Coral Reef: Magic of the Indo-Pacific (Korallenriff: Magie des Indopazifiks)

AZ INDIAI-ÓCEÁN KÁPRÁZATOS VILÁGA

A világ leggyönyörűbb szigeteivel körülvett korall-háromszög

a Csendes-óceánban található.

A Fülöp-szigetek, Új-Guinea és Indonézia között

egy szemet gyönyörködtető vízi világot találunk.

A kristálytiszta vízben

színpompás halak és korallok

ragyognak együttes erővel.

A part menti sekély vízben évmilliók alatt

kicsiny élőlények apránként felépítettek egy csodálatos tájat.

Döbbenetes látvány.

Ezek az ősi képződmények alkotják a tengerfenéket.

A korallzátonyok minden köbmétere otthon nyújt

számtalan állatnak és növénynek.

Az evolúció talált itt egy helyet,

ahol nagy, kicsi, veszélyes és bizarr

ma mind együtt élhet.

Nem csak a korall-háromszögben,

de a világ számos pontján elterjedtek.

Szinte sehol máshol nem tapasztalhatsz

ilyen csodát, amit itt.

A fajok tökéletes összhangját.

Ami korábban egy sivár tengerfenék volt,

ma már a sokoldalúság és a gazdag természet szimbóluma.

Tartson velünk!

Fedezzük fel együtt a korallzátony univerzumát!

A korallzátony varázslatos világát

több száz vagy inkább több ezer élőlény alkotja.

A természet ily sokszínű játéka

nem sok helyen található meg.

Az ausztrál Nagy Korallzátony valószínűleg

a világ leghíresebb korallzátonya.

Azonban a Fülöp-szigetek Indonézia és Új-Guinea

között található korall-háromszög a világ leggazdagabb tengeri élővilága.

Körülbelül 5,7 millió négyzetkilométert borít be

ez a tengeri építmény.

A régió ad otthont a korallfajok kétharmadának.

Összehasonlításképpen a Karib-térségben csak tíz százalékuk él.

Ez a leírhatatlan sokszínűség teszi a korall-háromszöget

egy csodálatos és rendkívüli víz alatti univerzummá.

A part menti terület nem csak a virágállatok,

de számtalan, akár több ezer tengeri élőlény lakhelye is.

Az Indo-Csendes óceán meleg áramlatai tökéletes élőhelyet biztosítanak

a kicsi, a nagy, a ragadozó és a békés halak számára is.

A halakon kívül a zátonyok szurdokjaiban

és számtalan barlangjában sok más állat is otthonra lel.

Habár sok faj az ember által nem közismert,

de nélkülük nem is lenne ilyen változatos az élővilág.

Több, mint 2000 féle zátonyi hal él

a korall-háromszögben.

Hawaiin, ami szintén paradicsomnak számít változatos vízi élővilága miatt,

még csak 500 féle faj sincs.

A Csendes-óceán sajátos körülményei

nemcsak megszámlálhatatlan hétköznapi halat vonzottak,

de teljesen új fajokat is eredményezett.

Ennek a tudományos elnevezése az endemikus-fajok,

akik a korallzátony bennszülöttjeiként olyan egyediek, mint környezetük.

Hosszú és göröngyös út volt,

mire a zátony elnyerte mai formáját.

Ezen festői, víz alatti birodalom története

mélyen a földtan történelmében rejtőzik.

A korall-háromszög a világ legvulkanikusabb régióját öleli körbe.

A csendes-óceáni Tűzgyűrűt.

A hatalmas vulkánok láncolata kürtőikkel és kéményeikkel

Dél-Amerikától egészen Alaszkáig terülnek el.

Alaszkától pedig Japánig és Új-Zélandig.

Azonban csak néhányuk található a szárazföldön.

Többségük a tengerfenéken van.

A tektonikus lemezek a víz alatt nyomódtak egymásnak,

amelyek összeolvadásából végül kialakult a Föld palástja.

A folyamatos kitörések és így az ásványok kilökődése miatt

az évmilliók során

szigetek ezrei jöttek létre a Tűzgyűrű vonalán.

A korall-háromszöghöz közel,

számtalan ilyen sziget alakult ki a kitörések,

és az azutáni vulkanikus kőzet lassú megszilárdulása révén.

A szigetek körüli sekély víz lehetővé tette

a korallok és a káprázatos halfajok számára,

hogy élőhelyüket itt alakítsák ki.

A korall-háromszög szépsége vitathatatlan,

de szépségéhez hozzátartozik, hogy tökéletes lakóhelyet nyújt

számtalan tengeri élőlénynek.

Ráadásul élelmet biztosít körülbelül 120 millió embernek,

akik a halászatból élnek, és azon kutatóknak,

akik a szigetek zátonyait tanulmányozzák.

A zátony leghíresebb lakója a bohóchal.

Ez egy igazán látványos hal,

azonban a 29 fajából csak kettőt hívnak valóban bohóchalnak.

Mindennek ellenére, a legtöbb fajtársát

szinte mindenki bohóchalként ismeri.

Elterjedésének oka a kis bohóchal apuka lehet,

aki fiát keresi a híres animációs filmben.

Életét leginkább egyedül tölti egy tengerirózsa közelében.

A tengerirózsa csápjai tökéletes védelmet nyújtanak számára

a ragadozók és vadászok elől.

Cserébe a bohóchal távol tartja az olyan halakat,

mint a pillangóhal vagy az íjhal,

akik szeretik a tengerirózsa ízét.

Azt hinnénk, a tengerirózsák növények, de igazából állatok.

Még helyváltoztatásra is képesek.

Noha ez elég megterhelő az állat számára,

amely általában mélyen tapad a földbe,

hogy csápjaival halásszon.

A bohóchal kolóniák legtöbbször

idejük nagy részét a korallzátonyok

festői kavalkádjában töltik.

Az erős áramlat miatt

a számtalan hasadék, átjáró és formáció

tökéletes védelmet biztosít a természet erői ellen.

Mivel elég rossz úszó,

a bohóchal kihasználja ezt a biztonságot.

A korallrengetegek és dimbek-dombok következő lakója

nem annyira látványos, mint a félénk bohóchal.

Egy narancs anthiasnak sosem jutna eszébe,

hogy életét egy tengerirózsa körül töltse.

Ezek a sügérfélék világszerte hatalmas rajokban élnek

a korallzátonyok körül.

Halak százai vagy akár ezrei gyűlnek össze,

hogy együtt vadásszanak planktonokra,

ami a legtöbb kisméretű hal legfőbb eledele.

Ezek a gigantikus rajok narancsos-vörös színt adnak a zátonynak,

de mellettük mások is megjelennek.

Habár a hímek vezetik a rajt,

az egyedek többsége nőstény.

Ennek oka, hogy az egyedek alapvetően nősténynek születnek.

A két nem között sok mintázatbeli és méretbeli különbség van.

Ezt a tudósok nemi kétalakúságnak nevezik.

De mivel a mi szemünk szinte csak a fiatal egyedek

vibráló színét látja,

ez a kétalakúság szinte felismerhetetlen.

A nőstények a háremben maradnak, míg a hím el nem pusztul.

Aztán a legerősebb nőstény néhány nap alatt hímmé alakul,

és átveszi a hárem vezetését.

Ez a nemi kétalakúság nem szokatlan a zátony lakóinál.

Ennek köszönhették a túlélésüket az évszázadok evolúciója során.

A színpompás halrajok

szinte fáradhatatlanul szelik át a korallzátony minden sarkát.

Ezek a monumentális képződmények mintha az idők kezdete óta

őrködnének a tenger felett.

A tengerfenék részeként

a korallzátonyok végigkísérték bolygónk kialakulását.

De ahogyan minden állat, a korallok is kicsiként kezdték.

A hatalmas zátonyok alappillére egyetlen egy polip,

egy kicsiny csalánozó.

Apró algákkal együtt szimbiózisban élve alkotnak közösséget.

Míg a polip egy biztonságos helyet kínál

az úgynevezett szimbiotikus egysejtűnek,

ezek az egysejtűk a fotoszintézis által

tápanyaggal látják el a korallpolipokat.

Az algák a fotoszintézis során

megkötik a szén-dioxidot és cukrot termelnek.

Ennek eredménye a felhasználható energia, ami a korallzátonyok alapja.

De éjjel

a korallok más tápanyagforrásra is támaszkodnak.

A korallok rövid csápjaikkal kihalásszák az apró planktonokat,

ami plusz energiát nyújt.

Azonban a korallok azon képessége, hogy mészkövet vonnak ki a vízből,

sokkal fontosabb

egy hatalmas zátony felépítéséhez, mint az apró planktonok elejtése.

Ez az aragonitdarab egy korall aljáról esett le

amely apránként segít terebélyesíteni a korall szerkezetét.

A kőhal például

nagyra értékeli a tágas pihenőhelyet.

A kőhal a sugarasúszójú halak egyik alfaja.

Fején figyelemreméltó a széles és lekonyuló szája.

Egyenetlen és tarka bőre van.

A zátonyok széleinél lesben állva

élelemért fürkészi a környezetét.

Ha úszásról van szó,

alulmaradnak a prédáikkal szemben,

ezért környezetüket arra használják, hogy beolvadjanak.

Ahogy a nevük is sugallja,

a kőhalak úgy néznek ki, mint a kövek és sziklák.

És szeretik is annak tettetni magukat.

A zátonyok sziklás, egyenetlen felszíne

beolvadásra tökéletes környezetet kínál a kőhalaknak.

Ezek a halak az ember számára is veszélyesek lehetnek.

Tüskéikben erős méreg van.

Mivel ezek a vadászok elég rossz úszók,

ritkán történnek balesetek.

Ügyetlen rokonával ellentétben

ez a tűzhal sokkal elegánsabban szeli át a korallzátonyt.

Vékony, legyező alakú mellúszói

egyszerre teszik elegánssá és félelmetessé is.

Számtalan csíkjának nem csak esztétikai célja van.

Csíkjai miatt elmosódnak a kontúrjai,

ami egyfajta álruhát ad neki a harcban.

Ő a korallzátony egyik legveszélyesebb vadásza.

Éppúgy, mint a kőhal, a tűzhalak is a mérgükről híresek.

Úszói, amik a mérget raktározzák,

egyenletesen keretezik a hal testét.

Noha hatalmas fájdalmat okoz, de az ember számára nem halálos.

Azonban a tűzhalak nem vadászatra használják a mérgüket.

Arra az esetre tartalékolják, ha esetleg egy ragadozó,

mondjuk egy muréna megtámadja őket.

Ha a tűzhal meg akarja védeni magát,

az ellenségnek szegezi mérgező tüskéit.

Sokszor, már ennyivel sikerül megfélemlítenie ellenségét.

Kecses, törékeny tüskéi nemcsak nagyon látványosak,

de létfontosságúak is a túléléshez.