Rebecca

A NETFLIX BEMUTATJA

Éjszaka álmomban megint Manderley-ben jártam.

Azt álmodtam, hogy az egykori felhajtónkat sötét, sűrű őserdő nőtte be.

A természet visszahódította a helyet, de a ház még mindig állt.

Manderley.

Titokzatos és néma, amilyen mindig is volt.

Halottaiból éledt újjá.

Mint minden álmodozó, én is elmerülhettem az emlékeimben.

Hídként átnyúlva az évek felett.

A nyárig Monte Carlóban, amikor semmit sem tudtam, nem voltak kilátásaim.

Nyolcat mondott?

- Oui. - Igen.

Olyan tisztán látom a lányt, aki voltam, bár már nem ismerem fel.

Milyen életem lett volna Mrs. Van Hopper nélkül?

Az állás nélkül.

Furcsa, hogy az irány, melyet a létezésem vett, az ő kíváncsiságán múlt.

Ha ő nincs, sosem jutok el Manderley-be...

és sosem találkozom veled.

Mrs. Van Hopper!

Mi tartott ennyi ideig?

Elnézést kérek! Várnom kellett a csomagra a postán. Én...

Az unokaöccsétől.

Nyilván fotók a nászútjáról azzal a rémes lánnyal.

Bontsa fel!

- Foglaljon asztalt az ebédhez! - Igen. A szokásos egy órára?

- Most. Az imént láttam Maxim de Wintert. - Értem.

Úgy fest, még fáj a szíve.

Az ön egyik barátja?

Maxim de Winter! Manderley tulajdonosa.

- Az egyik legszebb házé Angliában. - Igen.

A neje tavaly halt meg. Társaság kell neki.

Szóljon a főpincérnek, mellém ültesse!

Borravalót kell adnia.

Annyi mindent tanul tőlem, magának kéne fizetnie nekem.

- Köszönöm, Mrs. Van Hopper. - Ostoba!

- Bonjour! - Mademoiselle.

Van Hopper asszony asztala?

Igen, köszönöm. Merci!

Ó, nem!

Elnézést! Szeretne egy bizonyos Mr. de Winter mellé ülni.

- Monsieur Maxim de Winter? - Oui.

Mr. de Winter dönti el, hová szeretne ülni.

Igen, persze.

Merci.

Elnézést kérek! Ennyi nem elég? Tessék! Itt van még.

Egek, elnézést, monsieur!

Egy pillanat!

Ne tegye! Rémesen unalmas alak.

- Parancsol? - Ez a de Winter nevű fickó.

Köszönöm.

Monsieur de Winter, erre legyen szíves!

Des huîtres, une douzaine.

Maxim de Winter! Még ilyet!

Nem is tudtam, hogy Montéban van!

Muszáj csatlakoznia hozzánk!

Edie Van Hopper. Emlékszik Billy unokaöcsémre, ugye?

Blenheimben találkozott vele. Billy Whitney. Ekkora, mint én.

Homokszínű haja van, és kicsit bandzsa.

Hogy is feledhettem volna el! Üdvözletem Billynek!

Képzelje csak!

Megnősült, egy elbájoló leányt vett el.

- Igen? - Van fotóm.

Megmutatom. Jöjjön! Mennyei esküvő volt.

Elhiszem, de inkább egyedül ebédelnék.

Miss Van Hopper!

- Ó, nem! - Mi?

Nem vagyunk rokonok! Ő alkalmazott!

Illetve nevezhetnénk a védencemnek is.

Értem. Nos, akkor, ha megbocsátanak.

Kedves, a fotókat! Mr. de Winter látni szeretné őket.

Kérem, ne! Ne fáradjon!

- Nem szükséges. - Dehogy fáradság!

Ugyan! Menjen! Siessen! Nem, egy pillanat, és hozza.

Most jön a kedvenc részem.

Kértem, hozza le a fényképeket,

erre felpattan az asztaltól és eltűnik. Nem jön vissza.

Az jár a fejemben: „Csak nem rajzol?”

Ó, nem, a lány művész!

De futva érkezik, és csak úgy bűzlik az olcsó rózsavíztől!

Micsoda szaga volt!

Mutass egy tehetős, nőtlen férfit,

és én mutatok egy szobányi nőt, akik úgy viselkednek, mintha megkergültek volna!

Már késő.

- Elnézést! - Hagyjuk, üljön le!

Még hogy rokon!

Imádtam a Manderley-bált! Olyan elegáns volt!

A tragédia után nyilván vége lett.

Micsoda döbbenet, ami történt!

- Mi a magyarázat? - Rémes!

A férfi imádta őt!

Az ő Rebeccáját.

Jó reggelt, Mrs. Van Hopper!

Mrs. Van Hopper!

Jól van?

Rosszul vagyok!

Én... Egész éjjel rosszul voltam.

- Hívja... Hívja a médecin-t! - Rendben.

- Most azonnal! A doktort! - Rendben.

Hol a vödör?

Hozom a vödröt! Tessék, itt van.

A madame-ot várja?

Ó, nem! Rosszul van. Az orvos pihenést javasolt.

Ma csak én eszem.

Az nem lehetséges. A teraszt csak vendégek használhatják.

De én társalkodónő vagyok... Komolyan?

Alkalmazottak nem használhatják.

Monsieur! Az ifjú hölgy csatlakozik hozzám. Még egy terítéket!

Igen, monsieur.

- Ne, kérem! Nem fogadhatom el! - Semmi gond.

Nem kell beszélgetnünk, csak ha kedvünk tartja.

De... Nem kellett volna.

Teljességgel önző indokom volt rá.

Ez a tegnapi újság. Már elolvastam.

Köszönöm. Nagyon kedves.

- Maga pontosan mit... - Úgy nevezik, társalkodónő.

Sokat elárul, ha egy hölgynek fizetnie kell a társalgásért.

Szabad felvennem a rendelését?

Des huîtres, une douzaine.

Reggelire?

Hallotta. Et encore du café.

Bien, Monsieur de Winter. Mademoiselle.

Ha nem otrombaság megkérdezni, miért épp ő?

Maga bárkinek kitűnő társalkodónője lenne.

Mindig szerettem volna utazni, és ott az évi 90 font.

Tudom, ez önnek nem sok, de nekem igen.

Biztos meg lehet szabni a magány árát.

Furcsa, nem? Egyesek megvannak egyedül is,

másoknak kell a társaság. Mindegy, ki.

Maga melyik?

Hát, a szüleim meghaltak, úgyhogy... Megszoktam a magányt.

Jön is a reggelije.

Mindig meg akartam kóstolni, úgyhogy...

Kóstolja, mielőtt megmelegszik!

Köszönöm. Még életemben nem beszéltem ennyit.

Imponáló volt.

- Sajnálom az osztrigát is. - Nem, jó volt.

Nagyon köszönöm. Én...

Rég nem éreztem ilyen jól magam.

À bientôt!

Halló!

Üzenet.

Merci. Madame indiszponált. Átadom.

Az öné, mademoiselle.

Merci.

Mit akarnak?

Csak a recepció volt, azt...

MAXIM DE WINTER JÖJJÖN KOCSIKÁZNI!

...tudakolták, hogy van.

Hogyan szökött meg?

Azt mondtam, teniszórát veszek. Nyaggat, játsszak jobban.

Ravasz!

- Hová akar menni? - Bárhová.

Csak van valami, amit látni akar.

Az elég messze van.

Jó. Nem árt a friss levegő.

Ez egy 3,5 literes Bentley?

Az. Honnét tud ilyen sokat az autókról?

Apám imádta őket.

Megkérdezhetem, mikor hunytak el a szülei?

Két éve. Influenza.

Vagyis anyám meghalt influenzában...

apám pedig négy nappal később.

Gondolja, hogy a szív megszakadhat?

- Tapintatlan voltam. Elnézést... - Nem.

Vigyázzon!

Semmi baj.

Ez is a terv része.

EGZOTIKUS KERT KÉRJÜK, NE NYÚLJANAK SEMMIHEZ!

Létezik egy kaktusz, Mexikóban őshonos, ami 20 méter magasra nő,

kétszáz évig él, és csak hetvenévesen virágzik először.

Honnét tud ilyeneket?

Olvastam. Mindent a könyvekből tudok.

Még szinte semmit sem tapasztaltam. De tervezem, mielőtt megöregszem.

Nézze!

Járt már itt?

Évekkel ezelőtt. A nászutamon.

- A felesége hogyan... - Kérem! Inkább ne.

Mr. de Winter!

- Rajta! - Ó, nem tehetem!

De igen. Megteheti. Tud vezetni, nem?

Nos, igen, én...

Akkor jó. Amennyiben nem könyvből tanulta.

Mesél nekem Manderley-ről? Az hallottam, gyönyörű.

Az. Igen. Manderley több egy háznál. Az életem.

Évszázadok óta apáról fiúra száll.

Illetve eddig így volt.

Ha örökös nélkül halok meg, a nővéremre száll.

A fiai helyesek, csak épp nem de Winterek.

Itt is vagyunk.

Köszönöm, hogy épségben hazahozott minket.

Ne feledje a holmiját!

Uram, segítene?

SZERELMES VERSEK ANTOLÓGIÁJA

Arra kérem, fogja meg a táskát, és egyszerre emeljük meg.

Egy, kettő, három!

MAXNEK REBECCÁTÓL

Azt tegye vissza, kérem!

Természetesen. Elnézést!

A kulcsot hagyja az inasnál!

Jó éjt!