Little Fish

Szia!

Szevasz!

Hát te ki vagy?

Hahó!

Igen?

Az öné a kutya?

Tessék?

Ez a maga kutyája?

Mi az?

Mi mi?

- Mosolyog. - Jaj, nem! Csak...

meglepett az akcentusa...

Úgy értem, a hangja.

Csak ennyi.

- Mi a baj vele? - Semmi.

Szomorú voltam, mikor megismerkedtünk.

Már nem emlékszem, miért.

Ne figyelj semmire!

Ne gondolkozz!

Kapcsolj ki!

Mit kéne csinálni? Bárányokat számolni?

Egy bárány,

két bárány,

fekete bárány,

kék bárány.

Blue.

Blue szokott parázni?

Nem. Blue nem aggódik semmin.

A sok apró részlet.

A rengeteg emlék.

A füstszag Jude hajában.

Samantha utazós sztorijai meg Ben szenvedése a zenelistával.

Mi volt az a szám?

Már nem emlékszem.

Koncentrálj a fontos dolgokra!

Jude Andrew Williams.

2021. október 14-én házasodtunk össze.

Csütörtökön.

Ezt le kéne írnom.

Mindenki ide! Mintha kedvelnétek egymást. Tristan, közelebb!

Szorosabban!

Mondjátok, hogy: "Klisé!"

Klisé!

- Hoztam egy italt. - Kösz.

- Emma, állj be! - Jó. Tim, beállás!

Oké.

JUDE SZIA

Várj!

- Egy, kettő, három, csíz! - Csíz!

Kösz. Mindjárt jövök.

- Küldd át! - Küldöm.

Rendben.

SZIA

- Minden oké? - Aha, minden.

HÍVÁS JUDE

Munkahelyi dolog. Két másodperc.

Halló?

Szia! Jude vagyok.

Telefonálsz?

Aha. Miért? Nem jókor?

Nem. Csak az olyan gyávák, mint én, inkább SMS-t írnak.

Hát, küldtem SMS-t is, csak aztán rájöttem,

hogy úgy nem hallhatom újra azt a király akcentust, szóval...

Egy halloweenbuliban vagyok, bocs, ha túl lármás.

Tényleg? Én is. A tiéd milyen?

Jó. Tipikus halloweenparti.

Szuper. Akkor bulizz csak tovább!

Fos az egész.

- Tessék? - Szar. Nagyon szar.

Fogadok, hogy az én bulim tízszer vacakabb.

Bizonyítsd be!

- Nem várhat? - Lehet, hogy elütöttek egy kutyát.

- Nem tudni biztosan. - Elkísérjelek?

Ne, maradj! Bulizz! Majd holnap beszélünk.

Szia!

George Washington vagy?

Nem.

- Claude Bourgelat. - Ki az a Clive Barg...

- Kicsoda? Ki ez a Clive... - Gyere fel! Beengedlek!

- Merre menjek? - Arra.

Claude Bourgelat, a francia állatorvos,

aki megnyitotta az első állatorvosi rendelőt Lyonban.

Lyon.

"Kiguglizom, és eljátszom, hogy tudtam"-nak öltöztél?

Annak. Ez a jelmezem.

Fura. Egyedül te találtad ki.

- Szabad? Nem gond? - Persze.

- Mehetek? - Ismerkedj meg a bohócokkal! Gyere!

Isten hozott!

Gyere csak!

Emberek, bemutatom Emmát.

Emma, ők az emberek.

Jude Andrew Williams.

Mindig fényképezőgép volt a kezében, a fejében meg egy fotó.

Ben, mi lesz, haver?

Visszafogottnak tűnt,

de ha tudni akartad, mit érez igazából, a képei elárulták.

Nehéz volt elhinni, hogy az csak a kezdet.

Megcsókolhatlak?

Nem vagyok szabad.

Persze.

- Tom. - Tim.

Tim?

Még rosszabb.

És szereted őt?

- Nem. - Nem?

Akkor miért vagy vele?

Most ez a helyzet.

Ja, csak még ez sem igaz, mivel itt vagy.

Tisztelem ezt a dolgot, amit csinálsz,

de azért jegyezd meg, hogy rákérdeztem!

Megjegyzem.

Csak utánad.

Ez meg se történt.

HÁZASOK VOLTUNK

Hiba úgy tenni, mintha ez rólunk szólna.

Ez valami komolyabb.

Sokkal komolyabb.

Hallani történeteket Maryland vagy Florida partvidékéről.

Mindig csak onnan.

Innen nem.

Ott van például annak a hajótöröttnek a sztorija, akit felvett egy halászhajó.

Kiderült, hogy ő is halász.

A csónakját négy nappal később mosták partra a hullámok.

Azt mondta, nem emlékezett, hogyan kell kormányozni, és úgy döntött, hazaúszik.

Vagy a maratonos nő, aki elfelejtett leállni a futással.

Először nagyon szépnek tűnnek ezek a történetek.

Csak aztán egy pilóta is elfejtett repülni.

NIB-ES VAGYOK, DE KUTYA BAJOM!

NIB a neve:

neuroinflammációs betegség.

Bárkinél előfordulhat.

És gyógyíthatatlan.

Ben volt az első, akiről tudtuk, hogy megbetegedett.

Úgy mondjuk, "megbetegedett", pedig ez nem is ilyen.

Egyesek rögtön teljesen elkattannak.

Másoknál lassan jön a homály.

Nem tudom, melyik a rosszabb.

Mi van?

Semmi elvileg.

Elaludtál.

Jude?

- Igen? - Szia! Megyek.

Rendben.

Jól vagy?

Igen. Próbálok magamhoz térni.

Viszlát később!

- Jól van, szivi. - Szia, édesem!

Viszlát!

- Szia! - Helló!

- Hányat hoztál? Dugig vagyunk. - Csak kettőt.

- Oké. - Jól van.

Na gyere, pajtás! Rendben, gyere csak! Megvagy.

Ez az.

Szevasz!

Jó, lássuk, megtaláljuk-e a családodat!

Igen, gyere ide!

- Majd én. - Nem gond.

- Minden rendben. Megvan. - Oké.

- Kösz, Frank. - Nincs mit.

Bocs. Hogy is hívnak?

- Emmának. - Emma. Persze.

Rendben.

Hát, örültem...

KING MEGYEI ÁLLATFELÜGYELET

Igen. Na jó.

Jude?

- Tudtam, hogy te vagy! - Naps!

- Beszarok! - Hogy ityeg, haver?

- Jól. Nálad? - Örülök, hogy látlak.

- Ezer éve. - Mit csinálsz itt?

Játszom este.

- Itt? - Ja.

- Frankón? - Aha.

- Még mindig tolod. - Bizony.

- Csúcs. Nagyon állat. - Gyere el!

- Ma este? - Igen.

- Meg kell dumálnom a feleségemmel. - A feleségeddel?

- Igen, megnősültem. - Ne szívass!

Beszarás! Muszáj dumálnunk már egyet.

- Aha. - Van egy perced?

- Igen. Segítség kéne? - Persze.

Ugyanazzal a bandával nyomod?

Ja, találkozgatok velük. Mi van? Te szólóban játszol?

Hagyjuk, haver!

- Mi történt? - Semmi.

Hadd menjek! Bocsánat.

- Mr. Johnson! - Hol a fenében volt?

Nagyon sajnálom.

- Egy órát késett. - Nincs rá mentség.

Szerettünk volna képeket a készülődő lányokról. Kifizettük.

- Igen, értem. - Nem, szerintem nem érti.

Azok a pillanatok megismételhetetlenek.

El kellett hívnunk az unokaöcsémet fotózni.

Sajnálom, uram, én...

- Visszaadom a teljes előleget. - Hé!

- Csak fotózzon párat, a rohadt életbe! - Igen, uram.

Szia, kicsim!

Szia, anya!

- Na, hogy vagy? - Jól.