Circus of Books

Anya!

Anya, nézz ide!

Anya, fordulj meg! Benne vagy a rejtett kamerás filmemben!

Ideköszönnél? Sikíts!

Tele van a ház vendégekkel, visszahívhatlak máskor? Jó.

Üdvözlöm! Önt hogy hívják?

„Ez itt a Kandi kamera!”

Nézd csak a szekrény mögé rejtett kis kamerát!

- Nem vagy kicsit közel? - De igen! Ilyen a kamera.

- Így nem tudok figyelni, Rachel. - Sikíts!

- Öt pohár víz! Atya gatya! - Öt pohár víz.

Elég uncsi felvétel lesz, Rachel,

nézni, ahogy kiengedek öt pohár vizet egy kancsóba.

Anya, apa, bemutatkoznátok?

- Kezdd te! - Jó.

Karen Mason vagyok.

Én pedig Barry Mason.

1982 óta vagyunk a Könyvek Cirkusza bolt tulajdonosai,

vagyis 33 éve.

Ami elég hosszú idő, bármiről legyen is szó.

Elmondanátok, miféle bolt ez?

KAREN ÉS BARRY LÁNYA

Szóval, Josh, bemutatnád a családunkat a kedvemért?

Anyu és apu, milyenek ők?

Szerintem...

bizonyos fokig szokványosak vagyunk.

Egy normális, összetartó család vagyunk.

Csak vegyél fel minket!

Hé, Micah, hagyd abba! Ne már!

Próbáltunk tökéletes családnak látszani.

Micah, bemozdultál!

Egyértelműen anyu hordja a nadrágot,

de nagyon jószívű, szeretetteljes.

Még egyszer!

Határozott,

eléri, amit akar.

És aput hogy írnád le?

Ne ütközz a póznáknak!

Apu egy olyan különleges ember, aki alapból folyton boldog.

Ő egy ilyen boldog krapek.

Mit jelent ezen a piros fény?

- Apa, bemehetek ide? - Persze.

Apa!

Azt szoktuk mondani:

„Keresd a kopasz, vigyorgó hapsit!”

Amikor elkeveredett a plázában.

Egyértelműen jó zsaru-rossz zsaru párost alkotnak.

Tudjátok, ott voltam...

nem éppen tipikus anyukatípus,

de mindenesetre három gyerek mellett dolgoztam.

Nem akartuk, hogy tudják, mivel foglalkozunk,

mert úgy gondoltuk, a többiek nem játszanának velük.

Ez egy elég kemény piñata!

Sosem beszéltünk róla.

Egyszerűen csak tudtuk, ez nálunk így működött.

Nem beszéltünk a családi vállalkozásról.

Ha a szüleink foglalkozásáról kérdeztek,

a hivatalos válasz szerint könyvesboltjuk volt.

„Könyvesboltunk van.”

Ezt szoktuk mondani az embereknek.

Volt, hogy be kellett mennünk,

mert anyu vitt minket haza, és meg kellett állni az üzletnél.

Szigorú szabályok voltak, csak a padlót nézhettük,

amíg az üzlet bizonyos részein áthaladtunk.

„Nincs nézelődés! Lefelé nézzetek!”

De hát nyilván...

tudjuk, hogy megy... nézelődtünk...

Egyszer találtam egy videókazettát anyu kocsijának a hátsó ülésén.

Megragadtam és eldugtam, aztán hónapokig vártam.

Aztán egyszer senki sem volt otthon,

én meg rohantam a kis rejtekhelyemhez, elővettem a kazettát...

kiderült, hogy Beta típusú volt, és nem tudtam lejátszani.

A Könyvek Cirkusza tehát a könyvesboltunk,

és egyben egy meleg, felnőtt tartalmú vállalkozás is.

A NETFLIX SAJÁT GYÁRTÁSÚ DOKUMENTUMFILMJE

CSAK 18 ÉV FELETT

MELEG ISMERETTERJESZTÉS

A Könyvek Cirkuszát látva

mindig azt hittem, hogy az csak egy könyvesbolt

valamilyen cirkuszi témával.

Aztán elmentem, és kiderült,

hogy sokkal több, mint egy egyszerű könyvesbolt.

Volt egy pornórészlege,

ami igazi, nagybetűs pornó volt.

Csúcsszuper volt!

Amerika összes perverzének ínyenc szexuális anyagot szolgáltat,

ezzel dicsekedett a Könyvek Cirkusza bolt.

Lehetővé tette, hogy a férfiak nyugodtan felfedezzék a saját szexualitásukat.

Biztonságos hely volt, ahol a melegek találkozhattak.

A könyvespolcok között zajlott a partnerkeresés.

Ez volt a környék meleguniverzumának közepe.

Egyik visszatérő eleme a Ketten a városban -nak az,

hogy körülnézünk Dél-Kalifornia híres-hírhedt utcáin.

És ma este Lou Lauren elvisz bennünket

a Santa Monica sugárútra.

Ilyennek ismeri a Santa Monica sugárutat a legtöbb kívülálló.

Ám ennek az utcának van egy privát oldala is,

amit a kívülállók csak akkor vesznek észre, ha leesik nekik,

hogy itt szinte csak férfiakat látni.

Az első évben, hogy Los Angelesbe költöztem,

találtam egy olyan helyet, ahol elfogadtak.

Nyugat-Hollywoodban szinte csak meleg, nagyon fiatal srácok voltak,

és Boystownnak, a Fiúk városának hívták.

Akkoriban ha valaki nyilvánosan meleg volt, akkor törvényt sértett,

és fura dolgokat művelt.

Az egész lábujjbökdösés, partnerkeresés,

a rejtjelezés a bandanákkal és a kis zászlókkal...

Nem úgy állnak hozzá, hogy jobb lenne félrehúzódni,

mert a főnököm megláthat?

Nem. Ez már a meleg szabadság kora! Ilyesmivel már nincs gond.

A nevem Alexei Romanoff,

és az egyik utolsó vagyok azok közül, akik még élnek

a Black Cat kocsmánál történt tüntetés résztvevői közül.

1966 szilveszterén

két bárnál volt rendőrségi rajtaütés.

Éjfél után két-három másodperccel,

miután a Black Catben az „Auld Lang Syne” című dalt eljátszották...

a rendőrök elkezdték letartóztatni azokat, akik csókolóztak.

Féltek,

mert ha előbújtatják őket, elveszíthették volna a munkájukat,

az otthonaikat.

Ez az eset indított aztán tüntetéseket a rendőrségi brutalitás ellen

Los Angeles legrégebbi melegbárjai,

a Black Cat és a New Faces előtt.

Akkoriban ez volt az ország legnagyobb tüntetése,

és ez két és fél évvel a Stonewall előtt történt.

A New Faces bárból lett a Könyvek Cirkusza.

Azért volt olyan fontos az a könyvesbolt,

mert olyan irodalom volt ott megtalálható, ami a mi életünkkel volt kapcsolatos.

Mert hát ugye rólunk soha senki nem beszélt,

rejtőzködve éltünk, mert undorítóak voltunk.

Leírhatatlan, hogy mennyire más volt.

Homokosnak lenni tabutéma volt.

A pornónak mindig is helye volt a meleg közösségben,

mivel ilyesmit nem lehetett látni.

Férfiak, pucéran, fesztelenül...

ez büszkeséggel töltött el minket.

A Könyvek Cirkuszában éltem át először,

hogy melegként nem vagyok egyedül.

Akkoriban nem volt könnyű a melegek élete,

és ez a könyvesbolt

tartott biztonságban. Ez vigyázott rám.

Hogy megy ma az üzlet?

Nem valami jól.

Néha beindul.

Mint az összes nap, mi?

Csak nem elment pár videókazetta?

- Aha. - Tényleg?

- Igen. - Valahogy úgy.

Ezt ma reggel láttam meg.

Valaki behozott pár nagyon jó állapotú, hetero videókazettát.

Nem tudom, ki fog hetero videókazikat venni,

de nem kellett fizetnünk értük.

Olyan könyvekért cseréltük őket, amiket egy dolcsiért szoktunk árulni.

Ezek itt tabletták, ezek meg péniszgyűrűk.

Ez miért is oda megy?

Nem tudom, miért oda tesszük.

Lássuk csak!

Patkányhelyzet van!

Az egyik alkalmazott látott egyet ma reggel itt hátul,

ahol nincs kaja, úgyhogy el kell kapnunk,

mielőtt úgy dönt, hogy előrejön csipegetni a nasijainkból.

A legtöbb áru a bolt elejében van.

A Handjobs magazin kiadója most állt le a kiadással.

Most már biocsirke-tenyésztésben utazik,

úgyhogy ha rendelünk tőle, megnézzük, milyenek a csirkéi.

Ez itt a felnőtt részlegünk.

Híres.

Ez tehát az egyik legjobb részünk.

Úgy hívjuk, hogy „korábban már nézett”,

és ezek...

kőkemény meleg DVD-k,

amiket a vásárlók az évek során vettek.

Úgy tudom, ez az egyik legjobb.

Egy darabig próbáltuk egyet fizet, kettőt kap akcióban eladni.

Ez itt a Pucér és durva, Carl Stanyon rendezésében.

De még 3,95 dollárért

sem nagyon akarnak elkelni.

Van úgy, hogy bejövök dolgozni,

és csak haszontalan dolgokkal foglalom le magam.

Fogok egy hétdolláros filmet, és leárazom három dollárra,

aztán átpakolom a falnak erről az oldaláról arra az oldalára.

Ez egy kiöregedő, betegeskedő vállalkozás.

Újságíró akart lenni,

és nem készült pályamódosításra,

úgyhogy nyilván a körülmények térítették le az útról.

De ha megnézzük anyu korai munkáit,

interjút készített Larry Flynttel, írt a pornográfiaellenes razziákról.

- Tényleg? - Bizony!

- Ilyenekkel foglalkozott? - Igen.

Nem is tudtam!

Én sem, amíg meg nem találtam a cikkeit.

Ez volt a mi kis

szerkesztőségi stábunk Daytonban.

Azta! Egész szexin öltöztél!

Bizony, csinos voltam ám, nézd csak meg!

Ne már!

- Ugye? - Mi van?

De mit is akarsz ezekkel kezdeni, Rachel?

Ez olyasmi, aminek tulajdonképpen a részese voltam.