Stars of Eger (Egri csillagok)

(kitörő, vidám, szárnyaló szimfonikus zene)

Summáját írom Eger várának

Veszedelmének, diadaljának

Szégyönvallását török hadának

Nagy diadalját az magyar hazának.

(lantszó mellett lágy szimfonikus kíséret)

Nagy bőven ezt mint szép krónikába

Néktek megírtam állapotjában

Így rövid szóval csak summájában

Hogy ne légyetek restek hallgatásban.

Ez időben kapitányok Egerben

Dobó és Mekcsey vannak tisztségben

Ali basa, Ahmed vezér ott terem

Másfélezerötvenkét esztendőben

(vonuló hadat, ostromot, csatákat idéző vidám, katonás zene)

(zene elhalkul, távoli lópaták dobogásának robaja)

(komor zene, kintről közeledő lódobogás)

(dinamikus, diadalmas, keleti hangulatú csatazene)

(zene elhalkul, szerszámok, kardok zörgése)

- Megengedem, hogy szóljatok.

A fényességes anatóliai vezér

beglerbégje jelenti tündöklő felségednek:

Habsburg Ferdinánd

- aki magát másképp Magyarország királyának is nevezi -

Bécs alól visszavonulásra kényszerítette seregünket.

Zápolya János,

akit mi Magyarország királyának tartunk,

továbbra is birtokolja Buda várát.

- Birtokolja csak amíg él.

Szükségünk van rá.

Vesse csak el békében gabonáját a paraszt.

És az országban... másként?

Béke van.

Rend...

...és nyugalom.

(lágy zenébe belerobbanó ijesztő futam)

Haydi!

Haydi!

Ay yürü! Yürü köpek! Yürü!

Hagyd abba!

Csillag! Csillag!

Csillag!

(komor, fenyegető és vidám zene váltakozik)

Csillag!

Csillag!

Csillag!

Csillag!

Csillag!

Csakhogy megvagy, te vén csavargó...

Ne gyere!

Gergő!

Gergő!

Gergő, merre vagy?

Vicuska...

Vicuska!!

Hol kóricál ez a gyerek, amikor ebédelünk?!

A szentségit!!

- Édes uram, ne szentségeljen már annyit Márton pap előtt!

- Megszoktam... - Hát, én még nem!

Hová készülsz szívem...

tőlem elbujdosni

Tőlem elbujdosni,

az idegen földön

Ki fog téged szánni...

Hogyha megbetegszel,

ki fog hozzád látni...?

A szentségit!!

És ha kell, százszor is azt mondom, a szentségit!!

- A Bornemissza gyerekkel máskor is elengedtük.

- A szentségit annak a kölyöknek! Meg nektek is! Estig hallgattatok!

- Jókor reggel indultak, csak megjönnek hamarosan...

Most már én is azt mondom, hogy megjönnek...

- Ha a török is úgy akarja. Mert erre kószálnak megint!

- Elég a szóból! Nyergeljetek.

Cecey uram itt marad,

és utánunk küld egy legényt, ha a gyerekek megérkeznének.

(halk, komor zene reményteljes fuvola-futamokkal)

Pszt! Vicus!

Semmi hír...

Még mindig semmi.

Édes kis Vicuskám...!

És az uram se jött még vissza.

- Nyugodjék meg, nem lesz semmi baj!

Isten majd segít. Meg aztán fegyver is van náluk!

Ma már nincs remény...

Fáklyánk is kevés, semmi nyom! Majd reggel.

Jaj, édes uram!

Hozzám te ne szólj...

Ne szólj.... egy veszekedett szót se!

- Gyere, Vicuska! Itt megalszunk, ez jó hely!

Megszöktek! Megszöktek, hé!

Ay, yukare! Yukare!

- A lovamat elvitték! Elvitték a lovamat!!

Találsz helyette másikat.

- Teeee... (bogrács zörgése) ...barom!!

A talizmánom volt a lovam nyergében!

Az apámtól kaptam! A varázslatos talizmánom!

Ellopták!!! Egy gyaur kölyök lopta el!!

Hűűű...!

- Ezt mind a nyeregben találtuk.

Talizmángyűrű...

...ötköves. - Ez...

Ez legyen a kis Gergőé, megérdemli.

- És az arany...? - Az csak maradjon itt...

- Tudnotok kell, hová szökött ez a két kölyök?!

Kinek a kölykei voltak?

Kötözzétek a fához őket! Hitetlen banda...!

- Na várjál csak, gyere, számoljunk együtt!

Szóval... volt az a félszemű: az egy.

Aztán? - A korbácsos, az kettő...

a nagybajuszú az három.

- Szóval voltak vagy tizenöten, igaz? - Hát, voltak...

Gyere! Lefekszel, Vicuskám!

- Én Gergővel maradok. - Menj csak aludni!

Na gyere, csak gyere...

Te, Gergő...

Emlékszel az útra?

El tudnál bennünket vezetni?

- El én! De csak lovon! - Csakis!

Üss csak!

Kié?! Kié??!!!

- Megmondom!! Én megmondom!

Kié?

Egy magyar apáé...

...meg egy magyar anyáé.

Rajtaaa!!!

(csatakiáltás, kardpengék csattogása)

- Silah başına! - Dikkat!

(halálordítás, harci zene, fémes pengék)

Menekülj!

- Üsd! - Vágd!

Gyorsan!

Vicuska?

Alszik, mint a tej.

Dobó is visszajöhetne már...

Ha az egyszer elkezd verekedni...

- A Bornemissza gyereket miért vitte magával?

Ne féltsd...

Kemény az, mint a vas!

Paraszt...

- Férfikorodra legyen belőled ugyanolyan vitéz,

mint amilyen most voltál, Bornemissza Gergely!

- Ha megnövök, lesz ám szép feleségem! - Nocsak! Tán már választottál is?

- Nem én, ő. - Kicsoda?

Vicuska.

- De addig elküldelek Török Bálinthoz Szigetvárra, vitézi oskolára.

Apród leszel Bálint úr mellett. Örülsz-e?

Örülök hát!

- Ne örülj annyira, kiskomám! Az tíz kemény esztendő!

De akkorra már elbírod ezt a kardot.

A tiéd. - Köszönöm...

- Miért éppen én? Hallod, Gergely? Miért éppen én?!

Ki vagyok én?

- Török Bálint, Magyarország zászlós ura.

A magyar hadak vezére.

És a csecsemő király, Fényességes uram parancsa szerint.

Mihelyt a nap delelőre ér.

Ez György barát feje.

Az isten se ismeri ki magát rajta. Pedig vele jóba van.

György barát hívünk.

Fényességed engedelmével meghallgattuk hasznos tanácsait.

Engem meg se kérdeztek...

Efendi!

Megmondaná nekem, hová megy ez a rengeteg janicsár?!

Csak séta.

Kíváncsi seregem belülről is látni óhajtja a fényes Buda várát.