Klaus

A NETFLIX BEMUTATJA

Levelek.

Manapság már nem szoktunk levelet írni,

de van egy, amit fogadok, sose felejtesz el.

Egy piros ruhás, köpcös pacáknak küldöd,

és ha nem voltál túl rossz, legalábbis nem annyira,

kapsz egypár játékot.

Mégse tűnődött még el azon, hogy kezdődött ez az egész.

Ez a történet levelekről szól,

és ezzel kezdődött.

KIRÁLYI POSTÁSAKADÉMIA

...hetvennégy, 75,76,

77, 78, 79,

- 80! - Kiképző őrmester!

Üzenet érkezett a vezetőségtől az egyik kadétnak.

Neki lesz, uram.

Johansen kadét!

Várjon!

Ne mondja el, hadd találjam ki!

Feladom, ki maga?

Őrmi!

Őrmester! Foglaljon helyet! Egy italt? Presszót? Cappuccinót?

Nem lovaskiképzésen lenne a helye?

Nyugika, beugrott helyettem más.

Üzenet a Postamester Hivatalából.

Micsoda?

Ez most komoly?

Ne szórakozzon velem!

Ezt fogja meg!

Nahát, előbb számítottam rá,

de igen, behívtak az oroszlán barlangjába.

Fújjuk le az őrmester presszóját!

Itt az enyém, nekem már úgysincs rá szükségem.

Körbenézek még egyszer, hogy jobban elfelejthessem.

Kész. Jól van, mehetünk!

Kilenc hónap.

Kilenc hónap telt el,

amióta minden befolyásomat felhasználva bejuttattalak a Postásakadémiára.

Kilenc hónap és hat nap, de ki számolta?

Kenyérkockát nem adtak? Jaj, ne már!

Kiértékeljük a teljesítményedet?

Feltétlenül!

- Őrmester! - Igen, uram.

Szétválogatás:

teljes kudarc.

Postagalamb-kezelés:

csapnivaló.

Törékeny csomagok szállítása:

az eddigi legrosszabb.

Hát ez van.

De legalább adtunk egy esélyt az akadémiának.

Jobb lesz, ha összepakolok és hazamegyek. Kár!

De nagy kár!

- Ne mozdulj! - Nem, apa!

Igazad van. Mikor növök már fel?

Mikor veszem végre komolyan ezeket a lehetőségeket,

amiket kedvesen rám erőltetsz,

és állok a magam lábára?

Legjobb lesz, ha összeszedem magam és átgondolom a céljaimat,

selyem lepedők közt, sherryt szürcsölve és kaviárt ízlelve.

Van otthon, ugye?

Azt hiszed, hagyom, hogy szándékosan megbukj,

majd visszaszambázz az értelmetlen és céltalan, kiváltságos életedbe?

Igen. Hol máshol...

Gratulálok, postás lettél!

Hogyan?

Fel kell állítanod egy működő postát...

Smeerensburgben.

Kapsz egy évet.

Egy évet Smeerensburgben?

Mi folyik itt? Apa?

Hatezer levél elég lesz.

Mind ellátva a pecséteddel.

És ide figyelj, Jesper!

Ha nem postázod a leveleket,

kitagadlak!

Vége a flancos lakásnak, postakocsinak, ruháknak, ünnepségeknek...

Mind elveszem őket.

Mehetsz az utcára dajdajozni!

- De... - Hatezer levél, egy év.

Ebből nem bújsz ki csalással vagy vesztegetéssel.

Apa, ne már! Én vagyok az.

Beszéljük meg, haver!

A fiad vagyok, Jesper! Kicsi Jespy.

„Apuci, segíthetek postázni a leveleket?

Segíthetek berakni a postát a levélbe és ráragasztani a bélyeget...”

Várj!

Tudod, meddig tartott kivasalni az egyenruhámat?

Én sem, de valaki órákat vacakolt vele.

Hahó? Burghard!

Végre egy barátságos arc. Hihetetlen...

Burghard, még nem szálltam be! Burghard?

Uram, támogatom a megregulázást, de Smeerensburg...

nem túlzás ez?

Ezt a fiút fel kell rázni, őrmester. Ki tudja?

Egy nap még talán meg is köszöni.

Kösz, apa!

Ez igazán csodás, apám! Hálás köszönet.

Remek, apa!

Igazán remek.

Kösz, apu!

Köszike!

Imádom ezt a rémes zötykölődést.

Ezer hála.

Köszi, köszi...

Vissza az elágazáshoz, majd balra a kiszáradt fánál. Szívesen.

Mi? Én nem vesztem el.

Dehogynem!

Vicces. Szép a hajója!

Esetleg el is indulhatnánk még ma?

Hogy mi?

Én: új postás. Ott: Smeerensburg.

Ami egy szigeten van, tehát hajóval közelíthető meg, amit ön vezet.

Kezdi már kapiskálni?

Itt mindig ilyen az idő?

Most épp hőhullám van.

Meg is érkeztünk! Ez itt Smeerensburg.

Csodás, nem? Tavasszal még szebb.

Akkor a legszebbek ezek a szürkék.

Mi történt itt?

Színes helyi hagyományok. Izgalmas szokások.

Mind része e csodás városka lüktető kulturális életének.

Ne!

Átkozott kis vakarcsok!

- Hol van mindenki? - Mindenki?

Azt hittem, lesz valamiféle fogadás.

Hát persze, a fogadás!

Jó, hogy szólt! Csak kongassa meg a harangot,

és máris indul a fogadás.

- A harangot? - Igen.

Hajrá! Mind előjönnek majd. Lesz zenekar,

falatkák és átadják a város kulcsát.

Lesz minden, ami ilyenkor szokás.

Komolyan?

- Itt? - Persze!

Nem mindennap érkezik hozzánk új postás a nagyvárosból.

Ez meg mi?

Enyém!

Harapnak! Engedjetek el!

Hát nem hangulatos?

Azt hitte, elfelejtették.

Gyorsan, vigyen innen!

Mi folyik itt?

- Miért nem verekedtek? - Nézzenek oda!

Csak nem bedobtátok a törülközőt?

Hogy képzeled?

Jó vicc!

Lásd be, hogy berezeltél, és megkongattad a harangot!

Egy Ellingboe? Soha!

- Ti voltatok! - Ne üvöltözz velem!

- Megint kezded. - Megkongattad! Te voltál!

Megfutamodsz és ránk akarod kenni!

- Hihetetlen! - Havat lapátoltunk...

Mit találtatok, gyerekek?

Enyém!

Tökmag, mutasd meg apucinak!

Enyém!

Így nem bánunk senkivel!

És főleg nem velem!

Pillanat, hadd...

Egy postás?

- Jaj, ne már! - Sose adják fel.

Küldtek egy újabb postást!

Jól van.

Nem ismernek, szóval ezt most elnézem.

Lényeg, hogy nem vagyok igazi postás.

Vagyis igen, a családi vállalkozás miatt.

- Apám... - Hol tartottunk?

- ...hagyjuk is! - Ja igen! Harang!

Az élet túl rövid a részletekhez...

ISKOLA

Gyere a pulthoz! Mindjárt jövök.

Bárki is van ott, figyelmeztettem, hogy jobb, ha nem húz velem ujjat!

Szentséges makréla! Micsoda bűz!

A makréla elfogyott, csak hering és menyhal van ma.

Egyenruha, hideg verejték, rettegő tekintet, remegő lábak.

Hadd találjam ki!

Te vagy a legújabb postás,

és a révész rávett, hogy kongasd meg a harci harangot.

A harci harangot? Milyen városban van ilyen?

Kinyithatnánk az ablakot? Ez a bűz...

Üdv Smeerensburgben, a világ legjobb viszályainak hazájában!

- Viszályok? - Neheztelés, viták,

a Krumok az Ellingboe-k ellen. Mondd,

veszel is valamit, vagy csak csevegni jöttél?

Várj!

Ez nem az iskola?

Hol vannak a gyerekek és a tanár?

Jaj, köszönöm!

Tudtam, hogy elfelejtettem valamit! A gyerekek! Köszike!

Te vagy a tanár?

Elmondom, mi a csízió:

én eladom a halat, a vevő pedig,

- aki ez esetben te vagy... megveszi... - Atya gatya, ez te vagy?

Mi történt?

- Az, hogy... - Ez rosszul jött ki.

...elfogadtam egy állást ott, ahol senki se iskoláztatja a gyerekét.

Összezárni esküdt ellenségek pulyáit? Még mit nem!

Ezért beálltam halaskofának,

hogy pénzt gyűjtsek