Hope Gap

Hope Gap Inkább lennék özvegy

Gyerekkoromban mindig kimentünk ebbe az öbölbe

a sziklák alatt. Úgy hívták: Hope Gap.

Amikor az ár visszahúzódott, megjelentek ezek a kis sziklamedencék.

És a medencékben apró tengeri állatkák nyüzsögtek.

Anyám ott ült valamelyik sziklán és várt

miközben én keresgéltem.

Soha nem kérdeztem magamtól, vajon mire gondolt

vagy hogy boldog volt-e.

Nem szoktunk erre gondolni, ugye?

„Egyszerűen az élvezet” igaz, Gary?

Hogy mondod?

Á, te vagy az, Grace!

Ez egy vers, Yeatstől.

Mindig csak a költészet, igaz, Grace?

Nem törvény, szónok, taps, tömeg

és nem kötelesség, a szívé, egyszerűen az élvezet

hozott e dúlt felhők közé.

A francba!

mérlegeltem, mi volt s mi lesz,

és úgy láttam, mindegy, mi vár:

egyensúlyban tartja

üres életem az üres halál

Szép napod van?

Á, csak a szokásos.

És milyen volt a te napod, Grace?

Milyen volt?

Ja, persze.

Megtettem a szokásos sétánkat a Hope Gap-ig.

Már nagyon rég nem voltam ott.

Emlékszel, hogy Jamie mennyire szeretett odajárni?

Hát, persze.

Néha nagyon hiányzik.

Csináltál nekem egy teát?

Azt hittem, már van.

Kihűlt.

Vajon miért van az, hogy te mindig csak félig iszod ki a teádat?

Hát, erre én is kíváncsi vagyok.

Szerintem azért, mert nem szeretem, ha a dolgok véget érnek.

Te félbehagyó típus vagy.

Az volnék?

Miért te befejező típus vagy?

Egy bizonyos pontig.

Lehet valamit befejezni egy bizonyos pontig?

Nem hinném.

Mindenesetre jó lenne, ha Jamie hazajönne.

Már hónapok óta nem volt.

Éli a maga életét.

Világos, de miért nem tartozunk bele abba mi is?

Wikizel?

Igen.

Ezt például sohasem fejezed be.

A Wikipédiát nem lehet befejezni.

Napóleon 450 000 katonával kelt át a Nyeman folyón.

Kevesebb mint 20 000 tért vissza.

A tisztek meglepően nagy számban vezettek naplót.

Több mint 150 maradt fent.

Ez valóban meglepő, figyelembe véve a visszavonulás körülményeit.

Ahogy a férfiak elhullottak a szörnyű hidegben,

a bajtársaik levették róluk a ruháikat

és ott hagyták meztelenül a hóban a még élőket.

Ez egyfajta túlélési stratégia volt.

Szélsőséges körülmények között az emberek kegyetlenek tudnak lenni.

Ez rossz?

Hibáztatnunk kellene őket?

Vajon bármelyikünk jobban viselkedett volna?

Robbie?

Én nem vetkőztettem volna le őket.

Hagytad volna őket a ruhájukban meghalni?

Igen.

Együttérzésből vagy szerénységből?

Nagyon nehéz leszedni az emberekről a ruhájukat.

Az bizony nehéz.

Már elég rég nem voltál és arra gondoltam...

Jaj, nagyon köszönöm, Jamie.

Biztos meg tudod oldani?

Megmondom Grace-nek.

Nagyon fog örülni.

Szombaton, valamikor ebéd után.

Amikor a katonák megsebesültek vagy fagyási sérüléseket szenvedtek

és már nem tudtak járni, parancsot kaptak, hogy

vigyék őket a teherszállító szekereken.

Ez persze lelassította a szekereket

és csökkentette az esélyét, hogy a kocsik

eljutnak Szmolenszkig.

Ezért a vezetők keresték a különösen kátyús utakat

és ott gyorsabban hajtottak, hogy a sebesültek

a rázkódástól essenek le, anélkül, hogy bárki észrevenné.

Miután otthagyták őket az úton, halálra fagytak.

Ezt balesetnek tekintették.

Senki sem nézett hátra.

Senki sem nézett hátra.

Már jártam itt.

Ez micsoda?

Az antológiám, hogy így mondjam.

Az ötletem az, hogy bármi is történt veled,

az valakivel már megtörtént és leírta azt valamilyen formában.

Ez egy Rossetti-vers első sora.

Micsoda?

Hát az, hogy „Már jártam itt.”

Jamie hazajön a hétvégére.

Jamie hazajön?

Szombaton, valamikor ebéd után.

Honnan tudod?

Beszéltünk telefonon.

Téged hívott?

Miért?

Hát hogy elmondja, hogy hazajön.

De miért téged hívott?

Fogalmam sincs.

Néha azért engem is szokott hívni.

Tényleg?

Mikor is volt itthon utoljára?

Talán áprilisban?

Megvan a saját élete.

Szia, Kelly vagyok.

Most nem tudok beszélni,

de kérlek, hagyj üzenetet,

amint lehet, visszahívlak.

Szia, Kelly.

Jamie vagyok.

A hétvégére elutazom.

Vasárnap 6-kor jövök vissza.

Ha ráérsz, örülnék, ha találkoznánk.

Rendben, szia.

Üdv, idegen.

Szia, anya.

Üdv, idegen.

Szia, anya.

Jamie.

Apa.

Jamie, Jamie.

Kösz, hogy eljöttél.

Jó volt az utad?

Nem volt rossz.

Elértem a 3:46-ost.

Akkor késett.

Épp hogy csak elértem a csatlakozást Lewisnál.

Manapság már nem bízhatunk a vonatokban.

Akkor ... Csak ledobom a cuccaimat.

Szerinted boldog?

Szerintem boldog a kis lakásában.

Igen?

Tök egyedül?

Mondjuk, az igaz.

De úgy él, ahogy neki tetszik.

Például nem kell mosogatni.

Egy tányért használsz, elmosod és aztán megint használatra kész.

Nem fogy el tejed, mert csak te

egyedül iszod, így mindig tudod,

mennyi van még a hűtőben.

Ezek apróságok, tudom, de értékesek.

Nos, ez úgy hangzik, mintha irigyelnéd.

Dehogy.

Szerintem senkinek sem jó elbújni egy lyukba,

ahol mindig minden ugyanúgy van.

Jamie, sokáig tart még?

Mindjárt.

Gyújtsunk gyertyát, ünnepeljük meg Jamie hazatérését.

Igen, miért is ne?

Jövő héten 29 éve leszünk házasok.

Igen, gondolom, így lesz.

Forgatsz valamit a fejedben?

Mire gondolsz?

Hát, hogy hová menjünk vacsorázni.

Ha erre vágysz.

Nem, nem erre.

Nem erre?

Nem.

Jól van, akkor nem megyünk.

Az isten szerelmére, Edward!

Valami rosszat mondtam?

Én azt mondom, elmegyünk vacsorázni az évfordulónkon,

erre te azt mondod, ha erre vágysz én meg azt mondom, hogy nem erre

erre te azt mondod, akkor nem megyünk.

De én igenis el szeretnék menni vacsorázni az évfordulónkon.

Mit gondolsz, miért javasoltam?

De akkor miért mondod, hogy nem akarod?

Mert nem azért akarom, mert én akarom.

Azért akarom, mert te akarod.

Szóval te akarod?

Igen.

Akkor foglalsz asztalt valahol?

Persze.

De ne azon a szörnyű helyen, amit tavaly választottál.

Mi lenne, ha te foglalnál?

Mindent én csináljak?

Jössz a misére reggel, Jamie?

Anya, tudod, hogy már nem járok.

Miért nem?

Nem hiszel már Istenben?

Körülbelül.

Miért?

Talán a sok szenvedés miatt a világon?

Igen, részben azért is.

De nem érted? Épp ez az, amiért

istennek léteznie kell.

Ha csak ez a világ lenne, hogy tudnánk ezt elviselni?

Edward, magyarázd el neki, miért engedi isten a szenvedést.

Hát, ez valahogy... a szabad akarattal függ össze, nem?