Hypnotic

A NETFLIX BEMUTATJA

Jane, menj, tegyél egy kört! Lemegyek én a portára.

Már megyek is.

Itt Wade Rollins nyomozó a portlandi rendőrségtől.

Adja meg a nevét és a számát, és visszahívom.

Nyomozó, én vagyok az megint, Andrea Bowen.

Elnézést.

Tudom, késő van, de visszahívna, ha van egy perce?

Nagyon hálás lennék érte.

Nagyon félek, és olyan érzésem van…

mintha még mindig figyelne.

ISMERETLEN SZÁM

Nyomozó?

Andrea, így ér véget a világ.

Ne!

Ne!

Ne!

Segítség!

Ne!

Segítség!

Valaki!

Ne!

Szia, bocs. Volt egy üveg borom, csak megittam.

Helyette elhoztam ezt, de úgy tűnik, meghalt.

- Vagy ötször hívtalak. - Mi a baj?

Jenn, itt van Brian.

Tudom, sajnálom, de úgy volt, hogy nem jössz, és Scott meghívta,

én meg nem is tudtam róla. Szóval…

De mondhatom azt a többieknek, hogy nem érzed jól magad.

Innom kell egy pohár bort.

Szia, Jenn!

Szia, Scotty!

Nagyon sajnálom.

Tényleg sajnálja.

- Nem kell. - De kell.

Úgy egy hete azt mondta, hogy nem jössz.

- Ő a hibás. - Jó, elég!

Nem tudod, mi történik, inkább menj el!

- Nagyon cuki vagy. - Szeretlek!

Ott van dr. Meade.

Jó estét! Dr. Meade.

Helló!

Ő itt Jenn. Mármint „Az a Jenn”.

Igen, úgy néz ki, „Az a Jenn” vagyok.

Collin Meade. Örvendek.

Varázslatos szakember. Megváltoztatta az életem.

Egy hónap után meglett az előléptetés.

És ez a ház. El kéne járnod hozzá.

Mi az? Mindenkinek kell terápia.

- Nem így van? - Nem tudod, hol a jégcsipesz?

- A jégtartónál, Scott. - Nem, ott nincs.

Szívem. Mindig ez van. Oda tettem a jeges izé mellé.

Nem is mindig.

Egy terapeuta lóghat a klienseivel?

Hát, az esetek 99%-ában betartom a szabályokat.

Vagy 95%-ában.

Örülök, hogy megismertem.

- Egészség! - Az új házadra.

Az új házamra!

Szóval, Brian, hogy áll a Ködkürt?

Mi az a Ködkürt?

- Egy hülye név. Ennyi. - Jó, de mi az?

A srácok csináltak egy új szoftvert néhány nagy hangmérnöknek.

Segítettem programozni.

És ön, Jennifer?

Bocsánat. Hogy?

Ó, nem! Én csak…

Mit csinál?

Épp nincs munkám… jelenleg.

Csak szerénykedik. Igazából menő szoftverfejlesztő.

Nem semmi!

- Szóval munkatársak voltak? - Brian!

- Van benne szezámmag? - Istenem! Brian, nagyon sajnálom.

Semmi baj.

Szar lett volna, öreg, ha itt halsz meg az új házban.

Tudjátok, mit? Azt hiszem, kiteszem ezt ide.

Biztos, ami biztos.

Jól vagy?

Igen, jól.

Jennifer!

Igen?

Indulok, de ezt szeretném itt hagyni.

- Ha esetleg érdekelné. - Oké.

Jó éjt!

Viszont!

Uber?

Aha.

„Viola kilenc perc múlva érkezik.”

Kösz, hogy megmentettél.

Szóra sem érdemes.

Jó éjt, Jenny!

Jó éjt!

Jenny!

Igen?

Nagyon próbálkoztam, hogy ne zavarjalak, de…

folyton rád gondolok, és…

hiányzol.

Nem azért kértem, hogy maradj távol, mert zavarsz.

Ja. Tudom.

És ne mondj ilyeneket!

Ettől úgy hangzik, mintha én lennék a rosszfiú.

Nem én vagyok a rosszfiú. Én…

Nem te vagy a rosszfiú. Nem úgy értem.

Úgy értem… Csak azt… Miket beszélek? Nem tudom, miket beszélek.

Hazavihetlek?

- Szerintem ez nem jó… - Ez csak egy fuvar, Jenny.

NEM AKARTALAK FELÉBRESZTENI, MAJD HÍVJ! B

Szexeltetek?

- Újra össze akarsz jönni vele? - Nem.

Csak hülye vagyok. Istenem, annyira hülye vagyok.

Istenem, dehogy vagy! Nem vagy hülye. Csak…

- Boldogtalan vagy. - Ja, mindenki boldogtalan.

Nem igaz. Én boldog vagyok. Scott is boldog.

És többnyire, nem szívesen mondom ezt,

de Brian is boldog.

Mit lehet erre mondani?

Szerintem menj el dr. Meade-hez!

- Az kicsoda? - A terapeutám.

- Nem megyek. - Tegnap találkoztatok. Jóképű.

- Nem. - Ne már! Figyelj!

Egyre jobban elszigetelődsz, nincs munkád.

Ne is próbáld tagadni!

És lefeküdtél az exvőlegényeddel.

- Az életed most egy szartenger. - De jó veled kávézni.

Legalább az én kedvemért próbáld ki!

- Jó! Egyszer. - Remek. Már megbeszéltem vele a pénteket.

Látnod kellett volna, mikor először jöttem.

Hogy?

Húzgálom a hajamat.

Kényszerbeteg vagyok.

Akármiért is jöttél, dr. Meade megoldja.

Aha.

Bent vár rád.

Ja, jó. Rendben.

Hű, ez elég… lakályos.

Jennifer!

Épp a kis kópét etetem.

Tudta, hogy halak tartásával csökkenthető a stressz és a vérnyomás?

Nem tudtam.

Legalábbis azt mondják. Ki tudja?

De engem megnyugtatnak.

Örülök, hogy végül eljött.

Hát, itt vagyok.

Kérem!

Nem érzek motivációt semmire.

Abba kéne hagynom az ivást. Többet kéne edzenem.

Aludnom kéne minden este nyolc órát.

Jennifer,

a rossz szokások mélyebb problémákból fakadnak.

Mindig van egy kiinduló ok.

Önnek mi lehet az?

- Nem tudom? - Ezt most kérdezi?

Igen?

Meséljen magáról és Brianről.

Kedves srác. Édes, vicces, okos. Brian. Nem tudom.

Jó, rendben.

Az egyetemen ismertem meg.

Együtt éltünk, együtt dolgoztunk, meg minden.

Elvetéltem.

Már a hatodik hónapban voltam, így igazából halvaszülés volt.

Danielnek hívták.

Harminchárom percig lehettem vele.

Briannel jegyesek voltunk, és…

utána nem igazán tudtuk, mi legyen, szóval…

Van valami dolga ez után?

Nincs.

Próbálta már a hipnoterápiát?

Nem. Még nem.

Miért ilyen elutasító?

Csak nem az a fajta vagyok, aki szereti átadni az irányítást.

Szóval kihagyom.

Jó. De hadd mondjam el, miért csodálatos a hipnoterápia, jó?

A tudatalattiját csak maga irányíthatja.

Azaz végig maga irányít.

Illetve ez egy kiváló eszköz azoknak, akik elszenvedtek

egy traumát.

Legrosszabb esetben nem bántja tovább szegény ujjait.

Nem tudom.

Volt egy mentorom.

Úgy hívták, dr. Xavier Sullivan.

Zseniális elme volt. Ő azt mondaná:

„Az unalmas módszerek a képzelőerő nélküli embereknek valók.

Aki tartós eredményeket akar, az nem fél megnyitni az elméjét.”

Jennifer?

Mit akar?

Csak szeretnék újra boldog lenni. Érti?

Akkor hadd segítsek!

Szeretném, ha a fényre koncentrálna.

Érezze a teste súlyát, ahogy beleolvad a kanapéba!

Izomról izomra.

Egészen a lábujjaitól

és a talpa ívétől,

a vádlijain és a combjain át

egészen fel,

amíg el nem éri a feje tetejét.

És most

képzelje el magát

egy gyönyörű erdőben!

Eltelt egy óra?

Három percnek tűnt.