Novak Djokovic: The Wolf in Winter

FARKAS / WULF / FN. 1. A RETTENTHETETLENSÉG, A BÁTORSÁG

ÉS A FÜGGETLENSÉG JELKÉPE A BALKÁNI FOLKLÓRBAN.

2. SZERBIA NEMZETI ÁLLATA.

Az igazi bölcs az,

aki képes elengedni és felszabadítani magát.

Az életben nincs erősebb érzés a szabadságnál.

Novak hihetetlenül sebezhető.

Lágy és szelíd.

De harag is van benne. Az is a része.

A harag szerintem az elfojtott érzésekből jön,

amiket el kellett nyomnia.

Egy játékos gyerek, aki csak azt akarja csinálni, amit szeret,

és amiben igazán jó, de…

az ő generációjában a legtöbb gyereknek nem igazán volt esélye

önfeledten játszani.

Számára a tenisz egy biztonságos fészek.

Ott talál szeretetre.

EGYÜTT FUTOK A FALKASOMMAL

Nem mondhatom, hogy elégedett vagyok azzal, amim van vagy azzal, aki vagyok.

Mindig jobb, gyorsabb, erősebb akarok lenni.

Gyakran érzem úgy, hogy saját magam rabja vagyok.

Ahhoz, hogy igazán kibontakozz,

és a képességeid csúcsán legyél,

az életed minden részét alá kell rendelned a tenisznek,

a pályán kívül is.

És ennek megvan az ára.

NOVAK ĐOKOVIČ : A FARKAS TÉLEN

MELBOURNE, AUSZTRÁLIA

Szerintem nem kapott akkora elismerést…

8-SZOROS GRAND SLAM-BAJNOK

…mint amit érdemel,

azért, amit a tenisznek adott.

Senki nem közelíti meg azt, amit ő elért.

Teljesen világos:

ő minden idők legjobbja.

Több Masterst nyert, mint bárki más.

Több Grand Slamet, mint bárki más.

Tovább volt világelső, mint bárki más.

Minden szinten maximálisan teljesített.

ÚJSÁGÍRÓ

De a test jelez…

Az idő is..

Őszintén szólva, nem tudom,

mikor vonulok vissza.

Sokan találgatják.

Sokan már évek óta beszélnek róla.

De nem értem, miért tenném,

amikor még mindig a legmagasabb szinten versenyzek?

Amíg a top 5-ben, top 10-ben vagyok a világon…

Miért beszélnék a visszavonulásról,

ha még mindig bizonyítom, hogy képes vagyok nyerni?

ÖT HÓNAPPAL KORÁBBAN A PÁRIZSI OLIMPIÁN

Az olimpiai arany volt az egyetlen, ami hiányzott.

NOVAK ARANY

Az aranyérem volt a végső cél.

Ez a cél lebegett a szemem előtt.

A közönség már várja a látványosnak ígérkező döntőt

a férfi egyes aranyéremért.

Novak Đoković lép pályára Carlos Alcaraz ellen.

Novak 24 Grand Slam-címet szerzett.

Ez volt az 5. olimpiája.

Húsz éve próbált aranyat nyerni Szerbiának.

Húsz éve.

Csak négyévente van esélyed,

ha elveszíted a meccset…

KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK

…azt nagyon nehéz elfogadni mentálisan.

„Megint négy év, amíg újrapróbálkozhatok.”

Carlos Alcaraz elképesztő tehetség.

Még csak 21 éves, és már négy Grand Slamet nyert.

Az olimpia előtt Novak egész évben nem nyert tornát.

Ez lenne a fordulópont?

Nyilván Alcaraz az esélyesebb,

de Novak mindent belead a döntő pillanatban.

NOVAK MENEDZSERE

Novak Đoković!

Érezni lehetett, hogy nem az ezüstéremért ment oda.

DÖNTŐ TIE-BREAK

Nagy tapsot!

-Gyerünk! -Talpra!

Tényleg fárasztó ez az állandó stressz és nyomás,

hogy mindig a legjobbnak kell lenned.

Azt gondoltam: „Milyen jó lenne, ha megnyerné az olimpiai aranyat!”

NOVAK FELESÉGE

És akkor ennyi. Többé nem kell bizonyítani senkinek: önmagának sem.

Game, szett és meccs Đokovićnak.

Két szett, null-null.

Novak Đoković olimpiai aranyat nyer Szerbiának.

FÉRFI EGYES GYŐZTES: NOVAK ĐOKOVIĆ - SZERBIA

Örömkönnyeket hullattam. Óriási megkönnyebbülés volt.

Emlékszem, az edzője azt kiabálta:

„Game over! Megcsinálta. Mindent megnyert.”

Én meg ránéztem: „Istenem! Meglátjuk, mi jön ezután.”

Erre ő: „Nem. Gondolkodik, elmélkedik.”

Én meg: „Imádja a játékot,

biztosan nem fejezi még be.”

EGY NAPPAL AZ OLIMPIAI ARANYÉREM UTÁN

Hogy érzed magad?

Most kezdem felfogni.

Túl sok minden történik egyszerre, alig térek magamhoz.

Még nem tudom felfogni az egészet.

Nem tudtam, milyen ez. Eddig nem nyertem olimpiai aranyat.

Ez a karrierem csúcspontja.

Főleg azok után, ahogy a korábbi olimpiákon kikaptam,

és amit akkor átéltem:

érzelmi hullámvasút volt.

Aztán utána jött a hét-tíz napig tartó ünneplés.

NYOLC NAPPAL AZ OLIMPIAI ARANYÉREM UTÁN

Novak!

Óvatosan!

Menjünk!

Az olimpia számomra egyszerre volt kimerítő és felemelő.

Csodás élmény volt megélni, megnyerni az aranyat,

a családommal lenni, aztán visszamenni Szerbiába,

és együtt ünnepelni.

Ez a legnagyszerűbb érzés, amit egy szerb sportoló átélhet.

Köszönöm még egyszer. Éljen Szerbia! Gyerünk!

Amikor a csúcson vagy, amikor dominálsz,

amikor úgy érzed, te vagy a legjobb, nem számít, hány éves vagy:

folytatni akarod.

MELBOURNE, AUSZTRÁLIA

Novak eltökélt.

Jó eséllyel megnyerhet egy újabb Grand Slamet.

Novak Đokovićnak nem lesz könnyű dolga Melbourne-ben,

ha meg akarja nyerni a 25. Grand Slam-címét.

Ott lebeg a 25. cím a szeme előtt, és ő mindent megtesz érte.

Háromféleképpen lehet visszavonulni.

A játék jelez:

ha azok, akik korábban a közeledbe sem értek,

már megvernek.

A tested jelez: egy nap felébredsz,

és a tested azt mondja: „Már nem megy.”

Vagy te magad szállsz ki a csúcson.

A legtöbb játékosra

az első a jellemző.

„Mert ha egyikőtök sem tud legyőzni…

miért hagynám abba?”

Novak Đoković

nem fogja átadni a stafétát senkinek.

El kell venniük.

Mindenki azt kérdi tőle: „Mikor vonulsz vissza?”

Vegyes érzései vannak ezzel kapcsolatban.

Ez élete legnagyobb döntése.

1991 NÉGYÉVESEN

Négy-ötéves koromban kezdtem.

A hegyek között nőttem fel, sokat síeltem gyerekként.

De a tenisz volt

a legkedvesebb a szívemnek.

Apám profi síelő volt.

Amikor abbahagyta, síoktató lett.

A sípályán találkozott anyukámmal.

Itt találkoztak, és így kezdődött a szerelmük.

Úgy döntöttek, a hegyekben fognak élni.

Éttermet nyitottak.

Nyáron teniszpályát nyitottak

az étterem mellett.

Amikor megnyitották a pályát,

itt voltam az étterem miatt.

Segítettem a munkásoknak.

Azt sem tudtam, mi fán terem a tenisz.

A családomban korábban senki sem játszott.

Mondták, hogy teniszpályát építenek.

Én meg: „Az mi?” Mondták, hogy egy sport.

„Jó dolog. Ütővel játsszák.” Apámat kérdezgettem róla.

A tévében elkezdtem nézni, és segítettem a munkásoknak.

Vittem nekik ingyen italt az étteremből.

Cserébe hagyták, hogy segítsek.

Szeretjük a sportot. Mindig az ment a tévében.

DJANA ĐOKOVIĆ ÉDESANYA

A sportcsatornán nézte a Wimbledont.

Game, szett, meccs Agassinak.

Ki akarta próbálni. Szeretett volna egy ütőt.

Ezért az apja vett neki egy kis ütőt.

Gyerünk, most! Rajta! Apának üsd!

Elkezdett játszani az étterem melletti pályán.

Apának.

Gyerünk!

Itt a bajnok! Ez az!

Amikor azt mondta, játszani akar, beírattuk egy táborba.

Nyugodtan. Látod? Így. Gyerünk!

Gyerünk! Üsd meg!

Most lendületből.

Remek. Még kettőt…

És kész.

Gyerünk, Nole!

Kapsz fagyit, ugye?

És palacsintát?

Igen! Megérdemled! Ez az!

A táborban volt egy meccse.

Kimentem megnézni.

És sírt, amikor veszített.

Nyugtattam: „Ugyan, ez csak egy meccs.” „De én nem akarok…”

Nem akart veszíteni.

Jelena Genčić a teniszanyukám. Én így hívom.

Nagyon nagy hatással volt rám.

Szeles Mónika egyik korai edzője volt.

Láttam egy kisfiút…

TENISZEDZŐ

…a kerítés mögött.

Egész délelőtt figyelte a játékot.