Doctor Slump (닥터 슬럼프)

GYÓGYÍR SZÍVFÁJDALOMRA

Gyűrűt akartam adni neki.

Mindig is szerettem volna.

Akkor döbbentem rá,

hogy vele akarok lenni

nagyon hosszú ideig.

Megmutatná ezt, kérem?

- Hogyne. - A nyíló virágosat.

Rögtön kiveszem.

Köszönöm.

Mikor és hogyan adjam oda?

Így adjam oda neki? Vagy így?

Esetleg…

így?

Vagy talán…

Vagy így? Vagy mondjuk így?

Vagy…

Jaj, ne!

A fenébe!

Hol van?

Mit csinálsz?

Semmit.

Elejtettél valamit?

Nem érdekes.

Dolgozz! Kergesd az álmaidat!

Mit ejtettél el?

Egy érmét. Száz von, de tök mindegy.

Istenem!

Használd ezt!

Mi?

Ne csináld! Majd…

Majd én. Légyszi!

Légyszi, hagyd!

Nem így akarom odaadni.

Mit akarsz odaadni?

- A 100-ast? - Mi?

- Igazából ajándék. - Ajándék?

- Tudod… - Ez az?

Jó, elmondom.

Ezt akartam neked adni.

Csótányok!

Gyere ide!

Ellöktél, és elfutottál.

Nem is. Nem félek tőlük.

GYÓGYÍR SZÍVFÁJDALOMRA

Miért nem mennek el?

Gyűrűt akartam adni neki.

Azt fontolgattam, hogyan adjam oda, de elejtettem.

A kanapé alá gurult.

Keresni kezdtem, és tudod, mit találtam?

Csótányokat, és bepánikoltunk.

Szóval nem tudtam odaadni.

Olyat már hallottam, hogy sütiben rejtették el a gyűrűt,

de olyat még nem, hogy a kanapé alatt.

- Rémes vagy. - Istenem!

Minden olyan borzasztó!

És mit mondtál neki? Említetted a gyűrűt?

Nyilván nem. Hogy tehettem volna?

Játszottam a hülyét, nem akartam, hogy később a csótányokra emlékeztesse.

Jó. Várjunk!

Ez egy eljegyzési gyűrű volt?

Nem. Nem azért vettem.

De nem bánom, ha annak tekinti, mert el akarom venni.

Nem vagy semmi! Tönkreteszed a karrierjét.

- Miért? - Hé!

Biztos sok a dolga így, hogy adjunktus lett.

Inkább hagyd koncentrálni!

Szerinted nem lenne kellemetlen,

ha most gyűrűt adnál neki?

Ez nem vall rád. Miért te adsz tanácsokat?

Tapasztalatból beszélek.

És szerintem kapkodsz egy kicsit.

Még egy év sem telt el.

Legalább egy évig kell együtt járnotok.

Mindenki másik évszakban mutatja meg a visszataszító oldalát.

Várjunk csak! Szerinted visszataszító?

Most rólad beszélek.

Ha-neulnak talán még mindig kétségei vannak veled kapcsolatban.

A lényeg, hogy korai még a gyűrű,

mert nem jártok elég régóta, és ő most kapott állást.

Igazad van, de miért olyan bántó ez?

Ez kell!

Egy karkötő.

Felejtsd el!

Megoldom egyedül.

Ne nevettess!

Jó napot, uram! Van valami baj?

Nincs baj.

Mutatna nekem pár karkötőt?

Jó döntés volt?

EREDETI PUSZANI MILMJON

Csak most jössz haza?

Ba-da, újabban rengeteget dolgozol.

Lassan kezd elmenni a kedvem,

- de még kitartok. - Tényleg?

Meghívnál vigasztalásul egy kis ttokpokkira?

Hát persze. Ehetjük a legcsípősebbet?

- Az jó lenne. - Tényleg?

Szuper.

Nagyon finom.

Húsz perc alatt ki is hozták. Milyen nagyszerű világban élünk!

Úgy van!

Te miért nem szállsz be?

Szállítsunk házhoz! Minden étterem csinálja.

Szó sem lehet róla!

A leves kihűl, a tészta meg megszívja magát.

A minőség a lényeg, nem a mennyiség.

Te meg a milmjonod! Te találtad fel, vagy mi?

Amúgy Ha-neul miért nem eszik velünk?

Még dolgozik.

Értem.

Sok a dolga, mióta főorvos lett.

Aztán rendesen bánj ám vele!

Ne szívasd azzal, hogy csótányokat adsz neki!

- Honnan tudja? - Nincs ezzel gond.

A párok néha így ugratják egymást.

Nem ugrattam!

Igazság szerint

egy gyűrűt akartam adni neki.

Csak elejtettem, és begurult a kanapé alá.

Próbáltam kiszedni, akkor jöttek a csótányok.

Értem.

Nem mondjuk el neki, de pucold ám le rendesen!

Bácsikám, ez nincs rendjén.

Ő ennél jobbat érdemel.

Tudod, hogy ki ő.

Igaz, főorvos lett. Nem lenne helyes.

Hagyjuk a melóját! Szingli volt egész életében.

Soha nem kapott még férfitól ékszert.

Ez lenne az első és utolsó gyűrűje.

Szóval gáz lenne olyan gyűrűt adni neki, ami csótányok közt járt.

- Mit gondolsz? - Egyetértek.

Vettem neki mást. Egy karkötőt.

- A karkötőket nem szereti. - Micsoda?

Kapott egy arany karkötőt anyától, amikor orvos lett.

Kényelmetlennek találta.

Azt mondta, le kell vennie műtét előtt.

Aztán titokban eladtad, és anyukádtól megkaptad a magadét.

Jól elnáspángolt. Még mindig megvan a nyoma.

Most rohannom kell.

Köszönöm a vacsorát.

Mi van?

Elnézést!

Megint visszajött! Van valami baj?

Megnézhetem a nyakláncokat?

Nem könnyű neked ajándékot venni.

Te talán

nem is tetszel neki.

Te pedig…

Remélem, te tetszeni fogsz.

Pontosan mikor és hogyan adjam oda neki?

Csak ne ott, ahol van kanapé meg csótányok.

Ne otthon, de a klinika még rosszabb lenne.

Orvoshoz kellene mennem.

Azt hiszem, kezdek becsavarodni.

- Aztán… - Jeong-woo kőgazdag lett!

Korán van a lármázáshoz. Megütötte a főnyereményt?

Nézd!

Jeong-woo mocskosul gazdag.

- Két és fél milliárd vont kap. - Micsoda?

Ezt nézd! Van róla cikk.

„A klinika tulajdonosai visszatérítik

Yeo Jeong-woo, az ügy legfőbb áldozatának pénzbüntetését.”

Ha-neul, te tudtál erről?

Igen. Mikor jelent meg?

Pár órával ezelőtt.

Várjunk! Egy pillanat!

Ilyen gazdag, de csak ttokpokkira hívott meg?

Nem sült húst vagy szundét rendelt.

Megint meghívattad magad vele?

Ne lógj már a nyakán!

Nem lógtam a nyakán.

Szívesen van velünk. Nincsen sok barátja.

Dehogy nincs.

Régebben azt mondta, van.

De a baleset után minden barátját elvesztette.

És nemrég meghalt egy gyerekkori barátja is…

Most megyek.

Várj! Előbb még egyél ebből!

Ha-neul!

Gyere ide, hogy cafatokra téphesselek!

Engem is szeress!

Eljár a szám, de én is értékes vagyok!

Te kis mocsok!

Még paradicsomot sem tudott enni reggelire.

- Jeong-woo! Ébren vagy? - Igen.

Hívni akartalak, mert hiányoztál.

Tényleg? Akkor háromra találkozzunk!

Miért?

Megjelensz három másodperc múlva?

Talán, szóval tényleg számolj háromig!

Jól van, becsületes leszek.

Egy.

Kettő.

- Három! - Egek!

Azt hittem, bent vagy.

Nem tudtam aludni, és elmentem futni. Aztán követtelek felfelé.

Tényleg?

Van egy szabad negyedórám. Kávézunk?

Jó lenne.