Love Is Blind: Poland (Love is Blind: Polska)

Tudod, nagyon érzékeny vagyok.

A bulin távolságot éreztem kettőnk között.

Nem mintha ne akarnám, hogy boldog légy. Ez nem verseny.

Akkor úgy éreztem, nem támogatsz.

- Erről nem szóltál. Csak most. - Nem akartam…

Na, most mondom. Beszélni akartam, csak nem mindenki előtt.

Kicsit stresszes voltam a négyes találkozó miatt.

Kíváncsi voltam, hogy alakul. Én…

láttam, milyen boldog voltál, és nem akartam…

az utadba állni.

Nem kell azt mondanod, amit hallani akarok, nem ez a lényeg.

Én nem vagyok olyan érzékeny, mint te.

Ami történt, annak az az oka, hogy mindig maszkot és páncélt viseltem.

Szerintem fel kell emelni egymást. Szerelemben és barátságban is.

A rossz barátságok miatt leszűkítettem a kört.

Van még mit tanulnom.

Sajnálom.

Az, hogy azt mondod, „Van még mit tanulnom”, nekem elég.

Ó, basszus.

LENGYELORSZÁG

Le kell cserélnem a ruhatáram.

Semmi nem tetszik neki. Nagyon válogatós.

És te? Látom, te választod a ruháid.

Így igaz.

- Hogy vagy? - Jól. Szuperül vagyok.

- Gyönyörű vagy. - Köszi.

Nem unatkozom, úgy nevetek vele, majd' szétrobbanok, mert Damian az Damian.

Jó volt megismerni, de aztán mondott valamit,

és azt gondoltam: „Most kinevet? Viccel? Komoly?”

- Ez a nehéz része. - Igen.

Sokat lógok vele. Tudom, hogy tud mély lenni,

lehet vele komolyan beszélni.

A rövidnadrágos bohóc Damian csak extra.

Igen. A másik meg, hogy ugyanaz az életcélotok.

Igen. Összehozott minket az erős vágy, hogy szülők legyünk.

- Szurkolok nektek. Ne sírj. - Köszönöm szépen.

- Nagyon értékes ember vagy. - A szívünk csücske vagy.

Szerintem itt le fogok égni.

- A fejed? - Kellett volna kalap.

Nincs nálad kendő?

Nem hoztam. Azt mondtad, nem kell.

- Ki mondta? - Te.

- Mondtam, hogy hozz kendőt. - Azt mondtad, nem kell.

Szerinted baj, ha ezt leveszem?

Szerintem több mint oké.

Nem akartam, de oké.

Hogy vagy ma?

- Ezt te tetted ide? - Itt volt. Nyugi.

Ennék valamit.

Mondjuk M&M's-et.

Te ennél valamit?

Tudod, hogy nem vagy napon?

- Tudom. - Oké.

Ez az, fehér a lábam, a felsőtestem meg barna.

Basszus, ez elég menő. Privát buli…

- Igen. - …a medencénél.

Érdekelne, mennyibe került.

Mi az?

A mai buli megmutatta…

számomra fontos, hogy egy nő romantikus legyen.

Tudnom kell, hogy a másik érez valamit.

Szerintem ezt szavakkal vagy gesztusokkal lehet kifejezni.

Fogalmam sincs, mi folyik itt.

Szerintem Malika érezhette, mennyire törődöm vele. Én egyáltalán nem éreztem.

- Ne menj még. - Még ne?

Maradj velem.

- Jól érzed magad? - Jól.

- De velem jobban? - Igen.

Odamegyek a fiúkhoz, oké?

Mi most…

Kérsz valamit inni?

- Most nem. - Nem?

Oké, akkor menj.

Kamil!

Ideadod a napszemüveget?

Csak egy pillanatra, oké?

Mi van, csókot akartál adni neki? Dél van, csókidő?

- Csak odaadtam a szemüveget. - Na, menj már!

- Együtt használjuk. - Menj a csajodhoz!

Uno, csókmenetrend van?

Julia, tényleg sokkal nyugodtabb lettél.

- Kiegészítik egymást. - Igen.

Más a humorotok, az övé nyersebb, de tökéletes pár vagytok.

- Mindenki. - Én nyugis vagyok.

Kicsit lenyugtat. A srácokkal nagyon vicces, egy energiabomba.

Én is akarok ebből az energiából, amit másoknak ad.

Ez kölcsönösen igaz.

PODIÁTER

Van, amitől tartasz Varsóval kapcsolatban?

Elég sok mindentől.

Sokat fogok repülni. Nem leszek itt. Lehet, hogy egy egész hétig.

Komolyan?

Most jó, de aztán nem lesz rá időm.

Ti is érzitek úgy néha, hogy… ez most klassz,

élvezem, szeretem a nőmet. De valahogy túl szép.

- Ugyanezt érzem. - Tegnap

azt mondtam: „Túl édes és vidám.” Mármint, ez jó, és én máris…

- Ez nem a való élet. - Igen! Már hozzászoktam…

Amikor ránézek, olyan, mintha hónapok óta ismernénk egymást.

Ugratjuk egymást, vannak ezek a viccek, a csókok,

- nekem nagyon bejön. - Aha.

Valami nem stimmel. Ennyi minden után.

Megszoktam, hogy minden szar. Mi ez?

- Kicsit én is így érzem. - Én is.

Oké, menjünk a lányokhoz,

- egy csókért… - Aztán vissza.

- Aztán vissza. - Megcsinálják? Ez egy teszt.

Szia, gyönyörű. Kérhetek egy kis repetát?

Adsz egy csókot?

- Töltenél még proseccót? - Nem túl édes?

- Van sör is, ugye? - Proseccóra sört?

Hát, te tudod.

Kicsit feszélyezve érzem magam. Nem vagyok hozzászokva az ilyen helyzetekhez.

Érzelmileg túlterhelt vagyok.

Ma rájöttem, hogy Malika falat épít közénk.

Nekem nem kellenek bókok.

Nekem az a bók, ha mosolyog, amikor kedveset mondok,

vagy keres a tömegben.

Elmentek?

Aggódom, mi jön ezután.

Egy kapcsolatnak fejlődnie kell érzelmileg. Különben nincs értelme.

- Mi a baj? - Semmi.

Mi a baj?

- Jó, nem fogok… - Nincs baj. Csak…

kínos a helyzet.

Oké, ha nem akarsz beszélgetni, meg sem szólalok.

Mit tehetnék… Elmegyek, ha nem akarsz beszélgetni.

Oké.

Tényleg?

Rendben. Megyek.

Na, én megyek. Nem tetszik ez a helyzet.

Én sem értem. Most az időjárásról beszéljünk?

Oké, akkor megyek.

Nem igazán értettem, mi történik.

Számomra a kommunikáció az érzések megosztásáról szól.

Hallanom kell, hogy fontos vagyok neki.

Megnyílhatna, megmutathatná az érzékeny oldalát.

Valami hiányzik. Nem tudom pontosan, mi.

Talán a mélyebb beszélgetések.

Jelenleg az a gondolat jár a fejemben,

talán hibáztam, amikor őt választottam.

Szóval…

Igen.

Most kéred a desszertet?

El is felejtettem.

Nyami.

- Allergiás vagy? - A hülyeségre.

Akkor hogy bírod magaddal?

Au.

- Más voltál a kapszulában. - Az volt a kampányidőszak.

Panaszt akarok tenni.

Eddig nem léptük át a viccekkel a határt.

Semmilyen módon nem mentünk túl rajta.

Remélem, nem is fogunk, és mindketten tudjuk, hol a határ.

Mondtam a lányoknak, szerinted „picsás” vagyok.

Mert az vagy. De ha tudod, hogy nem vagy az…

- Akkor mi? - Akkor még cuki is.

Oké, király.

- Így megy ez, öreg. - Öregek vagyunk?

- Csak te, én nem. - Vicces… vagy nem.

Ezért még megfizetsz. Így vagy úgy.

- Izgulsz, hogy milyen ara leszek? - Igen, sírni fogok.

- Tényleg? - Tényleg.

Milyen dalt választanál az első táncunkhoz?

- Kitalálhatom a koreográfiát? - Már látom magam előtt.

Mi van?

- Kezdhetnénk egy kis 50 Centtel. - Na, tessék.

Megmutatom a lépéseket.

- Ne. - De…

Nem?

- Nem akarod? - Nem. Ciki lesz.

Csak táncoljunk egy kicsit.

- Gyere már. - Mi?

- Nem. - Nem?

- Tényleg? - Igen.

Hát, lehet, hogy mégis túl nyugodt vagy hozzám.

- Mert nem akarok táncolni? - Nem tudom.

Hol az a mosoly?

- Biztos tudsz velem lépést tartani? - Túl sokat aggódsz.

Hogy fogsz velem táncolni, ha ez ennyire kínos számodra?

Sehogy.

Tudod, én egy kicsit…

Lehet, hogy ez sok lesz neked.

PODIÁTER

Nem tudom, csak attól félek, hogy elég menő vagyok-e,

hogy tényleg akar-e velem beszélgetni, vagy elege lesz belőlem.

- Mi az? - Semmi.

Elég sok minden kínos neked, és nem tudom, nem különbözünk-e túl sok dologban.

Nem akarom, hogy később azt mondd: „Ez meg az nem komfortos,”

és ez visszafogjon engem.

Nem is tudom, egyre kevésbé leszek önmagam,

visszafogom magam, és én nem akarom ezt.

- Cuki vagy, amikor duzzogsz. - Oké.

Rendben.

Vetek neked… párkapcsolati kártyát,

ha kéred ezt a szolgáltatást.

- De fizetned kell érte. - Tényleg?

Bármi lehet, csinálhatsz teát, megmasszírozhatsz.

Még egy masszázs? Legyen.

Érdekes.