Chicago

5, 6, 7, 8...

A Kelly-nővérek?

Még 5 perc.

Tiéd az apró.

Hol voltál?

- És Veronica? - Nincs jól.

A nép a nővérekért jött.

Nyugi! Megy egyedül.

A franc!

Rajta, Velma! Mozgás! Kikészítesz!

Hölgyeim és uraim,

az Onyx klub bemutatja Chicago legdögösebb táncduóját!

A két jazzbébi, kik egyszerre lépnek:

a Kelly-nővérek!

Jöjj el hát, ma vár Chicago rád,

és jazz meg jazz.

Ma éjjel, hé, hé, hé, ma kell egy jó balhé

és jó sok jazz.

Vár egy bár Oly cinkes, bűnös hely.

Ámde véred forr, ha majd a dob ráver.

Húzd fel a szűk szoknyát, hadd gyújtson jól alád.

Egy csók és

jazz.

Szkudu!

Ez jazz meg jazz!

Hácsá!

Vupi!

Ez jazz meg jazz!

Csábos blúz, selymes, átlátszó,

hát ez jazz.

Úgy hív egy lassú blues, ne félj, hogy ráfázol,

Csak jazz, jazz, jazz.

Vár egy tánc, oly szexi, szédítő,

s már fenn a mennyben jársz, mint égbe vágott kő.

Vár még egypár dobás, az élet ráadás.

Csak jazz,

jazz, jazz!

Menjünk!

Be se mutattál a menedzser barátodnak.

Nyugi, Roxie! El van intézve.

- Beszéltél rólam? - Igen, lerendeztem.

Pár jó szó, cikornya dobszóló.

Csak jazz, jazz, jazz.

Szinkópák, csupán a szép órák.

Csak tánc és jazz.

Szégyen nincs, csak egy, a koldusbot.

A lábad ott dobd fel, ahol a pénz oly sok.

A hűség úgysem más, csak ócska trillázás.

Csak jazz, jazz,

jazz.

Óh, száz bamba esküszó, nagy ígéret,

az jazz, az jazz!

Óh, a főtémához kell a kíséret,

a tánc és jazz!

Jó az élet, jól használd ki,

Rá se ránts, ha megdug bárki.

Jó kis hecc, kis bébid lesz,

az jazz, jazz,

jazz!

- Üdv, Mrs. Borusewicz! - Mrs. Hart.

Ő Fred.

A bátyám.

Ez jazz, jazz,

jazz.

Jöjj el hát, ma vár Chicago rád.

Nagy átverés.

Ma éjjel, hé, hé, hé, ma kell egy jó balhé

és jó sok jazz.

Vár egy bár, oly cinkes, bűnös hely.

Ámde véred forr, ha majd a dob ráver.

Húzd fel a szűk szoknyát, hadd gyújtson jól alád.

Egy csók és

jazz.

- Ismételd meg. - Csillag vagy.

Kis hulló csillagom.

Ó, nincs férjem még,

így az élet szép,

csak tánc

és jazz.

Ez van!

Ismételd meg!

Hová rohansz?

Amos csak éjfélkor jön.

Freddy?

Fred?

Hé, nem akarlak nyaggatni,

de ideje volna találkoznom a barátoddal.

Egy hónapja szóltál neki.

Tudom,

mert Velma Kelly aznap lőtte le a férjét és a húgát.

Együtt találta őket az ágyban.

Hű, ha rájönnék, hogy Amos mással kufircol,

nagy bulit csapnék. Nagy-nagy búcsúbulit.

Későre jár.

Tervezem a számomat.

Leírom az ötleteimet a naplómba, mielőtt elfelejtem.

A minap rájöttem,

hogy az igazán ütős számokban van valami...

valami kicsit más, érted?

Valami jellegzetes.

Gondoltam, az én jellegzetességem legyen

a tartózkodás.

Csak felkeltem az étvágyukat, de mindig akarjanak többet.

Egyszer nevet szerzek magamnak, talán nyithatunk saját klubot.

Te vezetnéd, és én lennék a sztár.

- Mit szólsz? - Ébresztő! Sose lesz saját számod.

- Ki mondja? - Lásd be! Piti táncosnő vagy girnyó lábbal.

- Én meg bútorügynök. - De vannak kapcsolataid.

- A tag a klubból. - Nem létezik.

- Akkor este... - Akkor jártam ott először.

A harsonás tartozott nekem.

Senkinek se szóltál rólam?

Édes, dögös maca voltál. Bármit megtettem volna ezért.

- És most mi van? - Jó volt. Maradjunk ennyiben!

Fred!

Ezt nem teheted.

Szállj le rólam!

Ha hozzám érsz, kicsinállak!

- Várj! - Jön a férjed. Mosakodj az új menet előtt!

- Hazudtál. - Na és?

Hazudtál nekem.

- Ez az élet. - Hazudtál, szemét!

Te rohadék! Te mocsok állat!

Rohadt szemét!

Mit vesződsz? Már zsákban van.

Hallom, új rekord. Gyilkosságtól vallomásig kereken egy óra.

- Honnét a fegyver? - A fiókban tartom.

Vész esetére.

Rendben. Itt írja alá!

Önként és dalolva.

Ne mondja, hogy kivertük magából.

Nem, önként feladtam magam.

- Vidám gyilkos. - Tolvajt lőni nem gyilkosság.

- A múltkor megköszönték. - Bírom, ha tudják a törvényt.

Befelé!

Maga is.

Üljön le!

Jó, elölről!

- Az ember joga védeni otthonát, szeretteit. - Persze.

Jövök a műhelyből, látom, mászik be az ablakon.

A feleségem alszik, mint egy angyal.

- Igaz ez? - Istenuccse. A feleségemnek semmi köze ehhez.

A légynek se ártana.

Az első lövésre ébredt fel.

Jó mély alvó. Átaludná ez még az utcabált is.

Jó ég, ha még elmegyek sörözni, és nem jövök egyenesen haza!

Még belegondolni is szörnyű!

Miss Roxie Hart első száma, egy dal szerelemről és odaadásról

kedves férjének, Amosnak szól.

Itt állok én,

védtelen nő.

És nem érhet baj,

míg mellettem ő,

egy drága jó

igazi maci vár rám.

Dzsungel a Föld,

rossz a világ.

Van védelmezőm,

ha akárki bánt.

Egy áldott jó

igazi maci vár rám.

A lövés után is jött még. Újra kellett lőnöm.

Ő nem nagy ész,

nem bátor vitéz.

Még ágyba' sem nagy Don Juan.

Bár telke az nincs,

de lelke az kincs.

Minden így lesz totál,

mit egy asszony kíván,

Mert ő csak énértem él,

és csókokat kér.

Bánat és gond

nem törhet rám,

míg Mackó király

mellettem áll.

Míg élek én,

szívem egyet kíván.

Te darab-arany-Csacsi...

Maci, várj rám!

És ha tegyük fel, meggyalázza, vagy valami?

- Érti, meggyalázza. - Értem.

Vagy valami. Szörnyűség.

Jó, hogy időben megjöttem. Én mondom.

Igazi maci vár rám.

Én mondom.

- Az elhunyt neve Fred Casely. - Fred Casely?

Nem betörő. A feleségem ismeri. Bútort vettünk tőle.

Adott engedményt.

Szó mi szó, ő nem nagy ész.

- Azt mondtad, betörő. - Halott volt már?

Letakarta, és előállt a betörős mesével,

meg hogy mondjam, hogy én voltam, mert tuti megúszom.

"Most kell segítened, Amos."

Ó, alávaló,

vén árulkodó,

- gaz besúgó. - Elhittem.

Az olcsó kis lotyó. Szóval átvert.

Nem védem tovább. Tőlem lóghat.

14 órát gályázok a műhelyben.

Ez meg majszolja a bonbont, és félrekúr, mint egy rüfke!