It Could Happen to You

Volt egyszer egy New York-i rendőr, Chatrlie volt a neve.

Nagyon rendes ember volt, miként a társa, Bo is.

Készségesen meghallgatta az embereket.

Szerette a gyerekeket.

Volt türelme, megvolt a magához való esze.

Találékony volt.

Gyerünk. Vigyázat, lépcső. Ne álljanak meg.

Gyerünk, emberek, engedjenek!

Engedjenek át. Gyerünk.

Egyszerűen: jó rendőr volt.

Charlie születése óta a Queens kerületben lakott, jól érezte magát.

- Hé, Charlie! - Szervusz, Jesu!

- Kit ölt meg ma? - Senkit.

Gyenge nap volt.

- Nem néz be a feleségéhez? - Nem lephetem meg munka közben.

Charlie-nak Muriel volt a felesége, aki ki nem állhatta Queenst.

Ha detektív volna,

legalább rendes ruhái volnának.

De ő nem. Neki jó az egyenruha.

Megértem. Magában volna ambíció.

Az a baj, hogy nem nógatom eléggé.

Ha hagyná magát megvesztegetni, akkor azt mondanám: "Helyes."

A nővérem tíz évig volt egy zsaru felesége. Ez tiszta zsákutca:

Vagy tisztességesek és csórók, vagy gazemberek, és sosincsenek otthon.

És mit csinált a nővére?

Otthagyta és férjhez ment egy villanyszerelőhöz. Ott van pénz!

Fogytán a türelmem. Én olyan ember vagyok, akinek pénz kell.

Szerepel még Yvonne, a pincérnő, akivel éppen szörnyű hírt közölnek.

Miss Biasi, önnek 12 ezer dollár tartozása van a hitelkártyáján.

Bíró úr, azt az exférjem,

a színész csinálta azután, hogy kiadtam az útját.

A bank nem tud a válásukról.

Még nem váltunk el.

De megígérte, hogy eltépi a hitelkártyát.

Ha nincsenek elválva, ön felelős a férje adósságaiért.

De lélekben elváltam tőle. Csak ez számít.

A törvény előtt nem.

Tudja, mibe kerül egy válás? Vált már maga valaha?

Nem. Nyilván nem...

Valószínűleg magának szerencséje volt.

És az jó. De nekem sosincs szerencsém.

Ha a hitelkártya a maga nevén van, maga a felelős.

Hallgasson meg! Öt éve jöttem New Yorkba, hogy színésznő legyek.

Én voltam Emily...

...a "Mi kis városunk"-ban. A nézők zokogtak.

- El tudom képzelni. - Parancsol még valamit?

Szóval idejöttem New Yorkba, és megismertem Eddie-t.

Ennél nagyobb balszerencse nem is érhetett volna. Bíró úr!

Levett a lábamról! Virágot vett, taxival vitt igazi vendéglőkbe.

Tudja, ahol terítő van az asztalon meg van bor...

Minden olyan tökéletes volt, csak kiderült, hogy notórius hazudozó.

És én minden szavát elhittem,

mert bíztam az emberekben.

Szóval... akkor...

Mire számíthatok?

FIZETÉSKÉPTELEN

Charlie, Muriel és Yvonne olyan városban élt,

ahol az emberek csodáért imádkoztak.

Például, hogy nyerjék meg a 60 milliós lottó-főnyereményt.

A nevem Angel.

A most következő történet nagyjából igaz.

Álmot láttam az éjszaka.

Játékautomatán kijött három meggy. De láttam, hogy nem is meggy,

hanem boldogult apám arca. Ez jel!

De te utáltad apádat.

Nem számít. A jel akkor is jel.

Szóval hülye vagyok, de nyerünk.

Nem mondtam, hogy hülye vagy.

Csak azt mondtam, minimális az esélyünk a nyerésre.

De nem számít.

Egy egyszobás lakás Queensben engem nem boldogít.

Nekünk elég az egyszobás.

Ha volna gyerekünk, már más volna a helyzet.

- Nincs pénzünk gyerekre. - Dehogy nincs.

A zsaruknak van gyerekük. A tűzoltóknak is.

- Azért jártunk iskolába. - Azért csak dobd be a lottót.

Le kell szállni a fellegekből.

Mondd, hogy te robotolsz,

kapod a lóvét, viszed haza. Hallgatni fog rád.

- Ezt nem gondolhatod komolyan. - Két perc az egész.

Kopog a szemem az éhségtől.

- Sajnálom, uraim, rendőrségi érdek. - Bo. Bo.

- Várjanak... - Elnézést.

Fél óráig fognak piszmogni. A Burger King még öt sarokra van.

- Kajáljunk szemben a sarkon. - Ott? Ne marháskodj!

- Hol volt, Yvonne? - Megmondtam.

Hivatalos ügyem volt. Szia, Carol.

Két óra késés. Le fogom vonni.

Tudja, hány betegnapom van még?

Ha betegnapot akar, legyen beteg. Ha nem beteg, dolgozzon.

Hozzon egy kávét.

- A fejeden. - Kösz.

- Jó stílusa van a főnöknek. - Mint a kiképző altisztnek.

Tessék.

- Parancsolnak kávét? - Kérünk.

Kérünk.

- Mit hozhatok? - Sajtburgert...

...é s egy szedres pitét.

Rendben.

És magának?

Mondja, friss ma a homárjuk?

Hát ez nagyon vicces. Megpukkadok a nevetéstől.

A mai nap már csak ez hiányzott.

Rossz napja volt?

- Hívjon, ha választott. - Fasírtos szendvicset kérek.

Komolyan.

- Fasírtot? - Fasírtot.

Maga nagyon bátor ember.

Tényleg tetszel neki.

Csak fel akartam vidítani.

Betörtek a Spring Streeten.

Már jól is laktam.

A fenébe! Éhen fogok dögleni.

Ma te fizetsz.

- Mennünk kell. Fizetek. - Ekkora cirkusz, és nem is esznek?

- Megszólalt a rádiónk... - Hova tettem?

Köszönöm.

Két kávé, adóval... az két dollár.

Úristen... Nincs nálam.

- Rendben van. Ingyen volt. - A számlára van.

Csak a borravalóra nincs.

- Túlélem. - Azt nem lehet elhagyni.

Hát ne hagyja el.

Lottószelvényt elfogad?

Úgyis olyan mázlim van, ugye? Szedje le azt a macskát a fáról.

Azt a tűzoltók csinálják.

- Menjünk már, Charlie! - Egy pillanat!

Van egy ötletem. Hogy hívják?

Yvonne, én Charlie Lang vagyok. Társuljunk.

Ha nyer, a nyeremény fele a magáé.

Ha nem, adok borravalót. Mit gondol?

- Azt, hogy sosem látom magát többet. - Holnap lát.

- Én itt vagyok. - Akkor megegyeztünk.

Na, még öt perc...

Charlie!

Kínai vacsorát rendeltem.

- Egy perc! - Dróton rángatják?

Nem, de egy felnőttnek kötelességei vannak. Üssed!

Üssed, üssed, üssed!

Kész! Elég volt mára. Hol a labda?

- Jesu! Gyere vacsorázni! - Megyek, anyu.

- Dróton rángatnak? - Ez anyu volt. Az más.

- Viszlát holnap, kölyök. - Jó éjt.

Megoperáltattad tegnap a melleidet?

Nem, ez csak mellprotézises melltartó.

Charlie, ne csináld ezt itt! Gusztustalan.

- Csak... áztatom a lábam. - Ne, légy szíves!

- Mióta zavar ez téged? - Mostantól.

Most mit csinálsz? Kilocsoltad a vizet!

Mindjárt hívom a vöröskeresztet. Ez katasztrófa-sújtotta terület.

Van egy számmal nagyobb is.

- Charlie. - Mi van?

Én ne csináltassam meg a didimet?

- Megcsináltatni? - Meg lehet nagyobbítani,

hogy ilyen gömbölyű legyen.

Te bolond vagy? Szerintem ez hülyeség.

- Hagyjuk. - Nincs rá szükséged.

Hagyjuk.

Fizetésképtelennek lettem nyilvánítva.

Mikor kaphatom vissza a hitelkártyámat?

Arra milyen esélyem van?

- Évi 15 ezer dollár alatt... Hitelkártya. - Beszéljek velük? Nagyon szívesen.

Igen? Nos...

Értem.

Köszönöm. Gondoltam én is.

- Na? - Az esélyeim a nullával egyenlők.

A lottónyeremény összege a héten már 64 millióra nőtt.

A nyerőszámokat a szünet után ismertetjük.

- Te rosszul írtad fel a számokat! - Miért?

- 27-én esküdtünk, nem 26-án. - 26-án szoktuk ünnepelni.

26-ára van kiállítva a papír, de 27-én esküdtünk.

- Akkor miért 26-án tartjuk? - Nem tudom. Szokásból.

De direkt mondtam, hogy az évfordulónk napját írd!

És az minden értelmes embernek a hivatalos napot jelenti.

- Ne haragudj, szívem! - 26, 64, 34.

26-ot mondott?

Tehát a nyerőszámok:

6, 12, 16, 26, 64, 84.

Nyertünk! Megütöttük a főnyereményt!

- Hihetetlen! - Gazdagok vagyunk! Gazdagok!

- A főnyereményt? - Gazdagok vagyunk! Gazdagok!

- Mit eszünk? - Pulykasonkát salátával.

- Majonézzel? - Igen.

Úgy is le vagyok robbanva.

Lennie kell dolgoknak, amelyek stabilak és örökre szólnak.

- "Oreo" nápolyi, "Smuckers" dzsem? - Pontosan.

- Köszönöm. - Még valami mást?

Még valami mást...

Sohasem lesz itt semmi más.

De utálom az egészet! Csődben vagyok.

Micsoda?

Egy Albany tekecsapat is eltalálta a számokat.

- Kilencmilliót kapnak. - Miért nem vagyok meglepve?

- Hányan vannak egy csapatban? - Nem tudom. Kábé tizenketten.

És ezek mind külön számítanak vagy egyben?

Muriel, kidagadnak az erek a nyakadon.

Úgy nézel ki, mint egy tébolyult.

Micsoda?! Na jó.

Istenem! A kuglisok szerencsére csak egynek számítanak,

de akkor is vannak 16-an, akik eltalálták.