The Besieged Fortress (La Citadelle Assiégée)

Az INTERSONIC bemutatja

A TERMESZEK CSODÁLATOS VILÁGA

Mióta világ a világ, a rovarbirodalmak állandó háborúban álltak egymással.

Az egyik legemlékezetesebb csata három napon át tartott,

két engesztelhetetlen ellenség, a termeszek és a hangyák közt.

Az érdekfeszítő történet legendává vált,

melyet még ma is mesélnek.

A násztánccal kezdődött minden.

Vibráló szárnyú termeszek felhője, hímek és nőstények,

hercegek és hercegnők hagyják el a tornyot, melyben születtek.

A rajzó sokaság szívében,

vonzerejüknek köszönhetően

két kiválasztott egymásra talál.

Hercegből és hercegnőből király és királynő válik.

A tömegből elszabadulva menedéket keresnek maguknak,

ahol megünneplik egyesülésüket.

Itt hozzák létre új birodalmukat.

Hajnalban, a több ezer másikra,

akit a pár maga mögött hagyott, könyörtelen vég vár.

A ragadozók elé a friss hús

égi mannaként hull.

Kevesen menekülnek el a hosszú nyelvek, az éles szemek és a húsevő állkapcsok elől.

A megbúvó királyi pár számára

a násztánc lesz az egyetlen meghitt pillanat

az elkövetkezendő 70 évben.

Hogy idillikus maradjon életük,

a királyi pár menedéket keres.

Nyállal kevert földből, bezárkózva készítik el nászéjszakájuk helyszínét.

Bezárkóznak az odúba, többé nem hagyják el.

Megszületnek az első peték,

az első lárvák,

az első dolgozók, az első katonák.

És itt már dolgoznak. Több ezren.

Megkezdték az új város építését.

Pár hónapon belül felépül a megrágott földből készült erőd.

Egy áthatolhatatlan fellegvár,

melyet katonák védenek,

hatalmas állkapcsaikkal.

Óriási kémények vezetnek a mélybe,

ahol a lakosoknak fogalmuk sincs életük mozgatórugójáról.

A levegő lehűl és felmelegszik,

hogy a páratartalom és hőmérséklet állandó maradjon.

Termek, árkádok, csarnokok... mindet őrszemek védelmezik.

A mély járatokban dolgozók sokasága kezdi el munkáját.

Valódi rabszolgák, megállás nélkül dolgoznak.

Korhadt fát és humuszt gyűjtenek össze az erdőből.

Erre helyezik a gombát, amit a királynő választott ki.

A gombától érlelődött fa ehetővé válik.

Ez a csodálatos átalakulás élelemhez juttatja az egész várost.

Termeszek!

A sötétség népe. Vak egyedekből áll, akiket csupán a szaglás érzéke vezérel.

Egy igazi csapat, páratlan hatékonysággal.

Mindenkinek megvan a feladata.

A dolgozók élelmet visznek

az éppen más feladatokat ellátóknak.

Az étel szájról szájra halad.

Az erőd titkos rejtekeiben

a dolgozók összegyűjtik és óvják a lárvákat,

katonákat, dolgozókat, hercegeket és hercegnőket,

vagyis a város jövőjét.

Milliónyi egyed:

mint az emberi városokban.

A szárnyas termeszek kasztjában,

az örökösök felélednek álmukból. A kirepülés órája elérkezett.

A várban illatnyomok keverednek,

amit milliónyi dolgozó követ.

Mind kommunikál egymással.

A város szívében van a rejtett szentély, a királynő lakosztálya.

A fiatal királynő átalakult egy óriási peterakó gépezetté.

A király a közelben marad,

hogy rendszeresen megtermékenyítse és stimulálja őt.

Folytonos lüktetése adja a város életének ritmusát.

A királynő ütemesen rakja napi több mint 30.000 petéjét.

Ő a birodalom éltetője.

Ő mindannyiuk anyja.

Pár méterrel arrébb, áll egy ősi, elhagyatott termeszváros.

A Ponerin dinasztia, azaz a fullánkos hangyák családja lapul a romok közt.

Ez a bázis, ahonnan napi portyáikat indítják.

Két világ szemtől szemben.

Minden reggel, ugyanabban az órában,

a fullánkosok megkezdik támadásukat.

A termeszváros áthatolhatatlan.

De a hangyák a külső folyosókon is tudnak vadászni,

ahol elkapják a fagyűjtésért felelős katonákat és dolgozókat.

A hadművelet befejeződött,

a támadók visszavonultak foglyaikkal, akiket később meg fognak enni.

Prédáik ezúttal leginkább katonákból állnak.

A termeszeknek nincs szerencséjük.

A városnak csapatokat kell mozgósítania.

Figyelniük és védelmezniük kell a repülőjáratokat, amik átjárják az erőd falait.

A szárnyas hímek és nőstények kirepülnek,

ha a légnyomás megfelelő.

Leszáll a toronyra a keselyű... a rossz előjelek szimbóluma.

A hosszú úttól elfáradva, idegesen, nyugtalanul.

Kétségtelenül a hegyekből jött, messze a párás síkságtól.

A felhőtlen égbolt alatt

szikkadó kanyonlabirintusokban, és előhegységekben

bújik meg egy másik húsevő kolónia, a vándorhangyák családja.

A magas csúcsok eltorlaszolják a szomjoltó esőt.

Akik a vidéken maradtak, aszállyal küzdenek.

A vándorhangyákat elnyomja a hőség, éheznek, képtelenek vadászni.

El kell hagyniuk ezt a poklot.

A hegyek túloldalán, a szárnyas termeszek kimásznak és elhagyják az erődöt.

A növekvő viharral szembenézve a királyi pár takarodót fúj.

És ekkor, a keselyű elhagyja a fát.

A termeszek a kirajzásukat elhalasztották a mai napra, a vihar miatt.

A fa nem rombolta le az erődöt.

A labirintusok és árkádok érintetlenek maradtak.

Mi a valódi veszély? A porfelhők,

melyek káoszt okoznak a birodalomban.

A por mindent eltömít.

A királyi teremben a dolgozók a királynőt tisztogatják.

Semmi sem állíthatja meg a peterakásban.

Peték nélkül nem lennének új dolgozók,

új katonák, vagyis a városnak nem lenne jövője.

A különös hőség megtévesztő.

Összezavarja illatnyomaikat,

ez pedig a város életmechanizmusát veszélyezteti.

Egy rövid elakadás után, a nomád csoport

megtalálja az utat az égő sziklák csapdájából.

Az oszlop közepén, a gyermekeinél tízszer nagyobb fekete királynőt

személyes őrök védik.

A termeszekhez hasonlóan, ők is a királynő védelmének szentelik életüket.

A fennsík hőségét elhagyva

a vándorhangyák elérkeznek területük határára.

A párás síkságról menetelő,

lárvákat és élelmet cipelő hangyabolyt

a többinél nagyobb katonák védik.

Éjjel-nappal éhezve menetelnek,

mindent elpusztítva az útjukban.

Nincs több tartalék.

A menetoszlop precíz fegyver:

A hatalmas állkapcsok bármilyen zsákmányra illeszkednek.

A városban, anélkül, hogy utasították volna őket,

a dolgozók elkezdik feltakarítani a szemetet.

Az illatnyomok kiegyenlítődtek.

A szárnyas termeszek újra az indulásjelzésre várnak.

Tovább segítik egymást

az élelem közvetítésében.

A királynő folytatja a peterakást.

Az éhségtől felajzva

a vándorhangyák elérkeznek a vízeséshez.

A központi csapatot segítve, felderítők mérik fel a terepet,

a legjobb utakat keresve.

Szétszéledve sebezhetővé válnak.

Néhány felderítő csapdába esik:

Hangyalesők várják őket, homokgödörbe rejtőzve.

Mielőtt elérnék a síkságot,

újabb veszély fenyegeti a vándorhangyákat.

Egy felderítő, szintén húsevő hangyanépesség területére hatol be:

A Szövőhangyákéra.

Levélfészkeikből figyelték ki az ellenség jelenlétét.

A megfigyelők riadót fújnak, vibrálásukat átadva a többieknek.

A vándorhangyákat nem engedik be vadászterületükre.

A királynő zavartalanul folytatja útját áldozatuknak köszönhetően.

A szövőhangyák elfogják és fészkeikbe viszik őket.

Ám, néhány felderítő elvesztése nem gyengíti a vándorhangyák seregét.

A vándorhangyák este felállítják táborukat;

egymásba kapaszkodva képezik