The Day Diego Returned to the Azteca

AZ 1986-OS FIFA VILÁGBAJNOKSÁGON DIEGO ARMANDO MARADONA

HÁROM FELEJTHETETLEN MÉRKŐZÉST JÁTSZOTT A MEXIKÓVÁROSI AZTECA STADIONBAN.

TIZENNÉGY ÉVVEL KÉSŐBB VISSZATÉRT, ELŐSZÖR ÉS UTOLJÁRA.

EZ A FILM A LEGENDÁS STADIONBAN TETT, KÜLÖNLEGES LÁTOGATÁSÁT MUTATJA BE,

MIUTÁN DICSŐSÉGET SZERZETT, ÉS LEGENDÁS JÁTÉKOSSÁ VÁLT.

Szerintem ilyen emlékekkel csodálatos visszatérni

az Azteca Stadionba.

De mára ez még többet jelent,

mert azt mondhatom:

„Itt vagyunk, srácok…

Megcsináltuk.”

Minden készen áll a kezdőrúgásra.

Hihetetlen a várakozás, telt házas a stadion.

Emlékszel, Diego?

Hogy felejthetném el, tesó?

Különleges érzés.

Ez a stadion,

mondhatni, a futballkarrierem

katedrálisa.

Mert itt emeltem magasba a világbajnoki kupát.

Itt lőttem a legnagyobb gólomat.

Még sosem mondtam el így…

Ezen a pályán állva.

A la bim, a la bam,

a la bim bom ba,

Mexikó, Mexikó…

A la bim, a la bam,

a la bim bom ba,

Mexikó, Mexikó, rah rah…

Így hoz össze minket a foci.

Rengeteget jelent nekem az Azteca Stadion.

Ez a környék Colosseuma.

Az első világbajnokságot

Pelé nyerte, ő lett a bajnok.

A másodikat Maradona.

Az 1986-os döntőt itt játszották, Argentínában.

Isten keze.

Az embereket érdekli az Azteca Stadion.

Különleges élmény idejönni, még ha csak fotózni is.

Az Azteca…

Része a mexikói örökségünknek.

A hazánk.

Először vagyok a Mexico City Stadionban,

mióta felújították.

És most itt lesz a harmadik világbajnokság megnyitója.

Ma, ebben a régi stadionban,

- felidézzük a nosztalgikus élményt. - Nagyszerű.

Több mint 80 000 ember.

Ez az Azteca Stadion.

Az Azteca Stadion.

Az első emlékem akkorról való, amikor még épült.

Mellette elhajtva lehetett látni, hogy egy hatalmas stadion lesz.

Őszintén, szerintem az Azteca egy futball-katedrális.

Korábban nem volt ott semmi.

Csak kövek.

Emilio Azcárraga Milmo megvette a Club Américát.

És nagy stadiont akart.

Egy nagy otthont.

Valami fontosat.

Hogy a klubja ott játszhasson.

Mexikó azért építette az Azteca Stadiont, mert elnyerte Argentínától

az 1970-es FIFA világbajnokság rendezési jogát.

És ne felejtsük el, hogy 1968-ban

Mexikó rendezte a XIX. olimpiai játékokat is.

Ha megnézzük a fotókat az építés alatt álló Aztecáról,

nincsenek rajtuk házak, nincsenek épületek.

Csak farmok és régi birtokok.

Rendkívüli mérnöki bravúr volt,

hatalmas mennyiségű követ kellett felrobbantani.

Tömör kő volt,

nagyon nehéz volt ezen a területen építkezni.

Hihetetlenül mélyre kellett ásni…

Mindezt azért, hogy egy stadiont építsünk ott, ahol korábban semmi sem létezett.

Ma egy sűrűn lakott városrészben helyezkedik el.

Emilio Azcárraga Milmo víziójának köszönhető,

hogy ezt a helyet választotta az Aztecának.

A mai napig emlékmű.

Több mint egy stadion, emlékmű.

A brazilok nyertek,

olyan játékkal,

amit mindannyian

látni szerettünk volna.

Egyszerűen fantasztikus.

Az első kép, ami beugrik, amikor az Aztecára gondolok, az Mexikó,

1970, Pelé világbajnok lesz.

Pelé világbajnoki karrierének utolsó felvonása.

Olyan volt, mint egy fenséges fociszínház.

Mint egy gyönyörű képeslap.

Ez volt az Azteca.

Egy gyönyörű képeslap, hála Brazíliának.

Aztán jött Diego és 1986.

Ez a következő kép.

Felejthetetlen.

Az első kép, ami eszembe jut, amikor szóba kerül a stadion…

az a gól.

Egyedülálló. Megismételhetetlen.

Diego Armando Maradona, fürdött a napfényben,

futott, mintha nem lennének előtte ellenfelek.

Mintha ő maga is egy napsugár lenne, ami átszáguld az Aztecán,

létrehozva a legkülönlegesebb játékot, amit valaha láttam,

én vagy bármelyik focirajongó.

A Németország elleni döntőben

Diego Maradonát valaki a vállára emelte.

Ahogy Pelét 1970-ben a szurkolók, akik megszállták a pályát.

Csak kétszer volt ilyen.

Az egyik Pelé volt. A másik Diego Armando Maradona.

Valami, ami megmarad az emberben. Érintetlenül. Makulátlanul.

Egy tetoválás. Történelmünk része.

Az argentinoknak, és különösen nekem.

Van egy bizonyos hangzása, hogy…

Világbajnokok.

Ha kimondjuk, Azteca, azzal szinte mindent elmondunk.

Azt mondjuk: „Azteca”,

és egy egész civilizáció áll mögötte.

Annyi mindent képvisel az Azteca.

De mindenekelőtt, az Azteca a stadion.

Miért élnénk, ha nem lenne örömünk?

Nem… Nézd…

Németországban voltam.

A feleségem reggel 5:30-kor hívott,

hogy a Boca 3-0-ra nyert.

Mondom: az álmom valóra vált.

Mert ezt kértem Istentől.

És mert ez a világ legnagyszerűbb érzése.

Legyőzni a Rivert…

Mint amikor a lányod puszival ébreszt.

Maradona és a Boca egymásra találtak.

Ahogy Maradona és a Napoli is.

Amikor Diegóról beszélek,

szeretem felidézni, honnan jött,

ami a Villa Fiorito és az Argentinos Juniors.

De amikor az argentin futballkultúráról beszélek,

lehetetlen nem kapcsolatba hozni Maradonát a Bocával.

IFJÚSÁGI VILÁGBAJNOKSÁG

Maradona.

Maradona.

Gól!

Argentína!

Maradona!

Az 1979-es Ifjúsági Világbajnokság után

azt mondták, hogy a River Plate-közeli katonai tisztviselők

Maradonát ott akarták látni.

Az Aeroparquénál voltunk.

Itt van Diego Armando Maradona

a trófeával, amit Japánban nyertek.

Azt az képet akarták sugallni,

hogy Argentína képes megtartani a legnagyobb sztárjait.

Maradonát tartották a világ legjobb játékosának,

és Pelé utódjának jelölték ki.

Tehát a katonai vezetés és a River Plate célja az volt,

hogy Maradona oda kerüljön.

Amikor eljött az áthelyezés ideje,

már több próbálkozás volt,

hogy Diegót a River mezében mutogassák.

Kevesen tudják, de a River Magazine-nak például

már meg is jelent egy száma.

Egy kézzel rajzolt kép Diegóról

fehér ingben, amire a River vörös szalagját festették.

Az ötlet már keringett.

A Metropolitano ajtaja előtt állunk,

és mindenki pletykált.

„Diego a Bocába megy.” „Nem megy Bocába.”

„Az Argentinos Juniorsnál marad.”

„A Barcelona őt akarja.”

A híradók és a tévék világszerte magáról beszélnek.

Nézze…

Már meghoztam a döntésem.

Ha a klubok megegyeznek, Maradona

a Boca mezét fogja viselni vasárnap.

Tízmillió dollárt ér,

Maradonának hívják,

és a River-szurkolók

megcsókolhatják a…

Ha belépsz a stadionba, a tizenkettedik játékos neki mond köszönetet.

A kis Diego mindent megérdemel.

És amikor a stadionba jössz, a tizenkettedik játékos megköszöni neki.

Kis Diego…

Milyen volt Diego 1981-ben?

Egy 21 éves kölyök volt, aki megnyerte az ifjúsági világbajnokságot.

Már sztár volt, és tökéletesen beilleszkedett.

Bár más volt.

És az egész „tízmillió dollárt ér” dolog…

„A neve Maradona.”

De nem ez volt ő.

Sosem érdekelte, mennyit ér.

Maradona érkezése a Bocába robbanást okozott.

Mindenki erről beszélt.

„Tízmillió dollárt ér. A neve Maradona.”

Diego úgy hordta a Boca mezét, mintha ott született volna.

Hatalmas elvárások irányultak felé.

Boca és Maradona együtt, egyazon időben.

Az argentin futball történetének legnagyobb átigazolása.

Ahogy az Diegóhoz illett.

Itt a sztár, Diego Armando Maradona.

A Boca a csőd szélén állt,

egy fillére sem volt.

Mint minden nagyszerű klubnak, drámai bejelentésre volt szüksége.

És mi lehetne nagyobb bejelentés Diegónál?

A következő héten a River egy saját bejelentéssel

próbált válaszolni,