Endless Horizon

Íme, a világ második legnagyobb földrésze

és az emberiség bölcsője, Afrika.

Sok mítosz övezi a forró nap alatti tájakat

és az embereket, akik a sivatagtól és az áthatolhatatlan dzsungeltől

próbálják megszerezni a legkisebb lakható földet.

Afrika és elefántjai, tevéi, oroszlánjai és gorillái,

akik a sötét esőerdőket, forró sivatagokat és tágas szavannákat lakják.

De a földrész több, mint egyedi vadvilág.

Por, forróság és napsütés,

ezeket társítjuk a névhez, Afrika.

Ezek a kifejezések az ország északi részére vonatkoznak,

amit egyetlen óriási és végtelen sivatag ural.

Első látásra a sivatag ellenségesnek tűnik,

de másodikra meglepődnénk.

És bár a trópusi esőerdők az Egyenlítő mentén

földi paradicsomnak tűnhetnek a hőmérsékletük és a gazdag esőzés miatt,

a dzsungel épp olyan sok halálos veszélyt rejt, mint a sivatag forrósága.

Ez a látható ellentmondás erdő és sivatag,

eső és por, élet és halál között

olyannak írja le Afrikát, amilyen nincs még egy a világon,

és amiket több helyen megtalálunk ezen a földrészen.

Ezen a viharos és veszélyes tájon

az ember első elődje lemászott egy fáról,

megalkotva az emberiség diadalittas menetelésének sarokkövét.

Fedezzük fel a Föld különleges sarkának történelmét,

és tárjunk fel a világ legcsodálatosabb helyei közül néhányat.

A Föld sok különböző éghajlati övből áll,

ami minden földrészen egyéni növény- és állatvilágot hozott létre.

Régen gigantikus, lombhullató erdők fedték szinte egész Európát.

Ezt a mérsékelt övi erdőt a Földközi-tenger partja váltotta fel,

szárazabb és melegebb mediterrán éghajlata miatt.

Keleten terül el az ázsiai sztyeppe,

ami messzire nyúlik a világ legnagyobb földrészébe.

A sztyeppétől északra a tajga uralja

Szibéria és a Távol-Kelet tájait.

Ázsia déli részein azonban, különösen a Közel-Keleten

egyre több sivatagos és szavanna jellegű táj a jellemző.

Délkelet-Ázsiában esőerdők nyúlnak Indonézia szigeteiig.

A napos Ausztrália szívében szavannák, sztyeppék

és esőerdők veszik körül a sivatagot.

Az Újvilágban, ami Észak-, Közép- és Dél-Amerikából áll,

sok különböző éghajlat található meg.

Északot a tundra és tűlevelű erdők jellemzik,

az észak-amerikai földrész középső részét

nagy síkságok, mérsékelt tájak

és kevés sivatag jellemzi.

Dél-Amerikában nagy területű esőerdők

alakulnak ki az Amazonasnál,

miközben az Andok gyakran nyers éghajlati körülményei

szolgálnak szélsőséges ellentétként.

Ezeknek a földrészeknek és éghajlati öveknek a központjában van Afrika.

Sivatagok borítják a nyugati part egész északi és déli részét,

miközben a központ az afrikai dzsungel.

Az esőerdőt és a sivatagot széles szavannasávok választják el,

különböző éghajlati fokozatokkal.

Bár első látásra Afrika zordnak tűnhet

és kevésbé érdekesnek, mint más földrészek,

valójában a bolygó legegyedibb földrésze.

Mitől lesz Afrika ilyen különleges?

Afrika legjellegzetesebb tulajdonsága az óriási állatcsordák,

amik nagy távolságokat tesznek meg ételt keresve.

Nemcsak a nagy mennyiségű állat,

de a sok különböző típusú flóra és fauna is

kiemelkedővé teszi a földrészt.

Ráadásul Afrika megismételhetetlen biodiverzitása mellett,

a hagyatéka, hogy ez az emberiség bölcsője, adja egyedi örökségét.

Az egykor fiatal fajok változatos kultúrája évezredeken át

különbözően fejlődött,

így sok különböző életmód találkozik Afrikában.

SIVATAG

De a hosszú időszak ellenére, amiben az emberiség belakta Afrikát,

a földrész még sok titkot őriz legbelső mélységeiben.

A perzselő nap alatt tágasan és végtelenül nyúlnak Afrika sivatagai.

Északon található a Szahara, a Föld legnagyobb száraz sivataga,

ami gyakorlatilag átnyúlik egész Észak-Afrikán.

Dűnéi és völgyei sok legenda és mese forrásai.

Ami egykor királyságok otthona volt,

és bejárták a tuaregek sókaravánjai,

mára majdnem teljesen elsivatagosodott.

NAMIB-SIVATAG

Messze délen van a Namib, a ritka ködsivatagok egyike.

Namibia és Angola nagy részét lefedi,

és közel 100 ezer km2 a területe.

A Namib a Föld egyik legszárazabb sivataga

és többek között rendkívül magas és színes dűnéi

jellemzik.

KALAHÁRI-SIVATAG

A Kalahári-medence magjában van a Kalahári-sivatag,

ami kiemelkedik a többi sivatag közül vörös homokköveivel.

Közel 900 ezer km2 területével sok afrikai országon át húzódik.

Az egész Kalahári-medence,

amit a szélein száraz szavanna határol, még nagyobb.

Mindegy, hol van egy sivatag,

az emberi ösztön élettelen helynek látja.

De a sivatag több mint egy nagy, halott homokozó.

Elszórt hegyek csúcsai magasztosan

emelkednek a sivatag dűnéi fölé,

hegyek jellegzetes ormai

a sivatag egységes és sima szerkezete fölé.

Messze a homoktengertől

hegycsúcsok emelkednek ki, mint magányos szigetek.

Ezekből az egyedi kiszögellésekből sok

megkövesedett homokdűne, amik fennsíkokat tudnak létrehozni.

Más magányos hegyek gyakran vulkáni eredetűek.

Azonban egész hegységek lehetnek

erőteljes tektonikus tevékenység szemtanúi.

Az ilyen tevékenység lenyűgözői példái

között található a Tibesti-hegység Ahaggar-hegysége,

ami a Szahara legmagasabb hegysége.

A Szahara északnyugati szélén terül el az Atlasz-hegység.

Ez a hegy természetes határt képez

a forró sivatag és Észak-Marokkó mediterrán égöve között.

Szokatlan egy sivatag szélén elterülő hegységnél,

de az Atlasz-hegységben fémek és olyan nyersanyagok találhatók,

mint vas, ezüst és földgáz.

Cheret, Tenere, vagy egyszerűen nagy sivatag,

ezek a nevei a világ legnagyobb sivatagának, a Szaharának.

A Szahara 9 millió km2-t fed le

homokkal, kaviccsal és sziklával.

Ez a terület olyan száraz és forró,

hogy minden élőlény megadta magát a kíméletlen ürességnek,

legalábbis úgy tűnik.

A sivatag több is lehet, mint csak homok és por.

Időnként egyes helyeken

egy folyó vág át a barátságtalan pusztaságon.

De alig látható a vibráló hőségben,

és hamarosan minden nyoma újra eltűnik a végtelen homoktengerben.

A víztől távol a homok örökös területei uralkodnak,

de az, hogy a Szahara csak végtelen homokdűnékből áll, nem pontos.

A sivatagoknak csak egyötöde igazi homoksivatag.

Ezeket gyakran ergnek vagy edeannak is hívják,

és főleg kvarcból állnak,

amit a szél koptatott le nagyobb sziklákból és kövekből.

Az erózió által létrehozott sziklaképződményeknek

nemcsak sok különböző alakja van,

de egyes esetekben nagyon furcsák.

A nyugati parton van a Namib,

ami egyike a világ kevés ködsivatagainak.

A partnál, a Benguel hideg áramlata az oka

a Namib évtizedes csapadékhiányának.

A Namib-sivatag 80 millió évvel ezelőtt is létezett

Gondwanán, az eredeti földrészen.

Akkoriban nem a parton volt.

Ez csak a földrészek elsodródása után történt.

Magas, rögös hegyek uralják a tájat a Namib szélein.

A kavicsos sziklaképződmények eredetének érdekes oka van.

A nagy hőmérséklet különbségek

a tűzforró nappalok és a fagyos éjszakák között

ahhoz vezetett, hogy nagy kövek és sziklák mállottak kisebb darabokra.

Visszatérünk a Namib ködsivatagából a Szaharába.

Itt, szélcsiszolta sziklák és magányos, magas dűnék várnak minket újra.

A sivatag, közel a homokból kiemelkedő néhány hegy közelében,

rendkívül száraz.

Az nem igaz, hogy a Szahara mindig ilyen a forró és homokos hely volt.

Az elmúlt százezer évben

voltak időszakok, mikor a Szahara zöld szavanna volt.

Az utolsó nedves vagy esős időszak nyolcezer évvel ezelőtt volt.

Ez idő alatt vadászó-gyűjtögető emberek vándoroltak a területre, letelepedtek,

és egy ideig még mezőgazdaságból is éltek,

mielőtt a Szahara újra sivataggá vált.

Az elsivatagosodásnak sok oka lehet.

Egy hűvös és nedves időszak vége okozta több ezer éve

hogy a Szahara visszafoglalhatta a földet a szavannától.

Más tényezők is belejátszhattak a fokozott erózióba vagy elszikesedésbe.

De bár ma a homok uralkodik,

az élet jelei még mindig láthatók a sivatagban.

Az oázisok az egyik legszebb természeti jelenségei.

A tény, hogy víz törhet elő a sivatag talajából

érdekes és meglepő.

Oázisok sokféleképpen fordulhatnak elő.

Gyakran az esővíz hozza létre,

ami lezúdul a hegyekből, és átszivárog a talajon.

Mikor a víz vízzáró rétegbe ütközik, a föld alatt folyik,

míg valahol a sivatagban újra napvilágra nem kerül.

Sokféle típusú oázis van.

Például megcsapolja a talajvizet.

A világ leghíresebb oázisa valószínűleg a Nilus, egy folyami oázis.

A folyó által felfedett sokszínűség és szépség leírhatatlan.

Eltekintve a néhány oázistól,

csak a puszta és száraz sivatagi tájak uralkodnak.

A naplemente vörösre festi a hegycsúcsokat,

és a hőmérséklet csak este elviselhető újra.

Utunk most olyan helyre vezet, ami nem szükségszerűen hűvös,

de több vízzel van megáldva, és ez az esőerdő.

Afrika szívében találhatók az örökzöld esőerdők,

ahol minden állat egyedi, minden növény páratlan,

minden méter egy új világ.

TRÓPUSOK

Afrika trópusi esőerdői hatalmas területet fednek le.

Az óriási parti esőerdő a nyugati part mentén húzódik,

Gabonon, Kamerunon át Nigériáig.

Az áthatolhatatlan erdők szíve azonban Afrika központjában van.

Az Amazonas-medence után

a Kongó-medence a második legnagyobb esőerdő a világon.

Az erdőt nemcsak a napi zuhogó esők táplálják,

de kis és nagy folyók is, mint a Kongó.

MADAGASZKÁR

Madagaszkár szigetén van egy másik esőerdő,

amit sok őshonos faj népesít be,

és ezek csak ott léteznek.