The first 200 lines.
VILÁGKIÁLLÍTÁS
Kiállítás a gyerekeknek idén nyáron!
Minden keményen dolgozó gyereknek.
És azoknak is, akik csak játszani akarnak.
Gyertek, próbáljátok ki Yamanashit, a jövő városát!
Ragyogó jövő vár mindenkire, aki szépen megfogja egymás kezét.
Gyermekjóléti Világkiállítás '99, nyitás június 20-án…
Azt hiszed, ételt lophatsz?
Hé!
Köszönjük a kemény munkát!
Mára végeztek.
Töröljék le az izzadtságot és a port, mielőtt visszatérnek az épületbe!
Mosakodás nélkül lefeküdni nem higiénikus.
Figyelj csak!
- Láttad a hullócsillagot? - Igen.
Kívántál valamit?
Nem kívántál? Nagy kár.
Én azt kívántam, hogy gazdag legyek, és soha többé ne kelljen dolgoznom.
Hé, te!
Ne zajongj, folytasd a munkát!
Mindjárt beverem a képed!
Munkásokat toborzunk egy romeltakarítási projektre.
A fizetés a szokásos ötszöröse.
Aki részt akar venni, emelje fel a kezét!
Igen!
Nem akarsz jönni?
- Csináljuk együtt! - Még valaki?
- Te, a hosszú hajú a 105-ösből. - Igen!
- Én! - Még valaki?
- Igen! - A kopasz a 204-esből.
- Még valaki? - Én!
Te, a kölyök a 303-asból.
- Más? - Igen!
Lehet, hogy teljesül a kívánságom.
Rendben, te ott. Igen, az a nő is.
Te ott. A bal oldali öregember.
Senki más?
WHITE CENTER
- Mihez kezd most? - Elássuk őket itt!
- Itt? Nem maradhatnak itt. - Akkor? Vigyük haza őket?
Nem.
A meteorit túl veszélyes.
- Maradjon ki ebből… - Kit érdekel, idióta?
Senkit sem érdekel, ha eltűnnek!
- Hogy ment, Satsuki? - Hívjuk a rendőrséget, jó?
- Sokat kerestél? - A rendőrséget?
- Akkor mindent kezdhetnénk elölről! - Satsuki?
Tényleg mind meghalt?
Nem látszik rajtuk?
- Gondolom, nekem kell cipelnem őket. - Satsuki?
Elindulok.
Hová megy velük?
- Mindjárt felkel a nap. - Tudom!
Zárja le rendesen!
Satsuki!
Satsuki!
Ébredj fel!
Mozgás, el az útból!
Mi van? Várj!
Nézz a lábad elé, te seggfej!
Hagyd abba!
Ez nem igaz!
Hagyd abba!
Megöllek!
Hé! Szórakozol velem?
Hé!
BUNKO RÁMEN
- Két szójaszószos rámen a kettesre. - Rendben.
Szójaszószos.
AZ ÜNNEP UTÁN A BUNKO RÁMEN A LEGJOBB!
SZERETLEK, ANYA
A MISO ÉS A SÓS-ZÖLDHAGYMÁS NAGYON FINOM
Hűha, mindenki nagyon boldognak tűnik.
- Lefényképezzelek? - Nem kell.
Egyedül szomorú lenne.
- Beállok melléd. - Az még rosszabb. Ijesztő a fejed.
Ijesztő a fejem?
Borotváld le a szakállad! Ilyen szakállal nem lesz közös fotó.
Mondhatsz bármit, nem borotválja le.
- Elnézést! - Igen?
- Kérek még egy gyozát. - Gyoza.
Kérhetek fél adag sült rizst a sima helyett?
Fél sült rizs.
- Főnök! - Igen?
Én is kérek fél adag sült rizst.
- Kettő lesz. - Rendben.
Ren, neked a szokásosat?
Igen. És ma legyen két adag.
Két adag?
Hé, várj! Várj egy kicsit!
Nem vagy éhes? Éhes vagy, igaz?
Szia!
Az a helyzet, hogy túl sok ráment rendeltem.
Nem hiszem, hogy meg tudom enni. Segítenél?
Láttalak az előbb bentről.
Mit csinálsz itt?
De szép ez a kő!
Honnan jöttél?
Nézd, rizsgolyó!
Kérsz?
Nem?
Hogy is hívnak?
Eszel velem egy kis ráment?
Hé, Ren! Hívjuk a rendőrséget?
Várj egy kicsit!
Várj!
Várj egy percet! Nyugodj meg!
Világos.
Ne félj, nem hívjuk a rendőrséget.
Megígérem.
Mit szólnál ehhez?
Segítek neked hazajutni.
De előbb együnk egy kis ráment!
Jó?
Finom ám.
- Egy miso rámen vajjal és kukoricával. - Nézd csak!
- Tessék. - Köszönöm. Jó étvágyat!
- Jöjjön a Radical Paradise! - Kezdődik.
Hű, de finom!
Mi a baj? Egyél!
És most jöjjön a rovat, amire mindenki várt, a Radical Paradise!
Kedves hallgató, kívánj valamit!
A heti témánk: „Egy köszönet, amit eddig nem mondtam ki.”
A mai hallgatónk Tokióból írt.
A neve Misoráamen-imádó Bunko úr.
- Jöjjön a levele! - Mi?
„Már majdnem meghaltam az éhségtől.
- Te! - Én vagyok!
- Te küldted be? - Minden héten küldtem egyet.
Figyeljetek!
- A tulaj megkínált rámennel. - Rólam szól a levél.
- Az enyém! - Megkérdeztem, miért.
Azért, mert aznap az ő kérését játszotta le a műsorunk,
és nagyon boldog volt.
A rámen íze és a dal, ami akkor szólt az étteremben,
felejthetetlen emlék lett számomra.
Ugyanazt a dalt szeretném kérni a tulajnak ugyanebben a rádióműsorban.”
- Nem rád vall! - Köszönjük a kedves levelet, Bunko!
Most hallgassuk meg a dalt! Jó szórakozást!
Figyelj!
Ismered ezt a dalt?
Még sosem játszották le a kérésemet.
Nagyon boldog voltam.
Ez a dal szólt akkor is, az Ellie My Love.
Mintha ma az enyémet választották volna!
Talán neked köszönhetem, tökmag.
Kyoko…
Nem tökmag vagyok.
Kyoko a nevem.
„Kyoko”?
Ren vagyok.
Hívj Ren bácsinak!
Anya, az egyik aranyhal nem mozog.
Mi? Hol?
- Itt. - Biztos elpusztult.
Rendben, itt a Radical Paradise!
Kedves hallgató, kívánj valamit!
Jól van, várj! Bocsánat!
Nézd, itt van az a kő!
Szép kő. Olyan, mint egy rizsgolyó.
Várjanak! Kifizetem.
Hé!
Nem akarnak végighallgatni?
GŐZEMBER
Az első áldozat.
A második áldozat.
Ez azt jelenti, hogy a következő célpont rendőr lesz?
- Otomo telefonja a helyszínen… - Van valami?
Igen.
Elküldtek egy videót, amit Otomo halála után töröltek.
OTOMO SABURO
Értem.
Vajon ki lehetett…
Biztosan Kono Kyoko volt.
Ő üldözte autóval, nem igaz?
A szindikátus embere, Otomo lopta a White Center munkatársától.
MUNKANAPLÓ
Minden bizonyíték benne van.
Hűha!
BETEGSÉGBEN ELHUNYT
TARTÓZKODÁSI HELYE ISMERETLEN
De akkor nem érte már el a célját?
Számoljon be a naplóról!
Nem.
A naplóból nem derül ki,
ki rendelte el a meteorit utáni kárelhárítást, és ki tussolta el.
Tényleg?
„Február 25.
A Szélcsend eljött a White Centerbe ellenőrizni a meteorit megsemmisítését.”
Akkor ez a Szélcsend rendelte el, nem?
Utánanéztem,
de a Szélcsendről nem találtam semmit.
Az akkori hatalomhoz kötődő illegális szervezet lehetett.
„Otomo, Sakamoto és Kai a Szélcsend képviseletében.”
Mi? Otomo? A jakuzafőnök, akit a Gőzember ölt meg?
Igen.
De még mindig nem tudjuk, ki ez a Kai.
Ha kiderítem, kicsoda Kai,
és a Szélcsend megfizet a bűneiért,
feladom magam.
No comments yet. Be the first to leave one.