Les 200 premières lignes.
Látod ezt a kis mosolyt?
Én mosolygok.
A nevem Djilali.
De itt Vakondnak hívnak.
Ne gondold azt, hogy besúgó vagyok!
Épp ellenkezőleg.
Djilali, mennyi az idő?
Még az időt sem árulom el.
A szürkésbarna öltönyömre utal,
de legfőképp arra, hogy megvakultam.
Erre még később visszatérünk.
Errefelé szívesen adnak a balszerencsédre utaló becenevet.
Megbélyegeznek, hogy kinevethessenek, de nem gonoszságból teszik.
Így mutatják ki, hogy fontos vagy nekik.
A Chez Momo egy ilyen hely.
Ő Momo.
Barát, testvér.
Régóta ismerjük egymást.
A kabiliai felföldön nőttünk fel,
megéltük a száműzetést és az újrakezdést.
Szemtanúja voltam mindennek.
Szerelmek, gyötrelmek, gyermekek.
Gyermekek, akiket nem mindig ismert el, de akiket szeretett.
Talán egy kicsit túl diszkréten.
Ezért mesélem el a Chez Momo történetét.
Mert ha tudtam volna, mi fog történni,
elmondtam volna neki, mennyire szeretem.
HOTEL BÁR - KÁVÉZÓ
GAZEMBEREK GYÜLEKEZETE
Mit mond az orvos?
Egyelőre mesterséges kómában tartják.
Átszúródott a tüdeje.
Én a konyhában voltam.
-Rablók? -Nem vittek el semmit.
Rendben, kösz.
Nincs mit. Most mennem kell.
Hazavigyelek?
Nem oda megyek. Kinyitom a bárt.
-Nem vagyunk zárva? -Nem.
A Chez Momo sosem zár be.
Tudnád, ha gyakrabban meglátogatnád apádat.
Jó reggelt!
Maradjatok ülve!
SZIKRÁZÓ KULCSTARTÓ
Így már jobb.
-Tehát… -Tanár úr?
-Igen? -Az a sokkoló…
Úgy érted, „szikrázó kulcstartó”, ugye?
-Igen. -Tehát, gyerekek…
A PEDOFILOK ELLEN
A nemrég történtek miatt,
Marc Dutroux,
kissé el fogok térni az iskolai tantervtől.
Úgy döntöttem, hogy a „diódánk” hatótávolságát
14 méterre növelem.
Csillapodjatok!
Egy pillanat!
Tessék!
Colin úr, az anyja keresi.
Félreértitek.
Felnőtt ember vagyok.
Otthon felejtetted az ebéded.
Mondtam, hogy a menzán eszem.
És apád kórházba került.
Az apám? Várj csak!
Azt mondtad, meghalt.
Hát, lehet életben, halott…
-Hiszel a szellemekben? -Anya?
Mi van a kandallópárkányon álló urnában?
Emlékszel arra a homokozóra a parkban?
Megbolondult. Ez felfoghatatlan! Őrült vagy.
Az öngyilkosság a vidámparkban?
Jót akartam neked.
Zakkant vagy, elment az eszed!
Nem hiszem el, hogy végig hazudtál nekem! Ez őrület!
És a neve nem Jean-Marie.
Hanem Mohand.
Mohand Akrour.
Arab vagyok?
Basszus!
Parancsoljon!
Francba, csak ő hiányzott!
Jó napot!
Djilali!
Én vagyok az. Hogy van?
Jobban, mint te.
Amennyit veszekedtél apáddal,
nem hittem, hogy ismét itt találkozunk.
Igen, tudom. Tele voltam munkával.
Mit keresel itt?
-Gondoltam, segíthetnék. -Ne!
-Ne? -Ne!
Én sem akarok itt lenni.
Csinálhatnánk heti váltásban.
Csak végezd a munkádat!
De megnyerő vagy! Nem akarsz színész lenni?
Igen, ez betalált.
Mit iszol? Itt tilos bámészkodni.
-Mindegy, hagyjuk! -Morgane!
Jó, hogy átveszed a hely vezetését.
Nem, Djilali. Csak ideiglenesen.
Értem.
Hátranyalt haj, bajusz, felszolgálás. Ez nem az én világom.
-Hívatnak. -Hívatnak?
Ne kérdezősködj! Hívatnak.
Szóval te Mohand fia vagy?
Így van. És ön kicsoda?
Patrick, apád barátja. Francis pedig a társam.
Örvendek!
-A zeneiparban dolgozol, ugye? -Igen.
Rappelsz?
Mint Jordy?
Persze.
Apád miatt ne izgulj! Mindenről gondoskodunk.
Nem a rendőrség intézi ezt?
A rendőrséget is lerendezzük.
Mohamed!
Apád mesélt neked bármiről…
Nem.
Tudod, Mohand nagyszerű ember.
Remélem, te is az vagy!
Francis, gyere!
-Epres tej. -Nem rendeltem semmit.
Patrick küldi.
Akrour úr!
Talán nem beszél franciául.
Hahó, pajti!
Apa?
Jó napot! Ki maga?
Örvendek! Maurice Colin vagyok.
Vagyis Akrour, mint kiderült.
-Az unokatestvére? -Nem, a fia.
Akkor ez közös bennünk.
Ki vagy te?
A fia. Te is?
Nem ismerlek téged. Hívom az őröket.
Elég! Egy napja tudom, hogy arab vagyok,
és hogy az apám nem egy hullámvasúton lett öngyilkos.
Várjunk! Ki hívott fel?
Ismered Djilalit?
-A Vakondot? -Igen.
Ő értesítette anyát apámról.
-Ne mondogasd, hogy „apa”! -Apa!
Azt akarod, hogy megverjelek?
A külvárosiak csak az erőszakot ismerik.
Szétverem a…
-Jó napot! -Jó napot!
-Jó napot! -Gyere!
Nem fogunk bunyózni. Ez nevetséges. Testvérek vagyunk.
Fogd meg!
Itt a számom. Hívj fel!
Találkozzunk a Chez Momóban!
Hol?
Apa kávézójában.
Mondtam, hogy ne hívd így!
Benne van a telefonkönyvben.
A Momo olyan, mint a McDonald’s. Minden városban van egy.
Írd le a címet! Gyerünk!
Balról jobbra haladj, ne jobbról balra!
Tehát Mouloud, ugye?
Nem. Mohand. Mohand Akrourt.
Igen. Lövöldözés a Chez Momóban.
A nyomozás nem fog eredményre vezetni.
Senki sem akar tanúskodni. És ez a Chez Momo.
Hát aztán?
-Tényleg a fia? -Igen.
Hadd adjak egy tanácsot!
A Momóba este érdemes betérni.
Segíts! Szedd össze a poharakat!
Várj! Hová mész?
Mi folyik itt?
Beszélned kéne apucival.
-Ideadnád a 108-as kulcsát, kedvesem? -Persze.
Ki ez a szexi srác?
Mohamed, a főnök fia.
-Epres tej. -Ő az, epres tej.
Örvendek!
Ez egy bordély?
Tyűha! Semmi sem kerüli el a figyelmedet.
-Hihetetlen! -Basszus!
De persze van itt nyerőgép, póker- és bingójáték is.
Amint látod, ide nem csak pac-manezni járnak az emberek.
Ez legális? Van rá engedélyünk?
Nincs. De IV. Szeszesital-engedélyünk van.
Beszéljünk a IV. Szeszesital-engedélyről!
Minden az 1950-es években kezdődött.
Akkoriban
a párizsi kocsmák az auvergne-iek kezében voltak.
De mikor kitört az algériai polgárháború,
az algériaiaknak találkahely kellett, hogy szervezkedhessenek.
És persze, hogy berúghassanak.
Apránként felvásárolták a kocsmákat,
és 1962-ben, mikor az ország függetlenné vált,
olyan egyezséget kötöttek, amely leszögezte,
hogy külföldiként egyedül ők árusíthatnak alkoholt.
Ez a híres IV. Szeszesital-engedély.
SZESZESITAL-ENGEDÉLY
A békemegállapodás szeszesital-árusításhoz vezetett.
Mindent befejezünk.
Nincs több játékgép, kurvák, semmi.
No comments yet. Be the first to leave one.