لومړۍ 200 کرښې.
Azt mondták, bútorozott.
A szervezett bűnözés és a szórakoztatás világában nem létezik olyan,
hogy második esély.
De maga most kap egyet. Kollégák vagyunk,
noha ez nem egy tipikus lelkészi munka.
Ő itt Koponen, a sekrestyésünk, ő felel az ifjúsági programokért.
Mondhatjuk, hogy ő lesz a főnöke.
- Koponen. - Peltola. Harri.
Ez lesz a munkaterülete.
Általános karbantartás,
csúszásmentesítés,
időnként némi ásás.
Átkozottul hideg van!
A többiek semmit nem tudnak a múltjáról.
Ezt találtuk.
- Jaatinen kérte, hogy takarítson ki itt? - Igen.
Miért?
Innen minden megy a szemétbe.
Szóval szerintem abba is hagyhatja.
- Huszonöt, huszonhat... - Balra van!
...huszonhét, huszonnyolc,
huszonkilenc, harminc...
Mi folyik itt? Fiúk!
Erkko sapkáját keressük.
Á, megvan!
- A kurva életbe! - Erkko!
Rohadék!
Bassza meg!
Figyelem a gondolataimat, és szavakká alakulnak,
figyelem a szavaimat, és tettekké válnak.
Tökéletességre vágyom.
Mindenkinek van hely,
„de senki sincs itt.
Nem veszek részt semmilyen iskolai zaklatásban,”
nem okozok fájdalmat senkinek,
hogy mindenki biztonságban érezhesse magát lelkileg és testileg is.
Hé, fiúk!
„Mindig vannak barát nélküli diákok.
Lehetsz te a barátjuk, vagy én is lehetek a tiéd.”
Erkko?
Olvasd fel az utolsó mondatot! De beleéléssel!
- Igaz az, amit mondanak? - Mi?
Hogy a saját szemével látta az utolsó munkahelyén.
Hogy nézett ki? Mint egy ember? Vagy inkább állat?
- Micsoda? - Az ördög. A Sátán.
- Nézze... - Marjatta.
Marjatta.
Mindenhol vannak flúgos emberek. És terjednek a pletykák.
Főleg a gyülekezetek között. Ne higgyen el mindent, amit hall!
Szóval Jaatinen butaságokat beszélt?
Nézze...
Lappangott bennem valami betegség.
Az egyházi emberek is esendőek.
Én is tanultam teológiát.
Vagy azt hitte, bárki lehet kántor, aki tud játszani?
Apa.
Mekkora egy szar!
Délután ezt már senki sem issza meg.
Használt már ilyen kávéfőzőgépet?
Előre elkészített tasakokat öntünk bele.
Így nem kell méricskélni. A vizet pedig a csapból kapja.
Itt vannak a tasakok.
Ollóval célszerű felbontani.
Használhatja az időzítőt is,
de a legegyszerűbb az, ha csak bekapcsolja.
Szép volt, Teemu!
A vesztesek szedik össze a pakkokat!
Jövő héten bent játszunk.
Ezt nézzétek! „Erkko”.
- Pisáld le! - Te pisáld le!
Hé! Mindenki pisálja le!
Ahonen!
Itt jön.
Nézzétek! A fiú bepisált a kisgatyájába.
Pfúj! Tiszta pisa!
Mindenki fürödjön le!
Ez meg mi?
Történt egy kis baleset.
Jézusom! Mindenki megy. Te is!
Mindenki a zuhany alá!
Ezt meg takarítsátok fel, mire visszajövök!
Egy-kettő!
Hallottad!
Csak ücsörög odabent.
Nem gondoltam, hogy ilyen lesz templomi asszisztensnek lenni.
Néha be kell érnünk azzal, ami jut nekünk.
Néha én is szoktam ezen gondolkodni.
Hogy megiszom a misebort, felállok a szószékre,
és minden hívőt gyávának nevezek.
Most hogy érzi magát?
Mi a helyzet az ivással?
Hülyének érzi magát az ember, amikor utoljára tudja meg azt,
amit mások már régóta tudnak.
- Mit? - Hogy a nejed egy tűzoltóval kefél.
Az pokoli lehetett.
Azt javaslom, hogy nyugodjon meg,
és végezze a dolgát csendben,
ahogy az apám mondta: „Húzza meg magát!”
Rendben?
- A kántorhölgy... - Marjatta.
Idejött, és arról zagyvált, hogy démonokat lát, meg hasonlók.
Tényleg? Honnan jött ez neki?
Nem tudom.
Ezek a hívők a legrosszabbak. Maga is tudja.
De ne aggódjon, ez nem végleges beosztás.
Az iskolából keresik.
- Kalevi Rongas. Igazgató. - Harri Peltola.
Reijo Taavitsainen, Teemu apja vagyok.
- Harri Peltola. - Taavitsainen.
Már elkezdtük átbeszélni a dolgot a fiúkkal.
Lepisiltek egy alsónadrágot, aztán betették a táskába.
Simóét? Lepisilték?
Én nem pisiltem.
Ez a verekedés után volt?
Nem, nem...
Teemu megtalálta az alsónadrágot a táskájában, ekkor borult ki.
A vakolat veszélyes fegyver.
- Kale, nekem most... - Persze, mehet, végeztünk.
Miben egyeztünk meg?
Simo büntetésben lesz egy ideig, de mi még válthatnánk pár szót.
Az iskolánkban zéró tolerancia van.
Simo előző iskolájában is az volt.
Úgy tudom, ott is hasonló helyzetekbe került.
- Egy fiúnak beszakadt a dobhártyája. - Az nem Simo hibája volt.
- És a vakolat? - Miattam vegzálták.
- Biztos ismeri a múltamat. - Mondhatjuk.
Úgy tűnik, errefelé elég sokan.
Reméljük, a történelem nem ismétli meg önmagát.
Beszélnem kell Simóval.
- Nem miattam volt, ugye? - Nem.
Mi történt? Mit csinált ez a Teemu?
Simo!
Semmit.
Igazat mondasz?
Ő pisilte le az alsógatyát.
- A sajátját? - Erkkóét.
Meg kell kérnem, hogy távozzon.
Ez nem Teemu alsónadrágja.
Simo!
Nem kerültünk volna ide, ha egyszerűen csak befogom a számat.
Hogy érted?
Nézz körül! Ide jutottunk. És miért?
Így van, nem igaz?
Miért nem tartottad a szádat?
Arról, hogy anya és...?
Nem akartam hazudni.
Soha ne kérj bocsánatot azért, mert elmondtad az igazságot!
Mi ilyenek vagyunk.
Te elmondod nekem, én elmondom neked.
Oké?
Jó reggelt!
Jó reggelt!
Harri, igaz?
Igen, bár inkább Harry.
Mint az angoloknál?
Másképp ejtve.
De ipszilonnal a végén.
Legyen inkább Peltola. Maga hívhat Koponennek.
- Koponen. - Igen.
- Koponen. - Igen, igen.
Tartsunk szünetet!
Apa!
Otthon felejtetted.
Igen.
Nélküled éhen halnék.
Peltola!
Itt van a kulcscsomó a munkához.
Ezzel bejuthat bárhova.
Jó reggelt! Üljetek le!
Lányok!
Simo! Neked az igazgatóiban kellene lenned.
Hú, várják az igazgatóiban!
„Figyelem a gondolataimat, és szavakká alakulnak,
figyelem a szavaimat, és tettekké válnak.
Tökéletességre vágyom. Mindenkinek van hely,
de senki sincs itt.
Nem veszek részt semmilyen iskolai zaklatásban,
nem okozok fájdalmat senkinek, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát,
lelkileg
és testileg is.”
Halló!
Hosszú napod volt?
Mi a baj?
- Szia! - Üdv!
Az apukádhoz jöttem.
A kutya nem ülhet fel a kanapéra! Nem hallod?
A fenébe is!
Több heti munka veszett kárba.
Ettől még nem dől össze a világ.
Jégkorszak.
Nem szólunk hozzá, nem érintjük meg.
Az ételt szemkontaktus nélkül kell átadni.
Úgy teszünk, mintha nem létezne. Pedig lehetne jelentőségteljes dolog is.
Apa, elmehetek valahova?
Anya?
Nehéz reggel iskolába indulni.
De beszéljünk Teemuról!
Nehéz időszak ez a fiúknál.
Bár a lányoknál is.
Reijo azt mondta, régen is így volt.
No comments yet. Be the first to leave one.