amiket este felszolgálunk.
- Ilyen nincs! Bakker! - Aha.
Hé!
Fogjál is valamit, tesó!
Éhesek vagyunk!
Istenem!
Tetszik, hogy ez az egész a kulináris gondolatok biomja.
Afféle epikuroszi ligetnek is beillik.
A biom jobban tetszik.
Az jobban leírja. Igaz.
Ezek ketten csúcsra járatják a kamugenerátort.
Eszem megáll!
Szagold meg!
Éhesek leszünk.
Imádom a finom kajákat.
Meg az ilyeneket.
És a séf személyes jó barátom.
Nagymenő.
A füstölőházzal skandináv hagyományt követünk.
Kizárólag fejőstehenek húsát használjuk.
A húst 152 napig érleljük, hogy fellazuljanak a rostszálak.
- Ez az! - Bekukkanthatunk?
Olvastam ilyenről.
Igen? Benézhetünk?
- Laza! - Hogyne.
Óvatosan! Még folyik az érlelés.
Mi van, ha a 153. napon tálalják fel a husit?
Elszabadul a pokol?
Ilyen esetben a baktériumok bejutnának
a kedves vendég vérébe, majd az agyhártyáiba is,
amitől az illető mozgásképtelenné válna,
és nem sokkal később elhalálozna.
Szóval elszabadulna a pokol.
De mi profik vagyunk.
Para lehet itt.
Faja!
Itt lakunk.
Tényleg itt laknak? Mindnyájan?
Mindnyájan.
Kivéve Séf.
Nahát...
Az összetartás. Igaz?
Nem, Mr. Feldman.
Ez sokkal többről szól.
Egy család vagyunk.
Mindennap 6-kor kelünk, és indul is a munka.
Szüretelünk, fermentálunk,
levágunk, pácolunk,
cseppfolyósítunk, szferifikálunk,
zselésítünk.
- Micsoda? - Hát...
Zselésítünk!
A vacsora hossza 4 óra 25 perc,
és hajnali 2 után ér véget,
így jó, ha mind itt élünk.
Nem szoktak kiégni vagy...?
- Kiégni? - Bocsánat!
Nem fáradnak bele, hogy mindig ugyanazt csinálják?
Séf a tökéletességre törekszik, akárcsak mi.
Ha valami ki- vagy megég, az direkt van.
Mert úgy finom.
Na ki éhes?
Kaját is kapunk?
Mindent itt termelnek.
No comments yet. Be the first to leave one.