The Grand Budapest Hotel

KÉREM, ÁLLÍTSA A MONITORT 16X9-ES KÉPARÁNYRA

AZ EURÓPAI KONTINENS LEGKELETIBB PEREMÉN:

AZ EGYKORI ZUBROVKAI KÖZTÁRSASÁG. HAJDAN BIRODALMI SZÉKHELY VOLT.

LUTZI RÉGI TEMETŐ

NEMZETÜNK NAGY FIA EMLÉKÉRE

SZERZŐ

A GRAND BUDAPEST HOTEL

Igen széles körben elterjedt az a tévhit,

hogy az írói fantázia szüntelenül dolgozik,

folyamatosan, korlátlan mennyiségben termeli az eseményeket, epizódokat,

vagyis hogy az író a semmiből álmodja meg történeteit.

Valójában ennek épp az ellenkezője igaz.

Akiről köztudott, hogy ír, ajándékba kapja a figurákat, történeteket,

s amennyiben képes nyitott szemmel járni

és figyelmesen meghallgatni másokat,

a történetek meg fogják találni őt...

Elég volt. Hagyd abba! Ne csináld!

A történetek meg fogják találni őt egész életében.

Épp annak, aki rengeteget mesél másokról,

- rengeteg mesét mondanak el. - Bocsánat. - Semmi baj.

Az alábbi eseményekről, pontosan úgy

számoltak be nekem is, ahogy én most fogok:

igen meglepő körülmények között.

Sok éve, egy alkalommal, mikor kissé elkapott az "írástudók láza",

az akkori értelmiségiek körében gyakori neuraszténia,

elhatároztam, hogy az augusztust

a Sudetenwaltz alatti fürdővárosban, Nebelsbadban töltöm.

A Grand Budapestben vettem ki szobát,

ebben a festői, előkelő, hajdan rendkívül népszerű szállodában.

Némelyikük nyilván hallott már róla.

Holtszezon volt, a hotel számára immár végleg,

s az épület elindult a pusztulás lejtőjén a végső megsemmisülés felé.

Mi, maroknyi vendég hamar megismertük egymást látásból,

lévén a hatalmas létesítmény egyedüli lakói,

de körünkben a kapcsolatok aligha léptek túl

az udvarias biccentésen egy-egy találkozáskor

a Pálmaudvarban, az arab fürdőben

és a Kolonnád Sikló kocsijában.

Igencsak magunknak való emberek voltunk,

és kivétel nélkül mind társtalanok.

Talán ez az általános némaság volt az oka,

hogy könnyed pajtáskodásba kezdtem a hotel portásával,

a nyugat-európai származású Monsieur Jeannal,

aki, úgy tűnt, egyszerre tud lusta és rendkívül készséges lenni.

Gondolom, rosszul fizették.

Egy este, miközben összekönyökölve diskuráltam Monsieur Jeannal,

miként az szokásommá vált, egy új jelenlévőre lettem figyelmes:

egy alacsony, idős, elegáns úrra,

akinek rendkívül eleven, értelmes arca volt,

s akiből áthatóan sugárzott a szomorúság.

Egyedül volt, mint mindnyájan, de azt kell mondanom,

ő volt az első, akit igazán és mélységesen magányosnak éreztem.

Az én betegségem egyik tünete is ez volt.

- Ki ez az érdekes öreg? - érdeklődtem Monsieur Jeantól.

Meglepetésemre meghökkent kérdésemen.

- Nem tudja? - kérdezett vissza . - Nem ismeri fel?

- Valóban ismerős volt . - Ő maga Musztafa úr. Ma délelőtt érkezett.

Ez a név minden bizonnyal ismerős a tapasztaltabbaknak önök között.

Zéró Musztafa úr egykor Zubrovka leggazdagabb embere volt,

MILLIOMOS LETT A BEVÁNDORLÓ - és még akkor is az övé volt

a Grand Budapest Hotel.

Évente legalább háromszor eljön egy-két hétre, de sose szezonban.

Intett, hogy hajoljak közelebb.

Elárulok egy titkot. Mindig egy fürdő nélküli szobában alszik

a legfelső emeleten leghátul, ami még a liftnél is kisebb.

Zéró Musztafa köztudottan birtokosa és lakója volt a kontinens

legfényűzőbb kastélyai és palotái némelyikének.

Ennek dacára itt, a saját szinte üres szállodájában

egy személyzeti szobában húzta meg magát?

- Ekkor azonban kezdetét vette egy epizódszerű kis dráma... - Baszki!

...ami Monsieur Jean azonnali és kizárólagos figyelmét igényelte,

de engem nem igazán kötött le.

Mindazonáltal a különös öregember történetének e megszakítása után

felajzott maradtam, "gespannt wie ein Flitzebogen", ahogy mondják,

vagyis emésztett a kíváncsiság,

s tette ezt még másnap délelőtt is, mígnem

rejtélyes, de tapasztalatom szerint megjósolható módon

a sors megint csak közbelépett az érdekemben.

Csodálom a munkásságát.

Parancsol?

Mondom, ismerem és csodálom az ön káprázatos műveit.

- Nagyon köszönöm, uram. - Monsieur Jean szerét ejtette,

hogy közöljön önnel ezt-azt e létesítmény idős tulajdonosáról?

Be kell vallanom, magam érdeklődtem nála önről.

Monsieur Jean persze használható ember,

de nem állíthatjuk, hogy első- vagy akár csak másodrendű portás volna.

No, de mit tegyünk? Ma már más idők járnak.

- Rendkívül szép ez a termálfürdő. - Eredeti állapotában az volt.

Persze nem maradhatott olyan. Túl dekadens lenne e kor ízlésének.

De én szeretem így is, ahogy van: mint bűbájos régi romot.

Megkérdezhetem, mire fel vette meg?

Mármint a Grand Budapestet.

Nem vettem meg.

Ha nem puszta udvariasságból kérdezte - és mondja meg, ha igen -,

hanem valóban érdekli a történet,

kérem, vacsorázzon velem ma este.

Örömömre szolgál, sőt, megtisztel vele, ha elmondhatom önnek

a történetemet a maga teljességében.

Két olívás kacsasültet. Salátát hozzá?

'52-es Pouilly-Jouvet-t és pezsgőt.

Így bizonyára elegendő időnk lesz,

- ha rögvest belekezdek. - Kérem.

Nos, a történet szükségképpen közös barátunk elődjével kezdődik.

A Grand Budapest egykori imádott portásával.

Kiindulópontunk természetesen...

1. RÉSZ MONSIEUR GUSTAVE

Az asztalt az ablakhoz.

- A tálcát az asztalra. - Igenis.

Oda. Azok le vannak kefélve?

- Hogyne. - A dobozokba. Az egy Oberstdorf-termék? - Úgy hiszem.

- A ládába. A jegyek? - Nálam vannak. - Kérem őket.

Rendben. Várj a sarokban!

- Nem megyek el. - Hogyan?

- Nem megyek el. - Miért? - Mert félek. - Mitől?

- Hogy nem látjuk többé egymást. - Ugyan már, miért tart attól?

Nem tudom, de úgy érzem.

Az ég szerelmére, ne menjen el, ha...

- Jöjjön velem! - Abba a szaros Lutzba?

- Kérem! - Adja a kezét!

Nincs mitől tartania. Utazás előtt mindig szorong.

Igaz, most mintha súlyosabb lenne a roham,

de mégis... Egek, mit művelt a körmével?

- Tessék? - Borzalmas színű ez a lakk. - Nem tetszik magának?

Erre nem azt mondanám. Hanem hogy taszít.

- Ez talán megnyugtatja. - Micsoda? Csak ne szavaljon.

- Figyeljen! Csitt! - Kérem, most ne!

"Egyszer szürke, ódon fenyves nemes fái között járván"

egy sírra leltem, mit sok eső csíkozott s csiszolt légiesre, hűsre.

"A felirat, a név már elkopott rég, mégis a bús repedések mélyén..."

Gyújtana nekem egy gyertyát?

- A Mária-templom sekrestyéjében. - Azonnal intézkedem.

Ne feledje, én mindig ön mellett vagyok.

- Szeretem magát. - Szeretem önt.

Nem csekélység egy ilyen nő kegyeit elnyerni sorozatban 19 szezonon át.

- Valóban, uram. - A hölgy odavan értem.

- Igen, uram. - De még sose láttam így viselkedni.

- Nem, uram. - Reszketett, mint a kutya, ha szarik.

- Valóban. - Elszaladsz a Brucknerplatzra, a Mária-templomba.

Kis gyertyát veszel, 4 klubek jár vissza. Meggyújtod a sekrestyében,

gyors ima, majd mész Mendlhez kurtizánkrémesért.

A maradék pénz a béna cipőpucolóé.

- Megyek, uram. - Megállj!

- Ki vagy? - Zéró, uram, az új kifutófiú.

- Zérót mondtál? - Igen. - Sose hallottam rólad. Ki vett fel?

- Mosher úr, uram. - Mosher úr!

Tessék, Monsieur Gustave.

Ön titkon felvette ezt a fiatalembert boynak?

Csak próbaidősként dolgozik, míg ön áldását nem adja rá.

- Nos, értem. Köszönöm, Mosher úr. - Kérem, Monsieur Gustave.

Most hivatalosan kikérdezlek.

- Ne menjek el előbb gyertyát gyújtani? - Hogy mi? Ne.

- Szakmai múlt? - Hotel Kinski, konyhafiú, 6 hónap.

- Hotel Berlitz, felmosó, 3 hónap. Sikáltam... - Szakmai múlt: zéró.

- Köszönök mindent. - Sapka! Kérem, Herr Schneider. - Elszakadt!

- Ez silány. - Egyetértek. - Képzettség?

Tanultam írni-olvasni. Elkezdtem az elemi iskolát, és majdnem...

- Képzettség: zéró. - Szétrobbant. - Jó reggelt! Hívjon szerelőt!

- Ma délután? - Feltétlenül, Frau Liebling. - Ez mi? - Ne most!

Család?

Zéró.

A hatodikra, Igor!

Miért akarsz kifutófiú lenni?

Hát... ki ne akarna az lenni a Grand Budapestben, uram?

Ez a hely egy fogalom.

Helyes.

- Ezer klubek. - Te jó ég!

- Ön is volt valamikor kifutófiú, uram? - Mit gondolsz?

- Biztos ön is kezdte valahogy... - Eredj gyertyát gyújtani!

1 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Elkezdődött hát az életem.

Boy-tanonc voltam a Grand Budapestben

Monsieur Gustave H. szigorú irányítása alatt.

Én a tanítványa, ő tanácsadóm és gyámom lett.

Mi a szállodai boy? Egy láthatatlan lény, aki mégis mindig kéznél van.

A boy tudja, mit nem szeret a vendég, és felismeri az igényeket,

mielőtt azok felmerülnének.

De a boy mindenekelőtt a végletekig diszkrét.

A vendég tudja, hogy titkait, köztük az illetlen dolgokat

a sírig őrizzük.

- Úgyhogy tartsd a szád! - Igenis.

Elmehetsz.

Lassan rájöttem, hogy a legelőkelőbb vendégeink közül sokan

őmiatta jönnek.

Kötelességből tette, amit tett, de úgy hiszem, élvezetet is lelt benne.

A feltételek mindig ugyanazok voltak: a vendég legyen gazdag,

öreg, bizonytalan,

hiú, léha,

szőke, figyelemre éhes.

Miért épp szőke?

Mind az volt.

Mellesleg soha nem találkoztam nála erősebben parfümírozott férfival.

Az illata messziről jelezte közeledtét,

s távozása után még percekig érezhető volt.

A hét 6 napján plusz fél vasárnap dolgoztam,

hajnali 5-től éjfél utánig.

Sokszor és keveset ettünk, hogy bírjuk erővel:

két reggeli, két ebéd, késői vacsora.

Monsieur Gustave esténként prédikációt tartott.

A zsémbesség pusztán azt jelzi, hogy attól félnek,

nem kapják meg, amit akarnak.