USA 94: Brazil's Return to Glory (Tetra: Acreditar de Novo)

Brazília most előnybe kerülhet!

TIZENEGYESEK BRAZÍLIA-OLASZORSZÁG

A csapatkapitány gondosan elhelyezi a labdát.

Az olaszok négyszer lőttek, de csak kettő ment be.

Dunga következik.

Döntő pillanatok.

Persze hogy izgultam.

Arra gondoltam: „Ha kihagyom, haza se mehetek.”

Ugyanakkor viszont tudtam, hogy én kértem ezt a lehetőséget.

Dunga következik.

SÃO PAULO BRAZÍLIA

1994-ES VILÁGBAJNOKSÁG GILMAR

Nyolcórányi saját felvételem van.

Ez rengeteg anyag.

A teljes történet megvan, a legapróbb részletekig.

Más idők jártak akkor.

Ezt már lejátszani is alig lehet.

De rengeteg anyag van rajta.

Elkezdtem kamerázni,

és egy elképesztő archívum jött össze a történtekből. Támadt egy ötletem.

Megmutathatnánk, amit még senki sem látott.

Ami bent zajlott,

a zárt öltözőajtók mögött, a taktikai eligazításokon,

a jó és a rossz dolgokat is. Mindent.

Ez a csapat összefogott, és kilábalt a legnehezebb helyzetekből is,

amikor sokan ártani akartak nekünk.

Nem fogjuk hagyni.

RIO DE JANEIRO BRAZÍLIA

Ez mi volt itt?

Ez a mi baromi kényelmes buszunk.

Egy sima buszjárat volt, forgóvillával meg mindennel.

Mindazt, amit abban a nagyjából két-három hónapban átéltünk, amíg együtt voltunk,

muszáj volt megörökíteni.

30 ÉV UTÁN ELŐSZÖR:

A JÁTÉKOSOK ÁLTAL KÉSZÍTETT, SOSEM LÁTOTT FELVÉTELEK

- Gyerünk már! - Mi ma az ebéd?

- Micsoda? - Mi az ebéd?

Makaróni!

Mi az ebéd? Az olaszok ellen csak makaróni lehet.

Itt éppen melegítettünk, és baromi feszültek voltunk.

Öt-hat éves lehettem, amikor láttam a 70-es vébét.

Jön Pelé! És gól!

És gyerekként azt képzeltem: „Egy nap én is ott leszek.

Világbajnok leszek. A válogatottban fogok játszani.”

Brazília! Háromszoros világbajnok!

Huszonnégy év után

Brazília és Olaszország ismét összecsap a döntőben.

Az 1994-es amerikai világbajnokságon.

Két évtizeddel később.

Csak az tudja elmondani, milyen érzés, aki ott volt.

Ez nem akármilyen meccs. Ez egy brazil-olasz.

Egyetlen lépésre vagyunk a trófeától, amit…

Meglesz a negyedik! Aki ellenünk szurkol, annak is üzenem: meglesz!

Világbajnok akartam lenni.

Beírni magam a történelemkönyvbe.

Amikor felvettem azt a mezt, teljesen átalakultam.

Óriási az elvárás.

Ha nem nyerjük meg a vébét, akkor elbuktunk.

Nyomás, elvárások.

- Nem játszanak jól! - Ébresztő, Parreira!

A 94-es év tönkretette a brazil futballt.

24 éve nem nyertünk semmit. Az rengeteg idő a válogatott számára.

A kapufacsókomra mindenki emlékszik…

KAPUS - OLASZORSZÁG

…de a hibámra senki sem.

Ez volt az első vébé, ami büntetőkkel dőlt el.

Amikor a büntetőt lőttem…

teljes képszakadás volt.

A mi népünk keményen dolgozik, és sokat szenvedett.

Megfogadtam, hogy örömet fogok szerezni nekik.

Ez a vébé arról szólt, hogy mosolyt csaljunk az emberek arcára.

Szóval mindent ugyanúgy csinálnék.

Semmit sem bánok.

A negyedik cím!

„Én akkor itt meg itt voltam.” „Én apámmal.” „Én meg…”

Erről a meccsről mindenkinek van emléke.

A mi csapatunk akart a legelszántabban világbajnok lenni.

Az érzelmi egyensúlynak hatalmas szerepe van.

Egy büntető megváltoztathatja az ember életét.

Ha Taffarel kivédi, Brazília világbajnok.

Baggio készül a büntetőhöz.

AZ 1994-ES VÉBÉ: A DICSŐSÉGES BRAZÍLIA

4 ÉVVEL KORÁBBAN

Egész Brazília arra készül,

hogy végigszurkolja az Argentína elleni meccset

az 1990-es vébé nyolcaddöntőjében.

Óriási az izgalom.

Brazília és Argentína:

ősi, ádáz riválisok.

Egy vébén az embernek hibátlanul kell játszania, mindent beleadva.

Hisz az ellenfélnek is van 11 remek játékosa,

és közülük kettő-három igazi húzóember.

Egy olyan játékos elleni hibát nem lehet jóvátenni.

Úgy voltunk vele: ha nem kapunk gólt, biztos betalálunk.

Elindul a labda a Brazília-Argentína-mérkőzésen!

Brazília játszott jobban,

Argentínának csak egy helyzete volt. De kivel?

Maradona megindul…

Egy zsenivel. Nincs mit tenni. Ilyen a foci.

Maradona lerázza Dungát. Micsoda sprintet vág!

Most nagyon kell vigyázni.

Passz Caniggiának!

Szemben Taffarellel, és gól!

Brazília elbúcsúzik a 90-es világbajnokságtól.

Sokan siratják csendben a vereséget.

Újabb négy évet kell várnunk a következő vébére.

Amikor Brazília kiesett, Lazaronit és engem kezdtek támadni.

Miért nevezték Dunga-korszaknak?

Mert azt az időszakot szimbolizálta,

amikor a válogatott inkább a kemény védekezésről volt híres,

semmint a kreatív futballról.

Edzőt kellett volna cserélni!

Ha a brazilok választhatnák az edzőt, biztos könnyebb dolga lenne.

Az ember nem eldönti, hogy a válogatott edzője lesz, hanem felkérik rá.

Parreira a napot a római Hilton Hotelben töltötte.

Sokat beszélgetett Pelével, de nem akart interjút adni.

Amikor Parreirát kinevezték a válogatott élére, ő kikötötte:

„Csak akkor vállalom el,

ha Zagallo is jön velem.”

A 70-es vébé óta ismertük egymást.

Minden szava aranyat ért.

Kedveltük, megértettük egymást,

és mindkettőnknek a válogatott sikere volt az első.

PARREIRA A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY.

HŐSÖK ZINHO

A felkészülés rögtön a 90-es vébé után elindult.

Elkezdték építeni a negyedik címre hajtó válogatottat.

Akkoriban a selejtezők teljesen mások voltak.

Minden mérkőzés sorsdöntő volt.

Sokan várták a válogatottat a szállodánál.

Raí még puszikat is kapott a rajongóktól.

A két vébé között volt egy négyéves építkezési fázis.

91-ben nagyon jó formában voltam, szóval beálltam a csapat újjáépítése mögé.

Elkezdődik a mérkőzés La Pazban!

Brazília addig soha egyetlen selejtezőmérkőzést sem veszített el.

Veszélyes! Vigyázz, Taffarel… Jaj, Taffarel!

Mekkora lövés! Gólt szerez Bolívia!

Ez volt a brazil válogatott első veresége selejtezőn.

Brazília hazatér, hogy magyarázatot találjon a kudarcra.

Az emberek nem bíztak abban a generációban.

Közel 40 évnyi veretlenség után Brazília elveszített egy vébéselejtezőt.

Amikor hazatértünk, Ecuadorral játszottunk a Morumbiban.

Végig kifütyültek minket.

Szóval mindez nagyon ellenséges légkörhöz vezetett.

A füttyszó érthető: Parreira kijelentette, hogy ők ketten nem játszhatnak egyszerre.

Elkezdték megkérdőjelezni az edzőt, Parreirát és a taktikáját.

Nem tetszik Parreira munkája.

Edzőt kellene váltani.

Nem tetszik a válogatott játéka.

A brazil sajtó Parreira és Zagallo fejét követelte.

De mi hittünk bennük.

A brazil csapat hitt bennük.

Parreira, takarodj!

Tartottunk egy hajnali megbeszélést a Granja Comaryban,

a válogatott edzőtáborában.

„Parreira, maradj!

Hogy juthat eszedbe, hogy lemondasz az irányításról?”

Megerősítettük a csapat összetartását.

„Folytatjuk a munkát, Parreira. Világbajnokok leszünk!”

Sorsdöntő pillanat volt.

A recifei meccsünkön megszólítottam a pernambucói szurkolókat.

„Szükségünk van rátok!”

Recifébe érve valami rendkívülit tapasztaltunk.

Tele volt a reptér, elképesztő fogadtatásban volt részünk.

Ünnepeltek, ölelgettek, hihetetlen szeretet áradt belőlük.

Vagy ötezren vártak ott ránk, a nevünket kiabálták.

Raí!

Készen állunk a vasárnapi meccsre, fantasztikus a recifei légkör.

„Itthon vagytok, szeretünk titeket.”

A játékosoknak is kell a szeretet, akárcsak egy családnak.

A recifei barátainktól megkaptuk ezt a támogatást.

Brazília!

A holnapi meccsre 69 000 jegyet adtak el.

Onnantól kezdve valami megváltozott.

Ricardo Rocha ötlete volt,

hogy mutassuk meg a külvilágnak is azt a csapategységet,

ami kialakult közöttünk.

Kézen fogva.

A brazil csapat a megszokottól eltérően vonul a pályára.

Talán ezzel az összefogódzkodással viszonozzák a szeretetet,

amit a pernambucóiaktól kaptak.

Kézen fogva lépnek pályára, jelezve, hogy ilyen egységben fognak játszani.

Tudtuk, mekkora potenciál van bennünk. Tisztában voltunk a képességeinkkel.

Hatalmas futballshow-t csináltunk.

Jön, jön! Gól!

Nézzék csak! Gól!

Gól!

Ott! Gól!

Tökéletes! Gól!

Ez Brazília hatodik gólja.

Ez nagyszerű válasz a kritikusainknak.

De aztán eljött a sorsdöntő meccs.

A selejtező utolsó mérkőzését Uruguay ellen játszottuk a Maracanãban.

Na tessék!

A Maracanã réme!

1950.

„Már megint? Ne!”

Ha elveszítjük a meccset, kiesünk.

A válogatott most még szomorúbb fejezetet írhat.

Először fordulhat elő, hogy Brazília lemarad a világbajnokságról.