Formentera

Szeretlek.

Igen, ez az.

Gyere!

Akkor jól hallottam.

Gyalog jöttetek?

- Nem. - Szia, Ben! Szia, Nina!

- Hol van Georg? - Nem mondtam neki, hogy jöjjön elénk.

Mióta csinálja azt, amit mondanak neki?

- Annyira boldog vagyok. - Én is.

- Helló! - Helló!

- Nina vagyok. - Helló, Nina!

- Nagyon örülök. - Szintén.

Ben!

Téged elnézve repül az idő.

- Kértek? - Igen.

Köszönöm.

- És hol van a lányotok? - Anyukámmal van.

Milyen kár.

Szeretnénk kettesben lenni.

Érezzétek otthon magatokat. Később találkozunk.

Igen, később.

Gyorsan hazaszólok, hogy rendben megérkeztünk.

Nem kell.

Majd én elintézem.

Ez jó, nem?

- Mi az? - Semmi.

Semmi.

Azt ne mondd, hogy máris felmentek.

- Még nem is köszöntünk! - Georg.

Fiam! Ő pedig biztos Nina.

- Ő Nina. - Helló, Nina! Üdvözöllek!

Gyertek!

- Holnap hippi piac lesz. - Tényleg? Igen, holnap.

- Szerdán és vasárnap van. - Igen, vasárnap.

- El kell vinned oda Ninát. - Persze.

Utána menjetek ki a Dylan-szakadékhoz. Útba esik.

Talán már van saját elképzelésük.

- Bocsánat, hogy is hívják? - Pit.

A palackba zárt szellem.

- Ő a fia? - Olyasmi.

Mindenhol bújkál.

- Milyen volt az út? - Remek. Nem igaz?

A legjobb, ami velünk történhetett.

Elkerültük egymást a kikötőben.

- Mert… - Miért?

Megbeszéltük, hogy eltalálunk ide, igaz?

Emlékszel arra a borászra Es Calóban?

- Akinek birkája van? - Igen.

Kettő is.

- Ti éltek? - Igen, egész évben itt vagyunk.

Chez Christine!

Nina, mivel foglalkozol?

- Most szülési szabadságon vagyok. - Egy ideje.

- Szülési mi…? - Szülési szabadság.

Szülési szabadság.

Ja, értem.

- És az meddig tart? - Három évig.

Hosszú távon nem unalmas?

A te életed sem túl izgalmas, igaz?

A harmadik szemedet keresed.

Nem most lenne a legjobb valami új dologba fogni?

Befejezhetnéd, amit elkezdtél, nem?

Pontosan mit?

Kultúratudományt tanultam.

Azt hittem, ruhákat tervezel.

Itt semmi sem titok.

Igaz ez?

Hát ez inkább hobbi.

Tudtad, hogy Christine-nek van egy butikja San Francescben?

Tényleg?

- Az is csak hobbi. - Igen, az is csak hobbi.

Ó, Mara, Pablo! Bemutatom Ninát és Bent.

- Helló! - Üdv!

- Helló! - Üdv! Pablo.

Szia! Ben.

Szia, anya!

- Sokat hallottam rólad. - Tényleg?

Éhesek vagytok?

Köszönjük, de már ettünk.

- Berlinből jöttetek? - Igen.

Mintha más város nem is lenne Németországban.

A koppenhágaiaknak nem létezik másik város Németországban.

- Miért költöztetek Németországba? - A tanulmányaim miatt.

Azt hittem, Nina miatt.

Persze. De…

- Hol ismerkedtetek meg? - Portugáliában, igaz?

- Egy nyaraláson. - Igen.

Akkor ott akartunk maradni.

- Miért olyan messze az otthontól? - És miért nem maradtatok?

Ben be akarta fejezni a tanulmányait.

Bölcs döntés.

Mióta támogatod a bölcs döntéseket?

- Nagyon szeretem Berlint. - Igen.

Olyan egyedi.

Mitől?

Mert mindig mozgásban van.

- Tényleg? - Igen.

Szerinted nem?

Persze, de most van egy gyerekünk,

és napenergia-hasznosítási mérnök vagyok.

Tudod, hogy megy ez.

Az elmúlt három évet otthon töltöttük,

nem sokat láttunk Berlinből.

- És? Hol…? Alszik? - Remélem.

Nina édesanyjánál van.

Milyen kár. A sziget ideális a gyerekek számára.

- Nina, máris elmész? - Igen, sok ez a friss levegő…

- Akkor aludj jól. - Igen, ti is.

- Holnap találkozunk. - Jó éjt!

- Megkérdezem a világegyetemet. - Persze.

Csak hinned kell benne és beválik.

- Ezt nézd! - Persze, mutasd csak.

Tessék.

- Hogy csináltad? - Hát kedvesem…

Ha egy sikerül…

Ne, ne!

Feladom. Adj egyet!

- Pedig leszoktam. - Már nem.

Nina?

- Alszol? - Igen.

- Adsz egy kis takarót? - Nem.

Mi a baj?

- Cukor és citrom. - Igen. Citrom.

- Kettőt? - Igen.

Pontosan.

Menjünk úszni!

Valahol ott kell lennie.

Fogalmam sincs.

Menjünk úszni egyet.

- Hát nem remek? - Ühüm.

Megváltozott egy kicsit.

- Tényleg? - Igen.

Régen kevesebben voltak.

- Sok olasz van, nem? - De.

Helló!

Szia!

Hogy vagytok?

Jól.

Jó, hogy itt vagytok.

Masszírozok.

Szeretnétek masszázst?

Én most nem. Azt hiszem, leégtem.

Akkor majd máskor.

- Szia! - Csáó!

- Kér masszázst? - Igen.

Köszönöm, ez jó.

Szeretnél masszázst?

Már foglalt. Nézd!

- Majd én megmasszírozlak! - Mit vétettem?

- Ez nem masszázs. - De, szupermasszázs.

Elmegyek úszni.

Nem, még nem láttam cápát.

Már sok kagylót gyűjtöttem neked. Sokat.

Az jó. Milyen kedves!

Igen? Luca? Halló?

Ennyi. Letette.

Nem találtátok meg a szakadékot?

Nem. Eltévedtünk.

- Ezt nem hiszem el. - De igaz.

Nos, kedvesem, sok pótolnivalód van.

- Majd holnep elmegyünk együtt. - Jó.

Ez csak legenda. Most az egyszer hagyjuk ezt a marhaságot.

Dylan akkoriban Nashville-ben volt.

Tényleg?

Mióta megy ez?

Mióta tart ez a macsó játék köztetek?

Hogy működik ez?

Közös kassza van, vagy mi?

A vendégeim vagytok.

- Ez nem is kérdés. - Ne merészeld!

Végül minden egyensúlyba kerül.

Ha nem is számokban, de kozmikus úton igen.

Wencke, kérsz még bort?

Hogyne!

Yoko! Van sajt és dinnye!

A tetőn akarok enni!

Gyere le!

Könnyen össze tudjuk szervezni a túrát.

Christine, ezt nézd!

Egy perc!

Mivel kellene összeszervezni?

Kelleni fog egy iroda, nem?

Hiszen eladtam az első napelememet.

Nem fura…

hogy itt még senki sem foglalkozik napelemekkel?

Hogy?

Szerinted itt el lehetne adni?

Azt hittem, nyaralni jöttünk.

Igen.

Csak álmodoztunk. Semmi konkrét.

- Miért nem velem álmodozol? - Nem volt előre eltervezett.

Rajtam kívül mindenki tud róla.

Először meg akartam mutatni a szigetet.

Ha elmondom, nem jöttél volna.

- Ezt miből gondolod? - Csak tudom.

Elmegyek sétálni.

Helló, Nina!

Köszönöm.

Tényleg vissza akarsz menni?

Hova? Tíz évvel fiatalabb voltam nálad, amikor eljöttem Németországból.