Love Is Blind: Sweden (Love is Blind: Sverige)

- Most itt vagyunk, te és én. - Igen.

Tiszta szívvel kérdezem tőled…

Leszel a feleségem?

Én… Úristen, gyönyörű. Tényleg gyönyörű.

Nagyon gyönyörű!

Jézusom.

Nem hiszem, hogy készen állok.

Nagyon szeretnék. Azt hittem, így van.

És bárcsak így lenne, de nem hiszem, hogy kész vagyok rá.

Túl gyorsan történt.

Azt mondtad, szerelmes vagy, és én nem tudtam viszonozni.

De ha ezt tesszük, ugyanúgy kell éreznünk.

- Megértem. - Én…

És azt kívánom, bárcsak másképp éreznék.

Sokkal jobb lenne.

Minden fantasztikus volt. Te vagy a legjobb.

De nem állok készen. Azt hittem, igen.

- Oké. - Nem. Nem akarom, hogy szomorú légy.

Egy kicsit gyors volt a tempó.

- Megölelhetlek? - Persze.

Olyan csodálatos volt.

Sajnálom.

Nem kell bocsánatot kérned. Nem kell.

Nagyon köszönöm.

Köszönöm az őszinteséged. Csodás vagy.

Oké.

Szia!

Erősnek kell lennem.

Mindig.

Szerelem… mi a szerelem?

Nem tudom.

Talán a szerelem nem nekem való.

Ezt gondolom.

SVÉDORSZÁG

Pokolian ideges vagyok. Nagyon ideges.

Kicsit remegek.

Érezni akarok valamit.

Amikor kinyílik az ajtó, amikor meglátom őt,

amikor először öleljük meg egymást,

lesz köztünk kémia?

Idegennek fog tűnni?

Vagy annak az embernek, akivel órákon át beszélgettem?

Aki iránt így érzek anélkül, hogy láttam volna? Ő az igazi?

Készen állok, de nagyon ideges is vagyok.

Beleszerettem egy falba.

De a fal mögött egy férfi volt.

Nehéz.

Mindenkinek más az ízlése,

és más jelentőséget tulajdonít a megjelenésnek.

Személy szerint nekem nem annyira fontos a külső,

jobban számít, hogyan bánik velem valaki, és milyen a személyisége.

De könnyű ezt mondani úgy, hogy még nem láttad a másikat.

Amikor kinyílik az ajtó, elektromos sokknak kell végigfutnia a testemen.

- Johanna. - Szia!

- Szia! - Szia!

Ne, ez teljesen…

- Szia! - Csak…

Az egész testem remeg.

- Biztos voltam… - Jól nézel ki!

Te is. Káprázatos vagy.

Még soha nem gondoltam ennyit egy névre.

„Johanna Storm.”

Gyönyörű vagy. El sem hiszem.

Köszönöm.

- Rúzsos lettél. - Nem számít. Hogy vagy?

- Jól. - Biztos?

- Most már jobban. - Igen?

- Basszus, gyönyörű vagy. - Köszönöm!

Úristen! Csak még egy ölelést.

Tudod, mennyire vágytam erre?

- Egek. - Istenem.

Fenséges borzongás fut végig a testemen.

Tiszta őrület hallani a hangodat.

- Igen, értelek. - Olyan: : „Ki vagy te?”

Leülünk egy kicsit? Nehogy összeessünk.

Figyelj.

Nem vagyok kleptomániás, de találtam egy kis virágot.

- Remélem, jelent majd valamit. - Ez kedves.

Dehogyis. Van még valami más is, amit szeretnék odaadni neked.

- Ó! - Komolyan.

De, mint mondtam, nehéz ezt megemészteni.

- Egy hegyi vihar, ami… - Igen. Ami lecsapott.

Igen, lecsapott. Hát ki vagy te?

- Jó ég. - Csodás.

Tényleg teljesen letaroltál, mint egy vihar.

Jó, igaz. Ezt még biztos nem hallottad senkitől.

Végig ez volt a terv. Viharosan bekeríteni a pasimat.

A fenébe. Úgy érzem, állandóan tapizlak. De…

annyira hihetetlenül gyönyörű vagy. Olyan boldog vagyok, hogy látlak.

Elképesztő.

Felállhatunk? Csak muszáj…

Igen.

Figyelj… Johanna Victoria Storm.

Lenne egy apró kérdésem hozzád.

Most pedig letérdelek eléd.

- Johanna. - Igen?

Még mindig hozzám akarsz jönni?

Igen.

Nem tudom, hogy kell ezt csinálni. Én csak…

- Hű! - Pontosan.

Hú, jó választás.

Újra letérdelek. Így már jobb.

- Szóval, tetszik? - Nagyon is.

- Jól megy a karkötődhöz. - Úristen.

Igaz?

Ez olyan „hegyi vihar” gyűrű?

Igen, az.

- Istenem, de szép. - Köszönöm.

- Már nem remegsz annyira. - Már kevésbé. Ez jó.

Kevésbé. Ússzunk egyet?

- Kicsit le kellene hűlnöd. - Igen.

Tényleg.

- Folyton lecsúszik. - Akkor nem csinálok semmit.

De ez… basszus, megért minden fáradságot.

- Igen. Meg. - Igazán.

Menjünk együtt egy irányba. Valaki majd megállít.

- Nem akarok így kimenni. - Elkísérhetsz az ajtóig.

Próbáljuk meg.

Hé, ez varázslatos.

- És a gyűrű? - Ez? Nálam van.

Legyen is. „Hegyi vihar”. Örökké.

- Csók. Szia! - Puszi.

Csók.

Istenem!

Mi a fene! Olyan kedves volt.

Tízből tíz, simán.

Olyan kincs, amire nagyon kell vigyázni.

Csak álmodtam?

Francba…

Sokkal jobban sikerült, mint ahogy elképzeltem.

Ez a legszebb ékszerem, mert férfi is jár hozzá.

Vissza akarok menni, hogy újra lássam. Miért ülök még itt?

KORFU, GÖRÖGORSZÁG

Az öt pár együtt teszi meg a következő lépést a kapcsolatukban.

Viszlát!

- Biztos ne segítsek? - Biztos. Erős nő vagyok.

- Rég várok erre. - Igen.

- Nézd, milyen szép. - Hű, tényleg.

Ó, ez egy kicsit…

Gyűrű van az ujjukon és kizárólag a belső értékek alapján

választották ki egymást,

már a kapszulában is erős kötődés alakult ki köztük.

- Ránk! - Ránk. Fenébe is, ez jó.

Néhány hétnyire vannak az esküvőtől.

De ahhoz, hogy igent mondjanak, fizikai vonzalomra is szükség lesz.

- Egek, olyan puha vagy. - És ez jó?

Nagyon. Szeretlek megérinteni.

Össze tudják kapcsolni a hangot a külsővel,

és az érzéseket a személlyel?

Ezt fogják kideríteni a párok itt Korfun, Görögországban.

- Szülinapos lány. - Ne! Emlékeztél rá?

- Nem, elfelejtettem, esküszöm. - Én meg: „Mi?”

- Csodás. Micsoda fuvar. Köszönjük. - Te jó ég.

- Gyere. Szia, minden oké? - Szia!

- Igen. - Boldog születésnapot!

Köszi!

- Hogy felejthetném el? - Jesszus.

Készen állok a következő lépésre.

A belső értek pipa.

Ismerjük egymást… mármint sok mindent tudunk egymásról, mélyebb dolgokat is.

Ez a része rendben van. Most jön a fizikai rész… igen.

- Csinos vagy. - Köszi.

Azt hiszem, elég bújós leszek.

Tudom, milyen tudok lenni, amikor tetszik valaki.

- Hű, milyen szép medence. - Úristen, annyira hangulatos.

Talán túl jó is.

Ez hihetetlen. Wow.

Annyira csodálatos.

Tökéletes nászút.

Manapság nőnek lenni…

Csak viccelek. Na jó…

- Nem, nem viccelsz. - Tényleg nem.

Oké, egy gardróbszoba. Ez totál őrület!

- A tiéd lehet. - Az egész? Tényleg?

- Mire használnám? - Hol tartod a ruháid?

Mondjuk itt.

Ez tetszik. Pluszpont.

Csodás érzés.

Ma igazán jó élni.

Remélem, a jövőben is minden nap így érzem majd.

Imádom ezt.

A célra koncentrálj, ahogy mondják.

És ha engem kérdeznek, ő tényleg… főnyeremény.

Rendesen kell viselkednem vele.

Csinos ruhában voltál, amikor először találkoztunk.

Ideges voltál. Nagyon…

- Ideges voltam? - Eléggé.

- Nem. - De. Látszott a szemeden.

Ki ne lenne ideges egy ilyen bámulatos nő mellett?

Azt érzem Lars-Erikkel kapcsolatban,

hogy jó lesz együtt lelassítani kicsit,

hogy lássuk, hogyan működünk a mindennapokban.

Oké, befejeztem. Basszus, ez unalmas volt.

Itt pakolászunk, miközben kint süt a nap és vár a pezsgő…

Az történt, hogy ő…

tett valamit, ami eléggé megijesztett.

Tökéletes.

Hogy lehet ezt rögzíteni?

Lars-Erik írt egy cetlit: „Csodálatos nő vagy, szeretlek.”

És ez belém hasított.