The Sword in the Stone

A KŐBE ZÁRT KARD

A KŐBE ZÁRT KARD

Régi korról szól a legenda,

Mikor még ifjú volt Anglia,

A lovagok pedig bátrak és merészek.

Meghalt a jó király,

S eljött hát a viszály,

Mert nem volt új uralkodó.

Az országot, úgy tűnt, háború szedi szét,

Csodára volt hát szűkség.

Ez a csoda pedig eljött,

London városában:

A kard,

Mely egy Kő rabja volt.

És a markolat alá, arany betűkkel

íródtak e szavak:

"Az, ki kihúzza e kardot e kőből és üllőből

Anglia országának jogos királya lészen."

És bár sokan próbálkoztak, teljes erejükkel,

a kardot se kihúzni, se megmozdítani nem sikerült.

A csoda tehát nem jött el.

Anglia továbbra is várta királyát.

És idővel, a csodakard feledésbe merült.

Sötét korszak volt ez,

törvény és rend nélkül való.

Az emberek féltek egymástól,

hiszen a gyenge az erős martaléka lett.

Ez a sötét középkor!

Kényelmetlen egy korszak.

Se folyóvíz.

Se áram.

Se semmi.

Ó, a pokolba az egésszel!

A pokolba vele!

Mi ez?

Engedi el!

Ó, te... te pokoli lánc, te!

Minden olyan bonyolult.

Egy nagy, középkori zűrzavar.

Nos, hadd lássam.

Itt kéne lennie... Úgy fél órán belül.

Kinek?

Szeretném tudni, kicsoda.

Mondtam már, Arkhimédész, nem tudom biztosan.

Csak annyit tudok, hogy valaki jönni fog.

- Valaki nagyon fontos. - Ó, piha!

A Sors majd hozzám vezeti, hogy cserébe segítsek neki

elfoglalni a helyét a világban.

És te azt mondod, hogy fél órán belül megérkezik?

Nos, majd meglátjuk.

Bizony, Arkhimédész, bizony.

Ő... egy fiú lesz.

Egy kisfiú.

11, 12 éves,

vézna fiatalember.

Ó, nem. Ő nem lehet az.

Bizonyosan nem. Ez a legény inkább olyan 20 év körül járhat.

Itt is van. A vézna, 12 év körüli fiatalember.

Olyan, mint egy kis szöcske.

Nézd, hogy megy!

És mit gondolsz, vajon hol lehet e percben?

Én nem találgatok, Arkhimédész. Biztosan tudom, hol van!

Nem egészen egy mérföldre innen, éppen az erdőn túl.

És pontosan menetrend szerint.

Ha minden jól megy.

Csendben légy, Vakarcs!

Próbálok.

Senki sem kérte, hogy elgyere.

- Meg se mozdulok. - Kuss legyen!

Itt is van. Micsoda lehetőség!

Egyetlen lövés, át az öreg bakon.

Te ügyetlen kis hülye!

Ó, Kay, kérlek, sajnálom. Nem tehetek róla.

Kérlek.

Ha egyszer...

Ha egyszer a kezeim közé kaplak, kitekerem a vézna kis nyakadat,

úgy éljek.

Visszahozom a nyilat, Kay. Biztosan megtalálom.

Csak azt ne mondd, hogy bemész.

- Hiszen nyüzsögnek bent a farkasok! - Nem félek.

Hát, akkor rajta. A te irhád, nem az enyém.

Menj csak, menj.

Ott van!

Nos.

Szóval, beugrottál egy teára?

Egy kicsit azért késtél.

Igen?

Igen. Nos, az én nevem Merlin.

Lám, lám, és téged hogy hívnak, fiam?

Ó, az én nevem Arthur, de mindenki csak Vakarcsnak hív.

Ó.

Ó, milyen szépen kitömött bagoly.

K-ki-t-tö-tömött? Már elnézést!

De hát ez él, és még beszél is!

És még sokkal jobban is, mint te.

Ugyan már, Arkhimédész.

Gyere csak, gyere. Ismerkedj meg Vakarccsal.

Légy elnéző vele. Ő csak egy fiú.

Fiú? Fiú.

Nem látok itt semmilyen fiút.

- Sajnálom, hogy... - Semmi baj.

- Túl érzékeny. - Érzékeny?

Ki? Mi, mi?

- Honnan tudta, hogy én...? - Hogy bepottyansz ide, hozzám?

Nos, történetesen varázsló volnék.

Jós, jövendőmondó.

Megvan az erőm, hogy a jövőbe lássak.

Évszázadokkal előre.

Már jártam is ott, fiam, és bizony sok mindent láttam.

Ezek itt persze csak tervek, és apró modellek.

Ez, például, egy gőzmozdony.

És már megy is.

Egész jó, nem igaz?

Persze csak évszázadok múlva találják majd fel.

Szóval úgy érti, mindent lát, mielőtt megtörténne?

Igen, mindent.

Mindent, Merlin?

Nem, nem mindent.

Én... nos, beismerem, nem tudtam, kit várjak teára.

De, mint látod,

A helyet pontosan tudtam.

Ön nagyon okos, uram.

Igen. Az "uram" -ot elhagyhatjuk.

A Merlin is megteszi.

- Nos, egy kis cukrot esetleg? - Ó, igen, kérek.

- Kérek szépen. - Rendben.

Cukor? Cukor!

Nem. Illem, illem! Előbb a vendég. Tudod jól!

Jól van hát. Szólj, mikor, fiam.

Mikor.

- Kaptál oktatást? - Ó, igen.

Fegyvernöknek tanulok.

Tanulom a harc és a vívás szabályait,

meg a lándzsatörést, meg a lovagságot.

Ó, igen, igen. Nagyon jó. Az a...

Nem, nem!

Én igazi oktatásról beszélek.

Matematika, történelem, biológia, természettudomány,

angol, latin, francia.

Nem. Mikor, mikor! A fenébe is! Mikor!

Szemtelen kis edény.

Fiam, nos, te nem...

Nem nőhetsz fel megfelelő oktatás nélkül, érted?

Hát, gondolom nem, uram... Merlin.

Szóval, én leszek az oktatód.

De most vissza kell mennem a várba.

- Szükség van rám a konyhában. - Ó. Nos, hát akkor rendben.

Becsomagolunk, és indulunk is.

Csak figyelj. Tetszeni fog.

Higitusz figitusz zumbakazing!

Figyelmet kérek, mindenkitől,

Csomagolunk, aztán indulás, Hajrá, nyomás,

Nem, nem, nem te, A könyveké az elsőbbség, tudod

Hoketi, poketi, voketi, vakk

Abra abra dabra nakk

Zsugorodj hát, kicsire Jusson hely mindenkinek

Higitusz, figitusz, migitusz, mum Presztidigitonium

Alakafez, balakazez Malakamez meripidesz

Hoketi, poketi, voketi...

Megállj! Állj, állj, állj!

Ejnye, cukortartó, kezdesz eldurvulni.

Az a szegény, öreg teáskészlet már így is elég repedezett.

Hát jó. Kezdjük újra. Tehát...

Ó. Hol is tartottam, fiam?

- Hoketi, poketi? - Igen. Igen, ez az.

Hoketi, poketi, voketi, vakk Az meg ez és ez meg az

Egy perc és jövők, fiam A pakolás szinte készen van

Te... te kontárkodó tökfej!

Hé, csak nyugodtan. Na, gyerünk tovább.

Dun gu-dilli du-dili du-dili dun Ez a legjobb rész.

Higitusz, figitusz, migitusz, mum Presztidigitonium

Higitusz, figitusz, migitusz, mum Presztidigitoni...

Hogy lehet így csomagolni?

Nos... csak egy percre, fiam.

Most mondd meg, másképp hogy' férne a táskába ennyi minden?

De hát ez nagyszerű!

Ó. Igen, tényleg az.

No de, eszedbe se jusson, hogy a mágia majd megold mindent.

Mert nem!

De uram, nekem nincsenek gondjaim.

Ó, gondjai mindenkinek vannak. A világ tele van gondokkal.

Ó, a fenébe is. Tessék, mit mondtam?

Ez a gond a mai világgal.

Mindenki fejjel rohan a falnak.

Csupa izom, semmi ész.

Te is csupa izom akarsz lenni, ész nélkül?

- Nekem nincsenek izmaim. - Nincsenek?

- És akkor hogy mozogsz? - Na jó, egy kicsi talán mégis van.

Na, látod? Hát, ez elég is.

Na, most fejleszd az agyad. Tudás, bölcsesség, ez számít.

A magasabb tudás az igazi hatalom.

Holnap reggel első dolgunk, hogy új órarendet kezdünk.

Napi nyolc óra.

Hat órát a tanteremben, kettőt pedig otthon tanulsz.

De nekem...

De nekem nincs erre időm. Apródi kötelességeim vannak.

Apródi kötelességek?

Ezen változtatni fogunk. Elkél egy kis felrázás.

Hát, igen, uram. Gondolom, igaza lehet.

Hogy akarsz bármit is elérni iskolázottság nélkül?