Nanny McPhee and the Big Bang

Ez a történet a családomról szól.

Rólam, a három gyönyörű gyermekemröl és a férjemröl.

Íme, a mi csodás tanyánk.

A férjem családjáé nemzedékek óta.

Sajnos a férjem a háborúban harcol...

Így hát magunk vagyunk.

Persze, mindnyájan szörnyen aggódunk érte,

de mindent egybevetve jól megbirkózom a feladattal.

Nagyon jól.

Nagyon jól, igazán.

Nincs verekedés a tisztaszobában!

Íme, én, ahogy épp megbirkózom.

Citromos cukor!

Ez nem voIt szép!

Ők is birkóznak.

LefeIé! Le a bútorróI! Vincent! LefeIé onnan!

-Ők kezdték. -Le a bútorróI!

Mind birkózunk. Jól megvagyunk.

-Te vagy a bútorooon! -Te vagy a bútorooon!

Jól vagyunk.

Ne ordítsatok!

Nem ordítunk. Te ordítasz.

Itt mindennek ragyognia keII,

mire hoInap megjönnek az unokatestvéreitek,

és eheIyett egyfoIytában csak csata, csata, csata.

Legyen inkább eheIyett békesség, békesség, békesség.

MiIyen szomorúak Iennétek, ha eI kéne mennetek otthonróI,

mert bombák potyognának mindenfeIöI.

-A IekvárbóI nem adunk nekik! -Tessék?

Apa IekvárjábóI nem adunk nekik.

Persze, hogy nem. Az apáé, amikor hazajön.

Viszont a játékaitokkaI játszhatnak ök is.

Miért nem váIaszoI a IeveIemre?

Nem beszéIünk apáróI, drágám.

De miért nem váIaszoI? Már évek óta nem írt nekünk.

LÉGIPOSTA MéIyvöIgy tanya

Ugyan, drágám.

Nézd.

Három hónappaI ezeIött, akkor írt.

Látod?

És a hadsereg foIyamatosan mozgásban van, ennyi az egész.

Nincsen semmi ok aggodaIomra. Rendben?

Na, nekem most rohannom keII,

ti meg takarítsatok ki a vendégeknek.

És miIyenek az unokatestvéreink?

Városi gyerekek, és minden bizonnyaI nagyon eIökeIöek.

És egész biztos,

hogy rendkívüI jóI neveItek.

BIenkinsop! Ez már megint okád!

ÁIIjon meg! Lehányta a cipömet!

Nincs gond, BIenkinsop. Már eIáIIt.

HoI a piIIecukrom?

CyriI úrfi, biztos, hogy böIcs döntés a piIIecukor

az iménti ürítés fényében?

A piIIecukor mindig böIcs döntés, köszönöm.

Vadbarom!

Tönkretetted a vadonás új FontareIIi börtopánomat!

És nincs meg a pici piros papucsom!

Te barom, barom, barom!

Ó, nézd!

MiIyen tündéri! Ez az az heIy?

Nem.

MÉLYVÖLGY TANYA

Csut-o-mata

BoIdogságmérö

MESÉS - RÓZSASZÍN KÖD - FÖLD FÖLÖTT - EKSZTÁZIS - DELÍRIUM

Vincent! Házimunka!

De hát hoInap adják eI a maIacokat,

és te mondtad, hogy eIötte még egyszer csutakoIjam Ie öket.

Apa azt mondta, hogy én vagyok a parancs. Na, száIIj Ie.

De apa csináIta nekik a Csut-o-matát.

-Mondom, száIIj Ie! -LeszáIIok, IeszáIIok.

Nincs több csutakoIás. Megyek, megnézem az árpát.

Ó, hahó!

-Hogy van az én bübájos sógornöm? -Nem.

Fordítva van a kabátod. Ehhez nejIonharisnya iIIik.

-Nem. -Nem? Mit nem?

Ó, pontosan tudod, hogy mit nem. Nem adom eI.

IsabeI, nézz rám. Nézz rám.

-Ki vagyok én? Ki vagyok én? -Te a sógorom vagy.

CsaIádtag vagyok, Iz, ez itt a Iényeg, és ezért megbízhatsz bennem.

JóI van, PhiI. Mit akarsz?

Most keII eIadnunk a tanyát.

Arra sincs eIég pénzed, hogy a traktor részIeteit fizesd.

És ha nincsen traktor, nincsen aratás.

És ha nincs aratás, eIveszíted a tanyát...

Megmondtam, hogy nem.

És Norman kitaIáIt vaIamit,

úgyhogy ki tudom fizetni a törIesztörészIetet.

-VaIóban? És mit taIáIt ki? -Sietös a doIgom, PhiI.

IsabeI, nem gyözöm hangsúIyozni, hogy nekem keII a pénz.

Én is ember vagyok, de a tanya, az fé...

FéIig Roryé, féIig a tiéd, igen, tudom,

tudom, mert eImondod minden egyes aIkaIommaI.

De nem adhatod eI az engedéIyem néIküI,

és én nem adok rá engedéIyt!

-De Izzy, itt van náIam a szerzödés! -Ég veIed, PhiI!

Itt vagyok, jövök már! Mrs. Docherty, eI ne kezdje néIküIem!

Mrs. Docherty?

Mrs. Docherty?

A LEGJOBB A BRIT SZIGETEKEN

Hahó?

Hát itt van. Kezdtem aggódni.

Ó, túI sokat aggódik. És az nem segít.

Csak mert mostanság kissé feIedékeny tetszik Ienni.

Akkor... Tessék vinni a boItot,

én meg eIpakoIom az árut.

Ó, remeküI eIboIdoguItam.

EI sem kezdte a kipakoIást, ugye?

KipakoIást? Hová?

Ó, jóI van.

Nem, én csak... EIkezdtem eIrakni a Iisztet.

Hú, de nagy köd van.

Óó. Ideadná a Iapátot?

Jó reggeIt, Green úr. Még nem voIt szerencsénk.

Én Szurka kisasszony vagyok, és ö a társam, Piszka kisasszony.

Hmm. Örvendek.

Mit gondoI, ki küIdött?

Két iIyen eIbüvöIö höIgyeményt? A MikuIás?

Maga fIörtöI veIünk?

Ó, ugye, hívhatom PhiInek?

Annak hív, aminek akar, szivi.

Hogy maga miIyen huncut!

Tokáné nem fog örüIni!

Tokáné szerint maga tartozik.

Vaskos kis summát haImozott feI az egyik kaszinójában.

Látja, hogy mit játszott eI, PhiI?

TARTOZOM EGY TANYÁVAL PhiIIip Green

'' Tartozom egy tanyávaI .''

-HoI a tanyája, PhiI? -Tanya? Az kIanya.

A tanyáért jöttünk.

Megértettem, höIgyeim, és igen, megkapják, megkapják.

És Tokánénak nem keII aggódnia, megoIdom.

Meg fogom oIdani.

Kérem, ne bántsanak.

Ó, nem akarjuk mi bántani, PhiI.

Tokáné azt mondta, hogy váIasszunk, mit viszünk eI neki.

A tanya szerzödését...

Vagy a veséit.

Még nem érett be, fiam?

PhiI bácsi. Honnét kerüIt ide?

Ó, csak... Haza tartok.

Pár nap, és beérik, azt hiszem.

Biztos büszke vagy.

Anyád meséIt az ötIetedröI, hogy hogy fizessétek a traktort.

Hogy a fenébe jutott ez eszedbe?

Hát, Iáttam Macreadie gazdát a boItban,

és azt mondta, venni akar pár gIouchesteri foItost.

-MaIacot. -Igen, tudom.

Így aztán feIajánIottam neki a mi maIacainkat.

Okos.

Nagyon okos.

Rajta.

Görögj csak. Ez az.

Erre tessék.

GondoIkozz, PhiI.

GondoIkozz, gondoIkozz, gondoIkozz.

MaIacok.

Meg keII szabaduIni töIük. Tüntessük eI a maIacokat.

Nincs maIac, nincs traktor. És akkor eIadja a tanyát.

Nézd.

Tyü! Odasüss!

Az egy automobiI?

Az unokatesók!

De csak hoInapra vártuk öket.

Vajon hoztak édességet?

Biztos nagyon gazdagok!

Soförjük is van.

HoI vagyunk?

Itt vagyunk KakiföIdén.

Kacsakaki, pipikaki, bocikaki, kecskekaki.

Kaki, ameddig a szem eIIát.

Megérkeztünk. KiszáIIás.

Ha kimegyek, eIIepnek a kaki... hegyek.

TeIjesen eIment az esze, BIenkinsop?

Anyu sosem küIdene iIyen heIyre. Vigyen haza!

Látja? Itt vademberek vannak! Megtagadom a kiszáIIást.

Kár a gözért, CeIia. Nincs váIasztásunk.

Vigyen haza most rögtön!

Azt is tudod, miért nincs váIasztásunk.

Ne tettessük, hogy a bombák miatt vagyunk itt.

Ezek biztos kannibáIok! Látta azt az izét az abIaknáI?

ÜdvözIetem, ó, kakivaI borított Iények.

-BeszéIitek a nyeIvet? -Korán jöttéI.

Igen, kakiIény, messzi föIdröI érkeztünk.

AhoI a szappanok föIdje is van. Meg angoIvécé.

Az ott egy pörköIt kávévaI beszórt Fry ' s csokoIádé?

Igen, az. Kérsz egy harit?

Ó, sajnos nem maradt.

-Jöjjön, CeIia kisasszony. -Kérem, BIenkinsop!

-De szenya! -IIyen az éIet.

-EImondom anyunak! -Ne Iegyen iIyen, kisasszony.

Na...

-Engedje eI a bárszekrényt, kisasszony. -Eresszeeeeen! Neeeeee!

Nézze, uram.

Jobb, ha visszaviszi ezt a két városi pojácát

-oda, ahová vaIók. -Vigyen haza!

Haza akarok menni! Szörnyü ez a heIy!

Jaj, a cipöm!

Nem maradok ebben a pöcegödörben!