Omni Loop

Egy nap csodás dolgokat viszel majd véghez, Zoya Lowe.

Megváltoztatod a világot.

- És ez mit jelent? - Nos... Csak ennyit.

Egy fekete lyuk növekszik a testében.

Egy fekete lyuk?

Igen. Még aprócska.

Mint egy mogyoró. Itt, a tüdőlebenyek között.

Van erről egy brosúra is.

- Akkor mi a teendő? Most mi lesz? - Nos, ez...

Sajnálom.

Többet nemigen tehetünk érte. Én azt javasolnám, hogy vigyék haza.

Próbálják lekötni valamivel, hogy ne erre gondoljon, és pozitív maradjon!

Hadd érezze jól magát!

- Jól? - Mennyi ideje van hátra?

Nehéz megmondani. Igazából nem tudjuk.

Ha az a lyuk ilyen ütemben nő, akkor talán...

még egy hét.

Elnézést! A meccset nézik.

Szia, anya! Hogy vagy?

Úgy néz ki, hogy ma hazajössz velünk.

Jó lesz.

Igen.

Ez... szuper.

Vigyázz a lábadra!

Itt azt írják, ez általában űrhajósoknál fordul elő,

illetve olyanoknál, akik tartósan nagy dózisú sugárzásnak vannak kitéve.

- Ezt inkább máskor tanulmányozzuk! - Anya, tapasztalsz bármilyen tünetet?

Azt írja, ez okozhat szorulást, de hasmenést is.

Vettem egy új CD-t. Soldiers of de Riddem .

Úgy ni!

Kérlek! Nincs szükségem kerekesszékre.

Biztos? Itt van, ha kell. Francba! Egy másodperc.

Ezt az ócskaságot!

Jól vagy?

Igen. Csak nincs kedvem holnap bemenni a kiadóhoz, ennyi.

De beszélni akarnak veled.

Nyilván odáig voltak a legutóbbi fejezetért, amit elküldtünk.

Az micsoda?

Semmi.

ÚJKORI VILÁGTÖRTÉNELEM

Hogyne. Nem szeretnénk sürgetni.

Amit a múltkor átküldött, kissé...

Ezt is átvészelik majd, ebben biztos vagyok.

- Ismerem Zoyát. Igazi harcos. - Igen, köszönjük.

Nem is kérdés. Mindenképp befejezzük a könyvet.

Már egy borítóvázlat is készült.

BEVEZETÉS A MODERN FIZIKÁBA

Semmit nem szeretne módosítani, igaz?

- Semmit. - Rendben.

Akkor kérnék egy aláírást ide, aztán ide,

és egyet ide is.

ÖRÖKHAGYÓ ALÁÍRÁSA

- Nagyon köszönjük. - Ugyan! Ez a munkánk.

Az a legfontosabb, hogy lazítson, és élvezze a családjával töltött időt.

Igen.

Köszönöm.

Úgy lesz.

És újra itt.

- Az az édesanyja volt? - Igen.

Ne aggódjon miatta! Mindig ilyen.

Tudom.

- Nem bánja, ha leülök? - Csak nyugodtan.

- De legyen óvatos! - Mire céloz?

Szentséges ég!

Köszönöm.

Honnan tudta?

Eláruljak egy titkot?

- Rajta! - Ez már megtörtént.

Hogy érti?

Holnap este bekapok egy bogyót, és visszaugrom egy hetet az időben.

- Visszamegy? - Igen, a kórházba.

Már megtörtént.

- Rengetegszer. - Mit akar ezzel mondani?

Csak azt, hogy ezt a hetet már átéltem.

Tudom, mi fog történni minden egyes nap minden egyes másodpercében.

Mert már végigcsináltam.

A kórházban ébredést, a kiadót, az ügyvédet, a tengerpartot,

anyám látogatását és a szülinapomat.

Mindent.

- A madárszart, a bocciát. - Bocciát?

Ki jön bocciázni?

Mindig ugyanaz a lemez.

Akkor... már mi is beszéltünk erről?

Igen. Vagyis nem.

Általában arról beszélgetünk, hogy mindig ugyanazokat az arcokat látja.

Hogy nyolc éve itt van. És hogy milyen gyorsan repül az idő.

Ki maga?

Nem számít. Nem számít, mert úgysem fog rám emlékezni.

Ahogy arra sem, amit mondok.

Mert holnap este vérezni kezd az orrom. Bezárkózom majd a fürdőbe.

Beveszek egy bogyót. Visszamegyek egy hetet az időben.

Aztán találkozunk, és azt fogom mondani...

- Óvatosan! - Szentséges ég!

Köszönöm.

- Honnan tudta? - Csak beletrafáltam.

- Jól beletrafált, mondhatom. Köszönöm. - Szóra sem érdemes.

Nem könnyű.

Kíváncsi vagyok, mire jutsz! - a

Azta!

GRATULÁLUNK A DIPLOMÁDHOZ!

Hihetetlen, hogy ezeket még nem láttam.

- De láttad, csak nem emlékszel. - Az ott Dulseberg professzor?

- Igen. A gonosz, vén Dulseberg. - Jesszus!

Még öregebb volt, mint ahogy emlékeztem.

Ez az IGE-n készült egy nappal azelőtt, hogy Európába utaztak.

Igen, itt még a jó öreg Mark is ott áll melletted!

- Ne csináld már! - Mit?

Mintha neked nem lett volna előttem senkid.

- Nem is volt. Csak randizgattam. - Aha.

- Tudod, vacsora. - Persze.

Meg talán mozi.

- Ez egy régi tankönyved? - Igen. Kémia.

Aranyos, ahogy beleírtad a neved.

Még a könyveidre is vigyáztál.

Igen. De már nyilván mind elavult.

A KÉMIA ALAPJAI

- Meglepetés! - Nahát! Erre nem számítottam.

Bár csak pár hét múlva lesz, de gondoltuk, örülnél a meglepetésnek.

- Örülök is. - Ajándék is van.

- Igen, hozd gyorsan! - Várj!

- Előbb a gyertya! - Igen, fújd el a gyertyát!

Éljen!

- Kívántál valamit? - Igen, kívánj valamit!

Azt kívánom, bárcsak valami mást csinálnánk!

- Hogy érted? - Mindjárt vérezni fog az orrom.

- Mi? - Jól vagy?

- Jól. - Anya, mi a baj?

Semmi. Csak ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök.

Kezdődik.

Szia, anya! Hogy vagy?

- Szóval... van egy jó hírünk. - Tudom.

- Hazamehetek, igaz? - Igen, hazajöhetsz. Ugye milyen szuper?

Vigyázz a lábadra!

Azt írja, ez okozhat szorulást, de hasmenést is.

Az micsoda?

- Kissé döcögős volt. - Legyen a családjával!

- Volt már masszázson? - Múlt héten.

Nagyszerű! És milyen volt?

Nem tetszett a zene, és hideg volt a keze.

Múlt héten érkezett Miamiba.

Itt őrzik, mikor épp nincs a kifutón.

Innen Tampába, Sarasotába és még számtalan helyre viszik majd.

Ezt a fenséges lényt most láthatjuk utoljára,

mielőtt örökre eltűnik. Beszéltem a...

Lelőjem a poént?

Az orrszarvú még a héten meghal.

Az az édesanyja volt?

Ne aggódjon miatta! Mindig ilyen.

Nem bánja, ha leülök?

Szent ég! Ezek a madarak folyton letojnak mindent.

Tudja, nem könnyű.

Mindennap ugyanazokat az arcokat látom. Nyolc éve vagyok itt.

Már azt sem tudom, mi zajlik körülöttem. Fel sem tűnik... Mi a baj?

- Nekem ez... ez nem megy. - Mi nem megy?

- Nem megy. - Jól van?

- Segíthetek valamiben? - Jesszus!

Annyira sajnálom! Tényleg. Ne haragudjon! Ez...

- Az én hibám. - Dehogy! Én nem figyeltem. Az én hibám.

Maga... nem tehet semmiről. Köszönöm.

- Miért van nálad ez a könyv? - Mert érdekel.

Még sosem láttalak itt.

Honnan van ez a könyv?

Hát, ez lenne az.

Pár hónapja jártam itt.

Csak úgy elhoztam. Úgysem hiányzik majd senkinek.

Nem tudtam, hogy itt van belőle példány.

Hát igen, ide nem igazán jár senki, szóval...

Régen folyton itt lógtam. Még a nagyival, mikor beköltözött.

- Azt hiszem, ezek az én könyveim voltak. - Igen, nem kizárt.

Sok mindent adományoznak a környékbeliek, a fölső szinten csomó kacat van.

- De miért pont ezt a könyvet nézted ki? - Nem tudom. Próbálok tanulni belőle.

Az MDC-re járok. Tudja, a fősulira. A laborban dolgozom, szóval...

- Igen. - A laborban?

Igen, Handel professzornak segítek be. Talán hallott már róla.

Ő találta fel a szerkezetet, ami összezsugorította azt a pasast.

A nanoszkopikus pasast.

Ja, szóval...

- A laborban dolgozol? - Igen.

Nyilván nem úgy. Ez csak kulimunka.

Igazából... az időt tanulmányozom.

- Az időt? - Igen. Hogy hogyan... működik.

Hogyan halad. Már ha ennek így van értelme.

- „Paula Campos?” - Az volnék én. Önt hogy hívják?

Zoya! Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek.

Kész vagy?

BEVEZETÉS A KVANTUMMECHANIKÁBA

- Elcsesztem. - Szerintem ez most jó volt.

Nem, az eleje irtó bonyolult.

Min gondolkozol?

Mi van, ha létezik megoldás.

Ha mégis van ebből kiút.

- Nem kéne megpróbálni? - Hogy érted?

Csak eszembe jutottak a princetoni idők.

- A kutatásom. - Zoya!

Mi az?

Tényleg muszáj ezt újból átrágni?

Te is hallottad, amit az orvos mondott.

- És ha téved? - Ő...

Mi van, ha téved? Mi van, ha ő sem tud mindent?

Ha mégis tehetnénk valamit.