Love Is Blind: Poland (Love is Blind: Polska)

A mai napnak életem legszebb napjának kellett volna lennie,

mégsem sikerült olyan jól. Elég szomorú lett.

Azt akartam, anya boldog legyen.

- Szép. - Csodás. Tényleg.

- Gyönyörű. - Lenyűgöző.

Ne próbáljuk rábeszélni semmire, ha ő nem érzi úgy.

Tudom, hogy ez az egész sok.

Gyorsan hozunk meg egy nagy döntést. Lehetnek kétségeid.

Engedd át magadon ezeket az érzéseket.

- Oké! - Mit mondott Zosia?

Kettőtöknek kell eldönteni.

- Én is kizárok mindenkit. - Tudom.

A szeretteink jót akarnak, de néha megijednek.

Élvezd az ilyen napokat. És hozd meg a számodra jó döntést.

Köszi a támogatást, anyukádnak is.

Bármikor. Anyu már… annyira a te oldaladon áll, el sem hiszed.

Anyud nagyon kedves.

- Menj. - Köszi, Daria.

LENGYELORSZÁG

HÁROM NAPPAL KÉSŐBB

Sok mindenen mentetek át. Hogy vagytok?

Menőn nézek ki, fel kell zárkóznod.

Szexi leszek.

Amúgy is különleges vagy. Mint egy herceg.

Köszi, hogy elkísértek.

- Harcostársak. - Így van.

Sajnos a szeretteim nem tudtak eljönni.

Nagyon fontos lett volna, hogy itt legyenek.

Az élet próbára tesz.

Sok magánéleti problémát élek meg ebben a kísérletben.

És ez megvisel.

- Stresszelsz az esküvő miatt? - Kicsit, persze.

Vannak vitáink és összezördüléseink.

Vannak kétségeid kettőtökkel kapcsolatban?

Néhány.

Azt mondtam: „Filip, ne cseszd el.”

Megpróbálom.

Jó napot, uraim!

- Helló! - Örülök, Filip.

Parancsolj.

Mi a frászba keveredtem?

Hamarosan megnősülök.

És ez csak most esett le?

- Rohadt szmokingokat próbálok… - Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.

- Atyaég. - Szép.

Klassz.

Mint a lengyel Keresztapa.

Nagyon tetszik.

Vedd le a zakót!

- Így leszek a táncparketten. - Az emberem. És Dariáé.

- Szép. - Ez…

Belezúgtam Dariába.

És mindjárt kimondom az igent, de most nagyon ideges vagyok. És…

nem tudom, mi történik.

Mizu?

Hogy vagy, Mr. Johnny Bravo?

Ez… bakker, ez megtörténik.

- Ja. - Komolyodik.

- Leesett? - Le.

- Haver. Mi a francba keveredtem? - Közeleg.

Minden olyan gyorsan történik, őrület.

Baszki.

- Gyönyörű vagy ma. - Köszi.

- Megetesselek? - Ne.

Miért vagyok ilyen béna?

Nem is te lennél, ha nem ejtenéd le.

Várod a legénybúcsút?

Aha.

Semmi sztriptíz!

Megígéred?

Majd meglátjuk.

Mit érzel, hogy ilyen gyorsan repül az idő?

- Nagyon gyorsan, talán túl gyorsan. - Jó társaságban…

Jól döntöttem.

Egy percre sem bántam meg, hogy téged választottalak.

A legjobbat választottad.

PODIÁTER

Nehéz volt beszélnem az érzéseimről, mert…

anyu azt mondta, nem bízik Kamilban.

Hogy manipulál engem.

Hogy nem őszinték a szándékai. De közben meg fontos nekem.

Nem tudom.

A korábbi fiúimról ugyanezt mondták utólag.

De én ezt sosem vettem észre, makacs voltam. Most nem akarom ugyanezt.

Nem tudom.

Tudod, hogy nem minden nap lesz minden szép és jó.

A rossz napokon is ki kell tartani.

Tudom.

Dolgoznunk kell a kommunikáción.

Meg még néhány dolgon.

Jó?

Persze. Egy kapcsolat folyamatos munka.

Ne sírj!

- Majd én. - Hé, hé.

Miért sírtál? Mi jár a fejedben?

Van valami a fogamon?

Egy széket is betehetnél a fogaid közé.

Hé, na…

- Mi van? - Vicceltem.

Tudom.

Jól nézel ki.

Az életem megváltozott, és azt hiszem, készen állok az esküvőre.

És remélem, hogy ez a kísérlet lehetővé teszi, hogy… családot alapítsak.

Ja.

Hopp. Tudod, hogy parázok a magasságtól?

- Emlékszem… - Mi az a repülő?

Nem, nem. Mondtam…

- Mi az a repülő? - …hogy ugranék veled.

- Igen? - Mondtam már, tudom.

- Mi az a repülő? - Bátor vagy.

- Ne színlelj! - Bátor vagyok?

Tényleg ejtőernyőzni fogunk?

Szerinted mi könnyebb, egy esküvő vagy ez?

- Ez. - Ó!

ÉLMÉNYT GYŰJTS, NE TÁRGYAT!

Az én ötletem volt.

A kapcsolatunk egy kicsit túl nyugis.

Az ugrás ad egy kis fűszert, egy kis adrenalint.

- Helló! - Helló!

- Hali! - Wojtek vagyok.

- Marta. - Szia, Marta!

- Damiś. - Szia, Damiś!

Úgy érzem… bizalmat sugárzol.

- Jó energia? - Az.

- Jó. - Biztonságos.

Fel kell készülnünk az ugrásra.

Az első lépés vicces, válasszatok ruhát az ugráshoz.

Juhú!

- Te leszel az unikornis. - Igen? Hát jó.

Ott van Pókember. Jaj, ő túlsúlyos lesz.

- Csak határozottan. - Legyen a mackó.

Itt az enyém.

Gyere ide. Fordulj meg. A lábakkal kezdjük. Jobb láb.

A falhoz közelebbi, mikor alszol.

- Tudom. - Kérem a kezeket.

A falhoz közelebbi.

- Tudom. - Fordulj felém.

Mióta csinálod ezt?

Hé, farkad is van. Beakadt a farkad.

- Csendben maradnál? - '98 óta ugrok.

Oké.

Nekem is van farkam? Van.

Csapkodok a farkammal.

Meghúzom a farkadat.

Hagyd már abba!

Akarod, hogy felolvassam, mi van a hátadon?

- Nem. - Néha

előfordulhat rendszerhiba.

Ne hülyéskedjetek, kérlek.

- Így van. - Utána te jössz.

Fordulj meg. Jobb láb.

Másik láb.

- Tessék. - Hoppá!

Most fordulj felém.

Akarod látni a farkam?

Nem, köszi.

Damian hülyéskedése kezd…

KÖRÖMSTYLIST

…túl sok lenni, és már nem találom viccesnek.

- És most? - Most ijesztő. Szörnyű.

- Adj egy puszit. - Nem.

- Puszit kérek. - Kizárt!

Na…

- Ez tragikus. - Már van…

LESZÁLLÓZÓNA

Futni fogok.

Fejezd be!

BÁR

Most lehetnél kicsit valaki más. Komolyan.

EJTŐERNYŐS ZÓNA

Számomra ez egy szokatlan helyzet.

Amikor az elején bohóckodni kezdtél, azt gondoltam: „Ezt ne.”

Furcsa lenne érzelmileg ezen a szinten lenni.

Valami pszichopata lennék, ha semmit nem éreznék.

Ó, bassz…!

Üdvözlet, Föld!

Ez nagyon menő, basszus!

Fel, fel, fel!

Miért ilyen közel?

- Király. - Köszi, hogy vigyáztál a nőmre.

Kicseszett jó volt.

- Sikítottál? - Nem hiszem.

Hallottalak.

- Tényleg? - Nem.

Talán az elején.

- Igen? - Igen.

- Végig volt rajtad szemüveg? - Volt.

Nagyon ijesztő volt, amikor eltűntél.

- Bizony! - Láttad, ahogy elrepültem?

Leginkább miattad aggódtam. Komolyan.

- Tényleg? - Aha.

Majmóca, köszi, hogy ugrottál velem.

Mi a legerősebb emléked eddig a kísérletből?

A találkozás. Annak a pillanatnak a varázsa… teljesen letaglózott.

Változtatnál bármit a történetünkön?

- Elvonod a figyelmemet. - Bocs.

Lenyugodnátok ott fent?

Hallgasd, milyen hangosak.

Most komolyan.

- Változtatnál valamin? - Nem.