Pieces of a Woman

A NETFLIX BEMUTATJA

SZEPTEMBER 17.

Fel!

Tommy, emelheted!

Kurvára nincs kedve melózni. Te hoztad ide a csávót.

Ha egy pillér négy nap, akkor már fél évet csúszunk.

A te embered!

Higgadj le, tesó!

A lányom lesz az első, aki átmegy a hídon.

- Az, amelyik még meg sem született? - Az az!

Fel!

Miért ereszted le megint? Váltsuk már le az arcot!

- Martha hogy van? - Jól. Ő mindig jól van.

- Hány óra? - Három.

Mark és Wendell, nektek szünet!

Rendben.

Holnap hagyd jóvá Jimmy beléptetőkártyáját!

- Holnap! - Rendben.

Emeljétek fel!

Vigyázzatok, jövök!

Óvatosan hátul, jövök!

KISLÁNY

- Nagyon lent van. - Rugdos?

Érzed, hogy…

Igen, aktív mostanában.

- Tessék? - Fent vagy lent van?

Késő van.

- Nem túl kellemes. - Micsoda áldás!

Aranyos vagy.

- Igen. - Köszönöm. Meglátjuk, hogy alakul.

Baszki!

Először is itt írd alá!

Szignó.

Dátum.

Ezt kihagytad.

Szignó. Rögtön mellé…

Ha mindent elintéztünk, lelépek.

- Szia, nővérkém! - Kösz.

- Szia! - Beszélünk!

- Otthon találkozunk. - Igen.

- Jól van. - Hajrá!

Tőled pedig

kérek egy aláírást a lap aljára.

Kész is vagyunk. Van egy kocsitok.

- Köszönjük, Chris. - Nagyon szívesen.

Hálálkodsz, de ő jutalékot kap ezért.

- Nekem köszönd! - Kösz, anya.

Köszönöm.

Ezt külön köszönöm.

Grat az új kocsitokhoz!

- Csoda, hogy ideértél! - Kész vagyunk.

Rég meg akartam kérdezni:

hogy tudsz hidat építeni, amikor az órát sem ismered?

Ez jó. Marha vicces.

Hátul van. Ott parkol. Mindjárt jövök.

- Kösz. - Viszlát!

Még valami. Írd be a TB-számodat!

- Minek kell a TB-számom? - A hitel miatt.

- Szeret, csak nem mutatja ki. - Dehogy.

- Most vett nekünk egy kocsit. - Tény.

Direkt csinálta. Tudja, hogy meg tudnám venni. Meg akar alázni.

Nem ez, a következő.

Ezért vett egyterűt. Hogy kiheréljen.

Jó duda.

Van benne kraft.

Anita irigykedik.

Jézusom! Kit érdekel Anita? Leszarom.

- Nem tök mindegy? - Mindegy. Csak…

Mindegy. Csak ez számít! Nézd meg!

Istenem!

Pont olyan szürke, mint anyád lelke. Óriási!

- Anyád aurája is ilyen színű. - Ezek vagyunk mi.

Bizony.

Na, ez már valami! A szövetülés számít.

Az ülésfűtés és a légzsák számít.

- Jól fog állni neked ez a kocsi. - Naná, ez én vagyok.

- Csak mi hárman számítunk. - Igen.

A család számít. Kit érdekel anyád véleménye?

Tudod, mi számít? Ez itt.

Igen.

- Ezt magunknak csináltam. - Nahát!

De cuki!

Hé!

Hogy kell…

- Nincs fordítva? - Úgy kell lennie.

Nem, fordítva van.

Direkt csináltam így. Ő a lányom.

Fura, érdekes, bájos, intelligens.

- Szerény. - Szerény, alázatos.

- Hívjam? - Igen.

- Kérsz vizet vagy valamit? - Nem.

Szépen haladunk. Nem ülsz le inkább, szívem?

De, mindjárt.

Ülj le!

Persze nem veszi fel.

Helló, Barbara! Megint mi vagyunk.

Hat percenként vannak összehúzódásai.

Szóval, halad… Haladunk.

Kezdünk ráérezni a dologra, a ritmusára.

Szóval jól vagyunk.

Mikor?

Tényleg?

Hát, nem így terveztük, de mit csináljunk?

Hívjon, hogy mi a helyzet. Nálunk a telefon.

Köszönöm.

Emlékszel, a szülésfelkészítőn azt mondták:

„Kicsit megkavarjuk, mert lehet, hogy nem megy minden simán,

és akkor változtatni kell.”

- Most megkavarjuk. - Hogy érted?

Az van, hogy Barbara… Egy nehéz szülésnél van éppen.

- Szülésen van? - Emlékszel Evára?

Én is mindjárt szülök.

- Őt nagyon csíptük. - Felhívod?

- Evát? - Igen, vele… Nem, Barbarát.

- Beszélnem kell vele. - Szülésen van.

Én is szülök.

Igen.

- Nem kell parázni. - Nem parázom.

- Szeretném, ha itt lenne. - Jó.

Mennyi ideig tart még? Nem mondta?

Már jön a baba, Barbara pedig jön, amikor tud.

Nem tőlem függ.

- Csak átadom, amit mondott. - Ne!

Szóval jön, amint tud.

Ez a lényeg. Nyugodj meg!

Csináljunk valamit, jó? Táncoljunk!

- Gyere! - Nem akarok. Tereld el a figyelmem!

Mivel tereljem el? Mondjak egy viccet?

Igen.

Vicceljek az egyik kedvenceddel? Mi van a frigóban?

Brokkoli? Brokkoli van a frigóban.

A brokkoli kedvenc zenéje. Mi az?

Mi a kedvenc zenéje?

- Mi? - A brock and roll.

- Nem is. - De, kurvára!

- Az nem illik a brokkolihoz. - Hova jár a brokkoli inni?

- Hova? - A Saláta Bárba.

Ez mekkora, gangszta! Hallod?

Szánalmas vagy.

Azta!

- Mi ez? - Nyugi.

Ez a magzatvíz?

- Jézusom! - Semmi baj.

Ez most mit jelent?

Mikor ér már ide?

- Levesszük. - Francba!

Bújj ki!

- Ez is átázott? - Nem.

- Jól van. - Nem hívod fel?

- Ez már… - De.

Most már tényleg fáj. Úristen!

Jaj, ne, baszki!

Ne nézz így rám!

Gyere ide!

- Gyere, szívem! - Ne!

Gyere!

- A labdára nem. - Nem ülsz a labdára?

- Félek. - Pont ezért kaptuk.

- Akkor csináld azt a nyújtást, jó? - Szarok a nyújtásra.

- Óvatosan! - Nem tudom, fogom-e bírni.

Miért van hányingerem?

Akkor csináljuk így?

Hogy van a mozdulat?

Jézusom! Bocs.

Furán érzem magam.

Ki kell… Olyan hányingerem van.

Megmasszíroznád a hátam?

Köszi.

Basszus!

Lehet, hogy hányni fogok.

Alig ettél. Mit hánysz ki?

Nem tudom. Bocs.

- Olyan jól nézel ki. - Kösz.

És olyan ijedtnek tűnsz.

Nem félek.

- Tényleg nem? - Tényleg.

- Nem parázol? - Egyáltalán nem.

A tekinteted azért elég…

rémült.

- Nem. - Akkor csókolj meg!

Csókot szeretnél?

Ez már sok.

Ő az.

Ez gyors volt, nem is kellett sokat várni.

- Helló! - Helló!

Hatperces fájásai vannak, és most folyt el a magzatvíz.

- Hűha! - Ez már a mély víz.

- Ez remek. Hogy van? - Jól, és maga?

- Én is. Beszélt Barbarával? - Igen.

- Nagyszerű. Hogy van? - Jól.

- Egy pohár vizet? - Kösz, nem.

- Hol van Barbara? Jön? - Nem kell víz?

- Helló, Martha! - Helló!

Elnézést, nagyon rosszul vagyok. Hoznál egy kis vizet?

- Igen. - Kösz, nagyon kéne.

Hogy van?

Elviselhető. Az utolsó kettő erős volt.

- És… - Rövidebbek a szünetek.

Igen. Iszonyú hányingerem van.

- Az… - Még nem igazán…