Love Is Blind: Sweden (Love is Blind: Sverige)

Még mindig valószínűtlen.

Kevesebb mint két hónap alatt az egyik legfontosabb ember lett az életemben.

És ma összeházasodunk. Sok minden forog kockán.

Kicsim, minden rendben lesz.

Ez szerelem, és nem hittem, hogy velem is megtörténhet.

Mindketten úgy érezzük, ő álmaink társa.

Varázslatos az egész.

- Igen! - Igen!

Ez a kísérlet a legjobb dolog, amibe belevágtam.

Úristen!

Szép!

Beszélgetsz valakivel egy fal mögött,

és rájössz, hogy ő számodra az igazi.

Te vagy a legjobb, és annyira hálás vagyok.

Ez őrület.

A szerelmedet akarom.

Féltérdre ereszkedek előtted.

Ne!

Hozzám jössz?

Igen, hozzád megyek.

Gyerünk!

Ez lehet a legnagyobb hiba.

- Engedd el. Visszavonulok. - Nem értem. Végeztem.

Bizonyítanom kell, hogy szerethető vagyok?

A kurva életbe!

Nem bírom a toxikus viselkedést.

Hagyj békén!

- Olyan, mintha nem értenél. - Igazad van.

Megtörtént a legrosszabb.

Mindenki találkozik nehézségekkel a kapcsolatában.

De az igenig én leszek a legboldogabb lány a világon.

SVÉDORSZÁG

Egészségünkre!

A szerelemre!

- Csirió! - Csirió, srácok!

Sok sikert!

Hogy érzitek magatokat? Korábban jól ment a randizás?

Senki nem mondhatja, hogy nem próbálkoztam.

Mindenki a külsőm alapján ítél meg, szóval érdekes lesz.

Tudok fura helyzetekbe keveredni.

Olyasvalakire vágyom, akinek van öniróniája.

- Helló! - Helló!

Gyertek, üljetek le.

Olyan jó, hogy itt vagytok.

Jessica Almenäs vagyok, és nagy öröm számomra,

hogy részt vesztek Svédország legnagyobb szerelmi kísérletében,

ami a Vak szerelem: Svédország.

Mi hozott ide titeket?

Nem tudok magamnak pasit választani. Jó lenne, ha valaki segítene.

- Segítség kell. - Így van.

Ez a jó ebben a kísérletben. Hogy tudjuk…

vagy legalábbis reméljük, hogy mindenki, aki itt van, eltökélt.

Pontosan.

Támaszt keresek, aki biztonságot nyújt.

Bizonyítottan működik. Sok boldog pár és szülő van,

akik ezt igazolhatják.

Szerintem ez elképesztő. Néha bátornak kell lenni.

Gondolj bele, talán férjhez megyünk. Igen.

Megindultak a könnyek.

Mit érzel? Meghatódtál?

Igen, izgulok, telve vagyok várakozással.

Anyám minden nap felhív, és ugyanazt kérdezi: „Találtál valakit?”

Most azt mondtam neki, találok.

Anyukám: „Ne menj oda! Senki sem akar veled randizni, Daniel.”

Úgy beszélek, mint egy flanelinges, gumicsizmás csávó.

Hát, nem túl vonzó az akcentusom, és nem tudok csak úgy megszabadulni tőle.

Remélem, van más is, amit fel tudok mutatni.

Itt, a kapszulákban tíz napig randiztok anélkül,

hogy látnátok egymást.

És remélhetőleg a nagy szerelem a fal másik oldalán vár rátok.

Ha így van, eljegyzitek egymást, és megtörténik az első találkozás.

A szerelem vak?

A kaland most kezdődik.

A kapszulák megnyíltak!

Férjhez megyünk.

Hát megtörténik.

Gyerünk, srácok! Indulás!

Te jó ég!

Izgulsz?

Sok sikert, öregem!

Istenem!

Sok szerencsét!

- Sok szerencsét, csajok! - Mindent bele!

- Sok sikert! - Gyerünk!

- Helló! - Helló, helló!

Úristen!

Szia! Jaj ne, kiabálok.

Micsoda belépő!

Mi számodra a szerelem?

Ó, Istenem. Most bestresszeltem.

Néha egy vagy két lánnyal ébredek.

A macskáimmal.

- A kreativitás egyértelműen Red flag. - Úgy érted, Green flag?

Igen. Igen, így van.

Történelem-mániás vagyok, szóval szívesen tanulok random királyokról és mongolokról.

- Tudod, hogy tudok golyózni? - Mit értesz ez alatt? Mit jelent?

- Mit dolgozom? - Igen.

Saját kosárlabda-vállalkozásom van. Régen játszottam is.

Ezek szerint magas vagy.

- Elég magas, igen. - Úgy 190 centis?

- Igen, plusz ÁFA. - Több?

Ó! Két méter? 197? 198?

- Plusz ÁFA. - Jézusom.

- Akarod tudni? - Nem.

206 centi vagyok.

SPORTTANÁCSADÓ

Azért vagyok itt, mert úgy érzem, nem megy a randizás.

Beskatulyáztak, mint valami csajozógép vagy mi.

Magas vagyok, és azt hiszem, viszonylag jól nézek ki.

Kosárlabdázó vagyok, és ezt sokan nem tartják komoly dolognak,

inkább csak szórakozásnak.

Sok szerencsét, öreg!

A legtöbben nem ismerik azt, aki valójában vagyok.

Azt mondanám, hogy Aront félreértik, és mindig is félreértették.

- Kivel beszélek? - Angelicával.

- Szia, Angelica! - Egek, ez idegőrlő.

Egyébként Aronnak hívnak.

- Jaj, meg sem kérdeztem. - Nem.

- Csak egy „Helló.” Helló, Aron! - Mint egy „Mindegy!”

Úristen. Oké, Aron. Jellemezd magad három szóval.

Szenvedélyes.

Nagy szívű és…

azt mondanám, életigenlő.

Van a szenvedélyed? Valami, amiért rajongsz az életben.

Ez nehéz. A családom és a barátaim.

Nagyon szeretnék saját családot.

- Tényleg? - Igen. Te is?

Szeretnék gyerekeket. Imádom őket.

Jó.

Mi fontos még számodra… ezen kívül?

- Egy kapcsolatban? - Igen, abban.

Olyasvalakire vágyom, aki magabiztos és stabil.

Mit értesz stabil alatt?

Azt, hogy tudja, mit akar.

Nem tudom, stabilnak számít-e, de ha beteszel

egy Disney-fimet, annak sírás lesz a vége.

Fiúk, akik sírnak a filmeken… Imádom!

- Komolyan? - Igen!

Érzem, hogy randizni akarok még veled.

Hé, hagyd abba! Teljesen felpörgök.

- Honnan a fenéből jöttél? - Ki vagy te?

- Úristen, ez már valami. Oké. - Szia!

Szia, Angelica!

Ó, a francba!

Mibe keveredtünk, srácok?

Ideges vagyok.

SEGÉDÁPOLÓ

Nem tudom, hogy ez olyan macsó, latin-férfias dolog-e…

de… őszinte leszek. Ideges vagyok. És…

remélem, ez nem befolyásolja.

Fenébe!

Szeretnék találkozni életem párjával, és megházasodni.

Szóval ha találok valakit a fal túloldalán, aki illik hozzám,

az nekem több mint jó.

Ha van esély arra, hogy nem leszek egyedül életem végéig,

az épp elég.

Csessze meg.

- Helló! - Szia!

- Szia! - Ki van itt?

- Fabian vagyok. És te? - Ellen.

Szia, kicsit ideges vagyok. Nem baj?

- Ideges? Most már jobb? - Igen,

de nem hittem, hogy ki tudom nyitni az ajtót.

Drágám. Ó…

Azt mondtam, „nem bírom.”

Fura dolgot csinálunk, szóval nem csoda, ha ideges vagy. Én is az voltam.

Mesélj egy kicsit. Honnan jöttél?

Igen… Istenem. Bele a közepébe. Ez jó.

- Hát… Argentínából származom. - Oké.

Két évig tanultam ott orvostudományt.

Aztán elkezdtem utazgatni. Egy kicsit Chilében, Peruban…

végül Londonban kötöttem ki.

Aztán Svédországba jöttem a barátaimhoz, és rádöbbentem, hogy maradni akarok.

- Oké. - Igen.

- Én is éltem Londonban egy ideig. - Oké, ez érdekes.

Igen, és most költöztem haza az USA-ból.

Oké.

- Előtte Ausztráliában éltem. - Azta.

Szóval elég sok helyen éltem, sokat költöztem és utaztam.

- Szép. - Igen, és milyen vagy egy kapcsolatban?

Lehet, hogy egy kicsit régimódi vagyok, hagyománytisztelő.

Elmennénk egy finom vacsorára… te felvehetnél egy gyönyörű ruhát,

és én büszke lehetnék rád.

Ajándékok és virág, meg ilyesmi.

De azt sem akarom, hogy ez túl sok legyen.

- Nem. - Te mit gondolsz erről?

Azt hiszem, én is küzdök azzal, hogy túl sok vagyok.

- A mértékletesség nem az én stílusom. - Nem, oké.

Úgy értem, a kényeztetésre nem mondanék nemet. A törődésre.

Szerintem gyakran csak arra koncentráltam, hogy a másik megkedveljen.

- Remélem, még beszélünk. - Én is.

- Szia! - Szia-szia!

Itt az ideje, hogy a saját érzéseimre figyeljek.

De nem bízom a megérzéseimben.

STYLIST

Eddig rosszul súgtak.

Ó, egek!

Gyakran mondom, hogy színvak vagyok, ha Red és Green flagekről van szó.

„Ez egy kicsit furcsa, de hé, ez egy zászló, az jó móka.”

- Így él egy nagyágyú? - Szia!