Is God Is

Hé, az az enyém!

Csak volt!

Add vissza a labdámat!

Hű, de csúnya!

Láttad az arcát?

Csúnya.

Csúnya lány!

Hagyd abba! Megmondalak!

Fejezd be!

Ikrek.

Az ikrek égnek.

Már jó ideje.

Nem volt beleszólásuk.

Csak égnek tovább.

A maguk útját járják.

Esznek, alszanak, álmodnak, együtt, mégis magányosan.

És közben egyre csak égnek.

Az ikrek, az égő ikrek mindig is kívülről figyelték a világot.

Ezt elejtette.

Ha az egyik bajba kerül…

A másik megérzi, és ott terem.

Kösz! Köszönöm!

Racine a keményebb, akiben még maradt némi szépség.

’Cine!

Aki úgy néz ki, mint Anaia, az nem lehet rossz.

De Racine igen.

Mit bámulsz, csinibaba?

Ő kettejük helyett is rossz.

Mindig is ki akart rúgni minket.

Kis szarházi.

Nagy szarházi.

A pöcsét csak nagyítóval lehet látni!

Úgy bűzlik a szája, mintha beleszartak volna!

ISTEN AKARATA

Kitől jött?

Nem tudom.

És hirtelen mintha

minden, ami hiányzott, megpróbálna visszatérni.

Sziasztok, kicsikéim!

Mama…

Szépek vagytok!

Basszus!

Van anyánk?

Ja. Itt azt írja.

Azt mondták, meghalt a tűzben.

Pedig nem.

Délen lakik?

Ja.

Egészen délen?

Ja.

Ikrem!

-Mi az? -Tudom, mi következik.

Úgy néz ki, el kell mennünk hozzá.

Tudtam, hogy hülyeséget fogsz mondani.

Miért hülyeség?

Mert nem ismerjük, és ő sem ismer minket.

Tudja a nevünket.

Tudja, hol lakunk. El kell mennünk hozzá.

És nincs melónk, úgysincs jobb dolgunk.

Miért nem keresett ennyi éven át?

Egy módon deríthetjük ki.

-Menjünk! -Most?

Most, mert menni készül.

Hová megy?

A túlvilágra.

A túlvilágra?

-Meg fog halni? -Ja.

Azt írja a levélben.

Csak neked írt?

Nekem nem írt?

Az én nevem van a borítékon.

De rólad is ír.

Nekem miért nem írt?

Talán mert tudta, hogy te túlérzékeny vagy.

Én?

Ja, te.

Még ha nem is volt velünk, tutira megérezte.

Az anyák tudják az ilyesmit.

Tuti érzi, hogy te túlérzékeny vagy.

Olyan kis nyomi.

Nem is.

De.

-Nem. -De.

Nem.

De.

A cicáért is sírtál, amelyik beszorult a motorba.

Amelyik meghalt.

Sírtál, emlékszel?

-Túlérzékeny vagy. -Ja!

Néha tényleg túlérzékeny vagyok.

Mint egy kis lúzer.

Ja-ja.

Mint egy kis ribanc.

Túl messzire mentél. Cseréljünk!

De komolyan, Ikrem, el kell mennünk.

Én nem érek rá.

Találkozom Ellisszel.

Milyen Ellisszel?

Az öreggel.

Vele.

Randit beszéltünk meg.

Már megint az a neten felszedett pasi.

Miért kell találkoznod vele?

Beszélnünk kell a jövőről.

Nem azt mondtad, hogy zavarja, ha nézed, miközben csináljátok?

Hagyom neki hátulról.

Ha ránézek, még elkezdek érezni valamit.

Nem akarok érzelmeket.

Ikrem…

Rám nem buknak úgy a pasik, mint rád, ’Cine.

Be kell érnem ennyivel.

Ha most nem megyünk el, talán nem lesz rá több esélyünk.

Bárhová megy Racine, Anaia mindig követi.

Nincs más választása…

Mint szembenézni a kibaszott sorsával.

ÜDVÖZÖLJÜK VIRGINIÁBAN

TENNESSEE AZ ÖNKÉNTESEK ÁLLAMA ÜDVÖZLI ÖNT

-Hé! -Hé!

’Cine azon tűnődik, hasonlít-e az anyjára.

Talán egyforma a mosolyuk, a nevetésük vagy valamijük.

Jól nézel ki.

Kösz!

-Tetszeni fog neki? -Tetszeni fog neki?

Készen állsz?

Hogy lássam Istent?

Istent?

Ő teremtett minket, nem?

Ezért bűnhődni fogsz.

ÜDV ITTHON, RACINE ÉS ANIA

Várj, rosszul van írva a nevem!

Jó reggelt!

Semmi baj.

Ők a lányaim.

Nem mondod, hogy ez fű.

Tuti a fájdalomra.

Szabadelvű.

Ne zavarjon a füst!

A fájdalomra kell.

Látod?

Örülök, hogy eljöttetek.

Az ápolóval rakattam ki a feliratot.

Nagyon tetszik nekünk a felirat.

Csúnya vagyok, de nem harapok.

Gyertek közelebb, hogy érezzelek!

Lányaim!

Hogy vagy, mama?

Tudod…

haldoklom.

Ja-ja.

Azt látom.

Egy irodában dolgozunk.

’Naiának van pasija.

Van valami egyebe is.

Tessék?

Semmi.

Nagyon csendes.

Szia, mama!

Nem írtam neked, ’Naia, mert te túlérzékeny vagy.

Kislány korod óta ilyen voltál.

Nem akartalak felzaklatni.

Azt akartam, higgyetek halottnak.

Ki akarna olyan anyát,

aki úgy megégett, hogy egy aligátorra hasonlít?

Mi történt?

Gyermekem…

Lányom…

Lányom…

Hát…

Olyan nap volt…

Mint a többi.

Vacsorát főztem nektek a konyhában, amikor…

És újra.

Imádkozni kezdtem.

Azért imádkoztam, hogy egy ablaknak verődő ág legyen.

Pedig tudtam, hogy nincs fa az ablak mellett.

Talán a szomszéd kutyája az.

Nem volt más odabenn, csak egy hullafáradt nő.

Ő csak állt ott.

Az arca közömbös volt, mint egy szelet kenyér, azt mondta…

„Szia!”

Mintha nem is tört volna be a fürdőszobámba.

Mintha nem lenne távoltartási végzés.

Nem volt mit mondanom.

Emlékeztethettem volna, hogy nem jöhet

száz méternél közelebb a házhoz…

vagy hogy „vacsorát főzök”.

Vagy…

hagyhattam, hogy megérintsen.

Van gyengéd oldala is.

Meg kell értenetek.

Az olyanoknak, mint ő, mindig van gyengéd oldala.

Nektek azt mondta, ez játék.

Ébresszük fel a mamit!

Azok a hegek rajtatok…

akkor lettek, amikor próbáltatok eloltani.

’Naia, te jobban megégtél, mert mindent megtettél, hogy megments.

Hányingerem van.

Mindjárt jobban lesz.

Tudod, ő csak…

Mindig te voltál az én nagylányom, Racine.