Love Is Blind: Sweden (Love is Blind: Sverige)

Olyan…

iszonyúan ideges vagyok.

Ez idegőrlő. Kész idegbaj.

De remélem, ugyanazt érzem majd a tekintetéből, mint a hangjából.

Történjen meg. Elegem van a várakozásból.

Minden rendben.

Minden oké.

Szia!

Így jobb? Biztos?

Olyan boldog vagyok.

Nem!

Istenem. Oké.

Jó ég… Mi?

Hozzám jössz?

Igen.

Úristen.

- Jó a méret? Igen. - Igen.

- Ez őrület. - Nincsenek szavaim.

- Olyan kedvesnek tűnsz. - Tényleg?

El sem tudlak képzelni dühösnek.

- Viccelsz? - Nem!

Olyan csodás vagy.

- Te is. - Annyira szeretlek.

Bocsánat, hogy nem mondok semmit. Csak érezni akarlak.

Eleget beszéltünk.

Nem mertem hinni vagy gondolkodni. Csak tudtam, hogy…

- Tudtam. - Én is.

Tényleg?

Hátrafelé sétálok ki. Előre nem megy.

- Miért? - Látni akarlak.

Jó, de ne a fenekemet nézd.

Ó, bakker.

Rohadtul belezúgtam. Ez őrület. Ez beteg.

Megérdemlem a szerelmet?

SPORTTANÁCSADÓ

Megérdemlem őt?

Olyan gyönyörű.

Innen indult, és meg sem állt… az űrig vagy ilyesmi.

Addig ment fel. Én meg: „Oké.”

Boldog vagyok.

Úgy érzem, vele akarok lenni. Ezt érzem.

JELZÁLOG-ÜGYINTÉZŐ

SVÉDORSZÁG

AZ URAK TÁRSALGÓJA

Mi fene?

Mi ez, verseny?

Ez a kísérlet nagyon intenzív.

Jól vagy?

Nem tudom. Ez durva. Nem tudok tisztán gondolkodni.

Elmondhatom, hogy Dannette-tel és Ronjával randizom.

Egyikük keresztény, a másik nem.

Ronja, aki nem keresztény, olyan örömet ad, amit nem tudok leírni.

Dannette-tel meg a hit miatt könnyebb lenne.

Értem.

Dannette-tel jobban el tudlak képzelni.

Danette-et tényleg egy szépségnek gondolom. Olyan afrikai szépségnek.

Gondolod?

Ez átkozottul jó.

Még soha nem voltam szerelmes, szerintem azért, mert még nem volt senki,

aki ilyen érzéseket ébresztett volna bennem.

De Lars-Erik iránt erős érzéseim vannak. Megfogott benne valami.

Érzem, hogy van benne valami.

És van egy szép, közös hitünk is.

Isten mindenhol ott van.

És szeretném a gyerekeimet is erre a szeretetre tanítani.

Számomra fontos, hogy jó emberek legyenek.

Például átadják az ülőhelyüket az időseknek, ez is fontos.

Olyan, mintha a régi értékek kicsit eltűntek volna,

ha a mai gyerekeket nézzük.

- Egyetértek. - A jó modor.

Tényleg azt érzem, hogy rengeteg hasonló értékünk van.

Igen. Mire lenne szükséged, hogy biztonságban érezd magad velem?

Úgy érzem… máris biztonságban vagyok veled.

Ez jó.

Ez ijesztő. Nem éreztem biztonságban magam egy nő mellett sem már…

jó ideje.

Olyasmit érzek most, amit nem éreztem… évek óta.

Igen. Én még soha nem éreztem ilyet.

- Még soha? - Nem.

Nem terveztem elmondani, de nálam már csak te vagy játékban.

Az a helyzet, hogy ugyanazt akarom, mint te: csak egy emberrel randizni.

Hallgatnod kell a megérzésedre.

Biztonságban érzem magam ebben, amit itt éreztünk.

Azt kell mondanom, hogy te nagyon is az vagy, akit keresek.

Az van, hogy nem mondtam semmit a külsőmről.

- Nem. - De…

szerintem nem lennél csalódott, hogy így mondjam.

Egy kis önbizalom.

Igen, de ez van.

A HÖLGYEK TÁRSALGÓJA

- Helló, csajszi! - Helló!

Még nem beszéltünk, akarsz?

- A randimról? - Aha.

Mesélj.

Jó volt. Beszéltünk a köztünk lévő kötelékről és a dolgainkról.

És azt is mondtam neki, Lars-Eriknek…

Kimondtam, hogy Lars-Erik.

Igen, kimondtad. Fel se tűnt. De ő nem az, akivel én randizom.

- Ez jó. De te igen? - Igen.

- A fenébe… - Ó, ne!

Miért mondtad ki?

- Kicsúszott. - Gyorsan történt.

Te vagy az, Ronja.

- Ezt nem akartam tudni. - Én sem.

- Kiülünk a konyhába? - Igen. Mi a fenét csinálsz?

Amikor kimondta a nevét, olyan volt, mintha megállt volna a világ.

Az egész világ.

Soha nem akarod azt hallani, hogy akit épp kezdesz megszeretni,

valaki mást is kedvel. Persze, hogy nem. Fáj, és elszomorít.

Ugyanakkor meg…

van köztünk kémia. Ezért érzem úgy, hogy tényleg tudnom kell, mi ez.

Csak beképzelem, vagy valódi?

Te hogy érzel? Szerinted mi van köztünk? Mit érzel, amikor találkozunk?

Ami köztünk van… eléggé megfoghatatlan.

De sok közös van bennünk.

- Pozitívan állunk az élethez. - Örömtelin.

Mindig próbálunk optimisták lenni, bármi is történik.

Mosolygunk, nevetünk.

Le tudunk lassulni, mint most is.

És tudunk komolyak lenni.

Mindez biztonságérzetet nyújt, függetlenül attól, hogyan fejezem ki magam.

Nagyon hálás vagyok, hogy ezt elmondtad, és…

azonos a hátterünk is: elveszítettük az édesanyánkat.

Ez nehéz volt, és még most is az.

És nem kellett olyanokról beszélnünk, mint „mit akarsz csinálni öt év múlva?”

vagy „hány gyereket szeretnél?”

Egyszerűen annyira természetes és egyértelmű volt minden.

Bármi is történik, minden rendben lesz.

És ez jó érzés. Ami azért is van, mert jó ember vagy.

Csodálatos ember vagy.

Annyi mindent érzek veled kapcsolatban. Meg tudom fogalmazni, és…

Nem is tudom, mit mondjak. Csak annyi, hogy…

nagyon rég volt már, hogy utoljára ilyesmit éreztem.

És… van valami bennem, ami téged bizonytalanná tesz.

Nem, csak félek.

Soha nem hoztam jó döntéseket. Mindig elhagytak.

Életem összes korábbi nője.

Félek szeretni, mert sok éve nem szerettem senkit.

Néha tényleg mindent egy lapra kell feltenni, hogy boldog lehess.

Néha bíznod kell abban, hogy a dolgok okkal történnek.

Érzed, hogy elindult benned valami velem kapcsolatban.

Ez már rég megtörtént.

És én is ugyanígy érzek irántad.

Úgy vágtam bele ebbe,

hogy volt egy elképzelésem arról, mit keresek.

És egy 90 perces randival később…

sajtos chips, Coca Cola, kocka fiú,

és mégis te lettél az első számú jelöltem.

Ennyire könnyű levenni a lábamról? Elég egy kóla és egy zacskó sajtos chips?

Úgy érzem…

Ronjával minden természetesebben jön.

Minden olyan nyilvánvalónak tűnik, amikor együtt vagyunk.

Megígértem magamnak, hogy holnapra meghozom a döntést.

De még nem tudom pontosan, mit fogok tenni.

Isten vezetett ide engem,

és két csodálatos nőt állított elém,

hogy végre magam hozhassam meg a döntést.

Vagy a hitemet teszi próbára?

Értelek.

A szívem mást mond, mint a hitem.

Francba, ez nehéz.

- Hogy állsz a két lánnyal? - Jól haladok.

- Mindketten nagyon jók. - Igen.

Két igazán fantasztikus lány. Valójában nem látok sok akadályt.

Értem.

RAKODÓMUNKÁS

- Tudod, Ludwig adott valamit. - Igen.

És aznap Hannának is adott egy játékot.

Aztán az egész helyzet nagyon furcsa lett.

Hogy érzed magad emiatt ma?

Őszintén, nagyon rosszul.

- Képzelem. - Lelkileg értem.

Sokat bátorított. Aztán azt mondta,

„Soha nem adtam volna neked ajándékot, ha nem gondolnám, hogy te…”

Nem tudom, mondta-e, hogy „különleges” vagyok.

Úgy jöttem el, hogy azt gondoltam: „Bíznom kell benne. Első vagyok.”

Aztán bumm. „Nem vagy az.”

„Csak egy vagy a sok közül.”

Hát kösz.

Igen, a helyzet baromi furcsa.

Négy perc múlva sarokba fogom szorítani.

Vibe tízes skálán?

Szerintem…

- úgy kilenc. - Kilenc… Oké.

Jót érzek Hannával kapcsolatban.

Édes, csodálatos lány.

Nagyon sok önbizalmat ad, amikor azt mondja, „Kedvellek.”

Ezzel biztonságot nyújt.

Jelenleg kicsivel Camilla előtt van.

- Hogy vagy? - Közepesen.

- Közepesen? - Igen.

Mert Camilla bejött, és ő is kapott egy ajándékot.

Ja.

Szerintem furcsa két különböző lánynak

ugyanazon a napon ajándékot adni.

Oké.

Mi volt az indokod?

Tényleg nem gondolom, hogy ez rossz dolog lenne.

Hiszen mindkettőtökkel randizom. Úgy értem, én…

Igen, de az volt az érzésem, hogy nagyon kedvelsz,