A Child of My Own (Un hijo propio)

A NETFLIX BEMUTATJA

2000. JÚLIUS 29.

A GATO GRANDE FILMJE

Mindig is anya akartam lenni.

Tizenhét évesen mentem férjhez, tele nagy reményekkel.

És várandósan. Részben pont emiatt mentem hozzá.

De persze azért is, mert szerettem Arturót.

Mindig is szerettem a gyerekeket.

Mindig is jól elvoltam velük.

És a gyerekek,

például a rokonaim gyerekei…

Mindig is közel álltak hozzám.

Nagy családom van.

És a családomban mindenkinek vannak gyerekei.

Minden unokatestvérem anya.

És…

Jólesett azt hallani, hogy: „Nahát, te is anya leszel?”

És…

Mintha valóra vált volna az álmom, hogy családom lesz.

Teherbe estem, és aztán összeházasodtunk.

Mindig is így terveztük. És mindig is anyaként képzeltem el magam.

Ennyi!

Szuper, imádom, de tudnád egy kicsit gördülékenyebben mondani?

Ez a pár sor egy bensőséges interjú része,

és a karakter, akinek majd a bőrébe bújnál,

az a 15 évvel ezelőtti Ale.

Tehát ez egy visszaemlékezés,

és később majd a valódi Alét fogod alakítani, oké?

MAITE ALBERDI DOKUMENTUMFILMJE

- Szereplőválogatás, 1-es csapó. - Felvétel!

Annyira erős volt ez a vágy…

hogy emiatt egyre nagyobb és nagyobb zűrbe kevertem magam.

És olyan döntéseket hoztam…

és…

olyasmiket tettem,

amivel mindent egyre jobban összekuszáltam.

És onnan már nem volt kiút.

Többé már nem volt visszaút.

SAJÁT GYERMEKEM

Remek!

Ez az.

Még egyet!

Rendben, álljanak közelebb egymáshoz!

Jó lesz. Remek. Nézzenek a lencsébe!

Nagyszerű, mosolyogjanak!

Lássuk azt az örömöt, Ale és Arturo!

ALEJANDRA ÉS ARTURO

Bravó!

A MI ESKÜVŐNK

Bravó!

Gratulálok, haver!

Csókot!

Amikor összeházasodtunk,

éreztem egyfajta nyomást, hogy muszáj a családja kedvében járnom.

A saját családom mindig is szeretett és megbecsült engem.

De amikor megismertem az ő családját,

azt éreztem, hogy az anyja nem fogad el engem.

Emiatt pedig úgy éreztem, mindent meg kell tennem, hogy kedveljen.

Éljen a menyasszony és a vőlegény!

Éljen az ifjú pár! Hurrá, hurrá, hurrá!

Amikor az anyósomnál éltünk, elvetéltem.

Senkit sem akartam látni.

De mégis bejöttek hozzám, és Arturo egyik nagynénje azt mondta:

„Miért sírsz? Ne sírj! Ezen mindnyájan átestünk.”

Hát, ez szomorú.

Az anyja azt mondta: „Óvatosabb is lehettél volna.”

Hogy érzed magad, Ale?

Ott kellett feküdnöm, és hallgatnom őket,

amíg anya végül meg nem érkezett.

Itt vagyok, édesem.

Miért vesztettem el?

Én vagyok a hibás.

Én vagyok a hibás.

Nem vigyáztam eléggé.

Megerőltettem magam. Dolgoztam.

Mindenért magamat hibáztattam.

Semmi baj. Nem a te hibád.

Most csak pihenj!

Nálunk már bőven lesz hely bulizni.

Egészség!

- Hatalmas ez a ház. - Nagyon tágas.

Tényleg óriási.

Láttad már a konyhát?

A kaja valami isteni!

Tényleg nagyon szép a ház.

De túl nagy.

- Nincs is gyerekük. - Anya!

- Minek vettetek ekkora házat, kutyáknak? - Anya, elég!

Igazán elférne itt legalább egy gyerek.

Már te is, bácsikám?

Mi csak azt szeretnénk, hogy boldog életetek legyen egy gyerekkel.

Sok eleven lurkóval.

Én is örülnék már egy dédunokának.

Tudom, nagyi, de még csak 25 éves vagyok.

Minél hamarabb, annál jobb!

Különben azt hiszik majd a gyerekeitekre, hogy az unokáitok.

És az örökbefogadás?

Az nem ugyanolyan. Tudod?

Saját gyerekeink lesznek, világos?

Csak Ale elfoglalt volt mostanság. Kemény az a kórházi meló.

- De hamarosan. - Nem a munka a legfontosabb.

Idővel összejön.

- Kérsz még? - Nem, kösz.

- Hozol még kettőt? - Aha.

Mi történt az első vetélés után?

Nem sokkal utána újra teherbe estem.

Arturo mondogatta, hogy:

„Légy óvatos! Ne csináld ezt, ne csináld azt!”

Mondtam neki, hogy vigyázzon magára,

hogy lazítson és pihenjen sokat.

Én egész nap dolgozom. Nem tudom folyton ellenőrizgetni őt.

Mondtam, hogy legalább a gyerek miatt legyen óvatos.

De hát makacs.

Az vagy.

Végül azt a babát is elvesztettem.

Az volt a második vetélésem.

És néhány év után már elkezdtünk aggódni.

Nem tudtam teherbe esni.

És ez nagyon megvisel. Nagyon akarok gyereket, de nem jön össze.

Mi lehet a baj?

Kétszer már volt terhes. Miért nem sikerül újra?

- Nem szeded a gyógyszert, ugye? - Nem.

Nem is tudom. Mintha a teste nem tudná bent tartani a…

Nem tudom.

Ne aggódjanak!

Elvégzünk egy küretet, azután pedig megvizsgáljuk a méhét.

Majd megvizsgáljuk a férje ondóját is.

Megpróbálkozhatunk egy méhen belüli megtermékenyítéssel,

hátha úgy teherbe tud esni.

Az a vetélést is megakadályozza?

Nincs olyan kezelés, ami 100%-osan megakadályozná a vetélést.

De a természet bölcs.

Ha a magzat nem egészséges, nem hagyja kifejlődni.

Maguk még nagyon fiatalok. Bőven van még idejük.

Mindjárt kész.

Minden rendben lesz.

Köszönöm.

Mikor sikerült végre harmadjára is teherbe esnem,

Arturo azt mondta:

„Most tényleg ne erőltesd meg magad! Csináld ezt, csináld azt!

Többet kéne otthon maradnod.

Tudod, mit? Egyáltalán ne is dolgozz!”

Mondom neki: „Ugye csak viccelsz? Nem fogom abbahagyni a munkát.”

Mire ő: „Olyan makacs vagy!”

Szia, Ale!

- Jó reggelt, doktornő! - Hogy vagy?

Remekül. Elmúltak a rosszullétek.

- Minden készen áll? - Igen.

Üdv! Jó reggelt! Fáradjanak be!

- Köszi. Ne feledd a kávét! - Hozom.

Sírva mentem oda a főnökömhöz. Mondtam neki, hogy rosszul vagyok.

Sajnálom, Ale, de nagyon sok vért vesztettél, és…

Elment a baba.

Már megint…

Sajnálom.

Mit mondjak Arturónak?

Nyugodj meg!

Fő a nyugalom.

Beszélj a férjeddel, és gondolkodjatok el más lehetőségeken!

Nagyon nehéz lenne megoldani, hogy kihordj egy gyermeket.

Hagylak felöltözni.

Kifelé menet leültem a váróteremben.

Vegyes érzések kavarogtak bennem.

Természetesen magamat hibáztattam.

Órák óta várok. Nem tudna valaki végre segíteni?

- Várja ki a sorát! - De csak időpontért jöttem.

Megkérdőjeleztem Istent.

„Miért? Miért történik ez? Miért?”

Akkor találkoztam először Mayrával.

Mi a baj?

Anya akarok lenni, de nem tudok.

Én anya leszek, pedig nem akarok.

Mi?

Most tudtam meg.

Mayra azt mondta…

De nem akarom.

…hogy el akarja vetetni.

Az apja amúgy se vállalja fel.

Tagadja, hogy az övé lenne.

És… egyedül nem bírnék még egyet gyereket nevelni.

Valahogy csak megoldanád.

Nem. Nem tanulok, és nincs munkám se.

Csak anyának segítek a házimunkában.

Elmehetnél dolgozni.

Vagy adj el valamit!

Nem. Nem szeretek dolgozni.

Bár néha eladok ezt-azt.

De nem. Akkor sem tarthatom meg.

Már van egy kislányom.

Ha még egy gyerekkel hazaállítok,

az anyám kipenderít otthonról.

Dehogy fog kipenderíteni.

Nem tudom, mitévő legyek.

Nem tudom.

Inkább odaadnám valakinek, mint hogy elvetessem.

Nem tudom.

Azt mondta, inkább odaadná valakinek, mint hogy elvetesse.

Mi?

Inkább odaadnám valakinek.

Komolyan mondod?