Marriage Story

Ezt imádom Nicole-ban.

Eléri, hogy a kínos dolgok miatt se érezzék rosszul magukat mások.

Odafigyel, amikor valaki beszél hozzá.

Néha túl sokat, túl sokáig.

Derék állampolgár.

- Csak hívd fel! - Nem hívom.

Mindig tudja, mi a teendő a családi szar ügyek esetében.

Hívd fel!

Ha holtpontra jutok, ő tudja, mikor lökjön rajtam egyet,

és mikor hagyjon békén.

Ő vágja a hajunkat.

Mindig megmagyarázhatatlan módon épp teát főz,

amit aztán nem szokott meginni.

És nem könnyű neki eltenni egy zoknit, becsukni egy szekrényajtót,

elmosogatni, de miattam megpróbálja.

Nicole LA-ben nőtt fel színészek,

rendezők, filmek és tévéműsorok között,

és nagyon jóban van az anyjával, Sandrával,

és Cassie-vel, a nővérével.

Nicole remek ajándékokat ad.

Olyan anya, aki játszik, de tényleg játszik.

Sosem száll ki,

nem mondja, hogy már elég.

És ez néha nyilván túl sok.

Jól van.

Szép. Egy, kettő, három. Mi az?

Viccelsz velem? Most voltam sitten!

Az istenit!

Ne nevess ki! Hagyd abba!

Folyton verseng.

Remekül ki tudja nyitni a befőttesüvegeket, mert erős a karja,

amit én mindig nagyon szexinek találtam.

Teletömi a hűtőt.

Nálunk soha senki nem éhes.

Tud kuplungos kocsit vezetni.

Hogy tehetted?

A Belezúgtam a lányba című film után

maradhatott volna LA-ben és lehetett volna filmsztár,

de ő feladta, hogy velem játsszon színházban, New Yorkban.

Az ember kapja meg, amit kifizet.

Bátor.

Remekül táncol.

Ragadós a lelkesedése. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak tudnék táncolni.

Mindig megmondja, ha nem tud valamit,

nem olvasott egy könyvet, nem látott egy filmet vagy színdarabot,

míg én megjátszom magam, és mondok valami olyat: „Már rég láttam.”

Kedvenc elfoglaltsága az őrült ötleteim megvalósításának kigondolása.

Próbáljuk meg...

kúszva...

de állva is.

Ő a kedvenc színésznőm.

Mit szeretek Charlie-ban.

Charlie tántoríthatatlan.

Sosem hagyja, hogy mások véleménye, vagy bármi akadály

eltántorítsa attól, amit elhatározott.

Charlie úgy eszik, mint aki túl akar lenni a dolgon,

és mintha nem lenne elég kaja mindenkinek.

A szendvicset megfojtja, miközben felfalja.

Fordítva van rajtad a pulcsi?

De hihetetlenül rendszerető, és ebben rá hagyatkozom.

Nagyon energiatakarékos.

Bocs.

Nem néz túl gyakran tükörbe.

Négyszer sírtam.

Én is.

Könnyen elsírja magát filmen.

Vajon ugyanaz a négy volt?

Önellátó.

Tud zoknit stoppolni, vacsorát főz magának, inget vasal.

Mi a helyzet itt?

A paprika összevágva.

Ritkán szenved vereséget...

Én pedig szerintem folyton.

Charlie nyugodtan viseli a hangulatváltozásaimat.

Nem adja meg magát nekik, de nem is hibáztat miattuk.

Remekül öltözködik.

Sosem néz ki kínosan, ami egy férfi esetében nehéz.

Az istenit, Charlie, szedd össze magad!

Folyton verseng.

Jaj, ne már!

- Mi ez? Kié a Baltic Avenue? - Az enyém.

Mennyi? Nincs annyim.

Négyszázötven dollár.

Oké, én kiszállok! Kiszállok, jó?

Ez annyira frusztráló!

- Apa! - Imád apa lenni.

Mindent imád, amit más utálni szokott,

a hisztiket, az éjszakai ébresztéseket.

Rosszat álmodtam.

Semmi baj.

Szinte bosszantó, mennyire szereti az ilyet,

de a legtöbbször jó ez.

Maradj itt, apa!

Elvonul a saját világába.

Baszki!

- Miért „baszki”? - Ez a megállónk.

Ő és Henry ebben egyformák.

Tud szólni másoknak, hogy étel ragadt a foguk közé,

vagy az arcukra, anélkül, hogy kínos lenne számukra.

Tökéletes.

Charlie önerőből ért el mindent.

A szülei...

Csak egyszer találkoztam velük, de...

azt mesélte, gyerekkorában sok volt az alkohol, és némi erőszak is.

Indianából költözött New Yorkba, úgy, hogy senkit nem ismert.

Most New York-ibb bármelyik őslakosnál.

- Kértem, hogy jó mandulatejjel csinálják. - Zseniális!

Képes családdá kovácsolni a jelenlevőket.

A társulatban mindenkit a bűvkörébe vont.

Senki, még az utolsó gyakornok sem érezte feleslegesnek magát.

Emlékezett az összes belsős poénra.

Hová mész, ha fúj a szél?

Ja, igen... az vicces volt!

Rettentően szervezett és alapos.

Pontosan tudja, mit akar,

ellentétben velem, én nem mindig.

Ott álljunk meg!

Ki akar kezdeni?

Nem fogom hangosan felolvasni.

Miért?

Mert nem tetszik, amit írtam.

Miközben a különválásukat

és végül a válásukat mediáljuk...

komoly viták is kialakulhatnak.

Ezért szeretem pozitív hangulatban elindítani a folyamatot,

hogy a két fél emlékezzen arra,

miért is házasodtak össze annak idején.

És hogy a szétválás közben

ne feledjék...

ezt az embert egykor nagyon szerették,

és talán sok tekintetben még most is szeretik.

Én felolvasom az enyémet. Nekem tetszik.

Ahhoz, hogy ez működjön,

mindkettejüknek fel kell olvasni.

Én nem fogom.

Kár, hogy nem fogják hallani

a csodás dolgokat, amiket egymásról írtak.

Nicole szerint nem tudok írni, de szerintem az enyém elég jó.

Nicole, talán meggondolná magát, ha meghallgatja Charlie-ét.

Nem akarom meghallgatni.

Megígértük, hogy meghallgatjuk.

Így van.

Ez a folyamat legelső lépése.

Hát, szerintem én megyek, ha az egész annyiból áll,

hogy maguk ketten egymás farkát szopják.

Charlie nekem adta a jegyzetet, de neked szól.

- Azt írta, figyeljek a végszavaimra. - Ez miért nekem szól?

A színészet reagálás.

Én rád reagálok. Lelassítasz.

Frank, ez volt az utolsó előadás.

Szerinted Charlie és Nicole összejön még valaha?

Nem, szerintem most tényleg vége.

Még most is fura érzés.

Mintha a szüleim mennének szét.

Charlie és Nicole mindig együtt volt.

- Charlie most is jegyzeteket osztogat? - Aha.

Mázlista vagy. Bárcsak én is LA-be mehetnék!

LA-ben van tere az embernek. Itt nincs.

Hölgyeim és uraim,

pohárköszöntőt szeretnék mondani

Charlie-ra

és a mi szeretett Nicole-unkra,

aki új kalandra indul

a napfényes Kaliforniába!

És mi is valami újba vágunk bele.

Mi a Broadwayre visszük a darabunkat.

Arra emlékeztet, amikor még fiatal voltam,

és először jártam a Broadwayn.

És én mondom,

az embert összezavarja,

ha 27 évesen kapja meg a Tony-díjat.

Még gyerek voltam.

- Elia Kazan ott volt a takarásban... - Most odamegyek.

- Ne csináld! Mary Ann! - ...oldalba bökte Mike Nicholst.

Mike épp Dietrich-hel társalgott,

és tudjátok, Marlene általában folyton viccelődött,

de akkor este nagyon komoly volt.

Adnál egy másodpercet?

Sziasztok, azt hittem, csak későn jöttök!

- Hogy van? - Jól. Időben lefeküdt.

Nem ellenkezett. Előtte olvastam neki.

Uramisten, milyen jól néztek ki!

Basszus! Ezt nem kellett volna kimondanom.

Semmi baj.

Kifizetem az egész estét. Úgy döntöttünk, hamarabb hazajövünk.

Kösz. És az utazási időt is.

Ha nem tetszik ez a mediátor, keresünk egy másikat.

- Aha. - Lehet, hogy nem is kell mediátor.

Úgyis elosztunk mindent, engem nem érdekel.

- Engem sem. - A tiéd lehet a nagy része.

Egymás közelében szerzünk lakást, hogy Henrynek könnyebb legyen.

Kitaláljuk, hogy legyen. Ugyanazt akarjuk.

Igen.

Közben meg élvezni fogod a sorozat forgatását.

De nem tartod rossznak, ugye?

Sose nézek tévét, úgyhogy nem tudom megmondani.

Azt mondtam Henrynek, két hét múlva meglátogatom LA-ben.

Igen?

Semmi.

Látom rajtad, hogy feljegyzést akarsz adni nekem.