Beloved

AZ ELŐZŐ RÉSZEKBŐL

Megkérdezhetem, milyen csapás kellett ahhoz,

hogy hazatérj hozzám?

Mivel magyarázza, hogy Mr. Fury Moszkvában járt?

Magát küldték, hogy kirúgjon engem?

Önként jöttem.

A miatt a moszkvai balhé miatt,

amiben elvesztettük az egyik legjobb emberünket,

csak magát hibáztathatja, tesó.

A tanácsülésen

már mondtam nektek, hogy el akarom foglalni a Földet.

A föld hősei erre akcióba lendülnek.

Csak úgy szállhatunk szembe velük, ha szuperképességeink lesznek.

Mindnyájunknak.

Szuperskrullok.

G’iah!

Most tűnj el!

- Gyerünk, fordulj meg! - Nem.

A skrullok vezetője vagy...

vagy a végzetünk?

Szent Jakab-templom.

A MARVEL KÉPREGÉNYEI ALAPJÁN

TITKOS INVÁZIÓ

PÁRIZS

Miközben néztem a híradásokat a hőstettekről,

amiket bemutattak New Yorkban, furcsa módon...

BOSSZÚÁLLÓK

...valami azt súgta nekem,

hogy olyasvalaki trombitálta össze őket, akit ismerek.

És mi van, ha olyasvalaki volt, akit ismersz?

Nem lepne meg.

Miért nem?

Mert ha az illető az, akire gondolok, határozott elképzelése van az igazságról.

Tisztában van vele, hogy a világunk veszélyes hely.

Hogy az otthonért érdemes küzdeni.

És a gyengéket érdemes védelmezni.

Jó könyv?

Igazából verseskötet.

Raymond Carver.

- Ismered? - Nem. Jobban izgat a történelem.

Arról híres, hogy tömören fogalmaz.

Van olyan verse is, ami csak három- vagy négysoros.

Viszont mindegyik elég ütős.

Van kedvenced?

A Kései töredék.

Elmondod?

Igazából egy párbeszéd az egész. Két ember beszélget.

Tiéd az első sor.

„És azt kaptad, amire vágytál az életben,

„bármi volt is?”

„Igen.”

„És mire vágytál?”

„Arra, hogy azt mondhassam, szeretnek.

„Hogy azt érezzem, szeretnek itt a Földön.”

- Furyt néhány nappal ezelőtt kirúgták. - Tényleg?

Hogy lehet ez?

Ritson biztos értesült róla, hogy ott volt Moszkvában.

Ritson még arról sem értesül, hogy feljött a nap, ha nem szólok neki.

Én rúgtam ki Furyt.

Illetve pontosítanék. Ízekre szedtem az öreget.

Csúnya volt, köpni-nyelni nem tudott, csak hápogott.

Nem értem. Ha maga volt...

Ha Gravik volt, akkor mit vár tőlem?

Azzal, hogy mit vár Gravik, és mit nem vár,

maga csak ne foglalkozzon!

Én utasítom, hogy ölje meg Furyt.

Megkönnyítem a dolgát.

Ketten éldegélnek abban a romantikus vidéki házban.

Az egyikük ma golyót kap.

Fej vagy írással is dönthet.

Fury nem önmaga.

Azóta nem önmaga, hogy visszatért a Pittyel.

Az a régi Fury, akinek volt hatalma,

meg hasznos képességei, aki nélkülözhetetlen volt nekünk,

az a Fury már nincs.

Ez az új

hamarosan belehal a kimerültségbe és a kudarcokba.

Nem kell megölnünk.

Priscilla!

Ha folyton azzal jön, hogy mit nem tesz meg,

akkor meglátja, én mi mindent megteszek.

Hallgassa csak a kórust!

Van egy kis gond.

Igen?

Mégpedig?

Nézz körül, Gravik! G’iah nem véletlenül nincs itt.

Ő volt a tégla.

De már nem okoz több gondot.

Értem.

Azt kell hinniük, hogy az oroszok voltak.

Legyen nagy és látványos! Mintha ők csinálnák.

A rakomány megvan.

Óvatosan!

Soha nem lett volna szabad belekényszerítem téged ilyesmibe.

Nagyon sajnálom.

Nem kell a sajnálatod olyasvalamiért, amit a szabad akaratomból tettem.

Azért vagyok most veled,

mert a „veled”, apa...

az egyetlen válasz arra, hogy hol a helyem.

Csak egyvalamit hiányolok tőled.

Egy tervet.

Tisztázzuk végre!

Hogyan tervezel otthont találni a népünknek?

Gravik már elkezdte megvalósítani a tervét,

és működik is.

Oké.

Először is leverjük a lázadást.

Te, én és Fury.

Ha ez megvan, megyünk az elnökhöz.

És lesz egy nagyon erős ütőkártyánk.

Azt mondjuk:

„Figyeljen, megmentettük a bolygót. Most adjon nekünk valamit cserébe!”

Aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, rendben?

Az az érzésem, hogy ki tudom bulizni az amnesztiát,

hogy mind az egymillióan itt maradhassunk.

Te nem is akarsz a saját bőrödben élni?

Már hogy ne akarnék?

De abból kell főznünk, amink van.

G’iah, olyan nép vagyunk, amelyiknek nincs otthona.

Ki vagyunk szolgáltatva az itteniek jóakaratának.

Muszáj bebizonyítanunk nekik, hogy jók vagyunk.

Úgyhogy segítünk, ahol tudunk. Kitesszük a szívünket.

Biztos értékelik majd.

Elment az eszed.

Mi nem ilyenek vagyunk.

Én már nem ilyen vagyok.

G’iah!

- Nem hittem, hogy ilyen hamar hazajössz. - Meglepi!

- Teát? - Szívesen iszom.

Mi a baj? Megdagadt az ujjad?

Nincs rajta a gyűrű.

Hátul jöttem be. Elfelejtettem.

Most jöttél, vagy most indulsz?

Indulok.

Már megint: „Fury, fontos meló van!”

- Tudod. - Tudom, hogy megy ez.

A sok-sok barom, fafejű,

meggondolatlan döntésem közül életemben...

toronymagasan te vagy

a legnagyobb hibám.

Elment a józan eszem, amikor elvettelek.

Elnyomtam minden olyan hangot a fejemben és a szívemben,

ami azt üvöltötte: „ne!”

Még most se, amikor itt ülök,

tudván, hogy meg akarsz ölni a pisztolyoddal...

még most se vagyok biztos benne, hogy ha újrakezdhetném az egészet,

bármit másképp csinálnék.

Elmondod, hogy miért lettél...

pont ő?

Dr. Priscilla Davis. Veleszületett szívbetegsége volt.

Amit titokban tartott.

Nem akarta, hogy azok, akiket szeret, ott sündörögjenek körülötte...

és végignézzék, ahogy meghal.

A vége felé szinte mindennap meglátogattam őt a kórházban,

és egészen összemelegedtünk.

De egy idő után...

szembe kellett néznem azzal,

hogy miért mentem oda.

- Eredetileg. -És miért?

Kerestem valakit, akitől még te is elgyengülsz.

Szóval már akkor tudtad, hogy csőbe fogsz húzni.

Ne csináld ezt, Nick!

Egyik nap bejött az orvos, és mondta, hogy Priscillának csak órái vannak hátra.

Ezért úgy döntöttem, egyszerűen rákérdezek.

Simán rákérdeztél, hogy élheted-e az életét?

Azt kérdeztem, nem vágyik-e a szerelemre.

Persze érdekelte, hogy értem.

Ekkor meséltem neki rólad.

Meg kellett neki ígérnem három dolgot.

Egy...

hogy tengeri temetése lesz, és így is lett.