Love Is Blind: Sweden (Love is Blind: Sverige)

Ma végre melegebb van.

Ez most a kedvenc helyem a világon.

Pont itt, melletted.

Köszi a beszélgetést.

Én is köszi. Egy hülyének érzem magam.

Ne, ne érezd így.

Mit nem értek? Ilyen kurva hülye vagyok?

Nem arról van szó, hogy nem érted.

Csak mindketten máshogy éljük meg a szeretetet.

Ez nem arról szól, hogy felfogsz-e valamit. Érted?

Ennyi.

Nagyon hiányoztál.

- Tényleg? - Nagyon is.

Kibaszottul.

- Nehéz volt. - Talán te is hiányoztál kicsit.

- De nem akarod bevallani? - Nem mondom ki.

Nem.

Nem, de hiányoztam? Ez…

Talán igen. Ja.

Nem, basszus. Megoldjuk, ahogy ígértem.

- Au, begörcsölt a lábujjam. - Mit mondtál?

- Begörcsölt a lábujjam. - Értem.

Igen, mondd csak.

Mi a fene?

Ki kell masszírozni. Mi ez, pánik?

- Francba… mit mondtál? - Ja. Nem, csak…

Hagyjuk. Majd elmondom máskor.

Nem volt semmi különös. Foglalkozz a lábaddal.

Mi a frász? Nem, de…

- Tudod, mi történt? - Nem.

Találtam nekünk egy sorit.

- Oké. - Rákerestem, és elmentettem.

- Jónak tűnik. - Aha.

Arra gondoltam: „Ezt nézhetnénk Daniellel.”

- Ez jó. - Tudod, mit jelent,

ha elmentek egy sorozatot valakinek?

Biztos nem nézted meg titokban?

Nem. Kettőnknek tartogattam.

Veled akarom nézni. Hogy együtt nevessünk rajta.

Tökéletes nekünk.

Jó. Már várom.

- Ledőlünk és megnézzük. - Klassz.

Hangulatos itt és gyönyörű a kilátás.

Drágám. Adj egy puszit.

SVÉDORSZÁG

Kérsz vizet?

A gyümölcslé meg minden elfogyott.

Iszom vizet.

A kapcsolatunk jó. Jó irányba halad.

De jelenleg a kereszténységem a legnagyobb kérdés.

Azt mondja, túl végletes vagyok a hitemben. Szerintem nem vagyok az.

Úgy gondolom, nagyon észszerű ember vagyok.

Nem értem, mire akar kilyukadni ezzel.

Nekem inkább úgy tűnik, mintha kifogásokat keresne.

Gyakran mondod, nagyon keresztény vagyok, meg szélsőséges.

Számomra nincs olyan, hogy „nagyon”. Vagy az vagy, vagy nem.

Az én életemben ez nem volt jelen.

Nem volt benne részem, amíg meg nem ismertelek.

De most lehet, hogy meg kell küzdenünk a nagyobb falatokkal is.

Mivel nem sokat tudok a vallásos emberekről,

vagy arról, hogyan gondolkodnak, amikor gyerekük van.

Ezért vállalom a felelősséget.

Meg kellett volna kérdeznem, milyen egyház?

Azt sem tudom, mi a különbség…

- Ha összehasonlítod… - …keresztény és keresztény között.

…a pünkösdi és svéd egyházat, az „szélsőséges”.

A svéd egyház már nem is értelmezi a Bibliát.

- Nem látok különbséget. - Van.

Az egyetlen dolog, amit tudok, az az… Ahogy mondtam,

szerintem jó, hogy a melegek már házasodhatnak templomban.

Mert pontosan ugyanolyan értékűnek látom.

De a pünkösdi egyház még mindig nem engedi.

- Ez az egyháztól függ. - Oké.

Minden független egyház más.

Ezért, ha templomban járok, szkeptikus vagyok az üzenetükkel kapcsolatban.

Mert mindegyiknek más az üzenete. El kell döntened, melyiket választod.

És itt érzem azt, hogy megkérdőjelezel.

Pedig tudnod kellene, hogy az értékrendem jó.

Ha ateistával járnál, nem kérdőjeleznéd meg az értékeit.

Nem az a kérdés, jók-e, hanem hogy egyeznek-e.

Nem tudom.

Nem tudom.

Nincs most energiám arra, hogy mindent elmagyarázzak.

- Ma lazítunk. - Ja.

Ami tegnap történt, amikor én… otthagytalak.

Túl sok volt.

Mi volt sok? Mit éreztél?

Nem tudom. Amikor túl sok… amikor történik egy kis semmiség…

Olyan jó volt minden, aztán történt ez,

és úgy éreztem, mintha az egész szétesett volna.

És arra gondoltam: „Istenem, ilyen lesz a kapcsolatunk?

Most nem tudom elképzelni a házasságot.

Hozzá akarok menni?”

Egy kicsit megijesztett, amikor azt mondtad, hogy százról…

nullára estek vissza az érzéseid.

Azt éreztem: „Oké, ilyen könnyen elengedi az érzéseit irántam?

Hogy jut el valaki a ‘Szeretlek’-től odáig, hogy…

‘Nem akarom ezt’?” Érted, mire gondolok?

Ez akkor volt. Mert minden… nem csinálom ezt állandóan. Nem.

Oké.

Nem az érzéseim, hanem a helyzettel kapcsolatos érzéseim

mentek nulláról százra. Nem, százról nullára.

Úgy éreztem, hogy otthagytál, elhagytál.

Te meg úgy érezted, érzelmileg hagytalak el, mert nem értettelek meg.

És megértem az érzéseidet. Az ember érezheti magát csapdában.

De… azt szeretném, hogy ha így érzel,

mondd el, én itt vagyok.

Ha megadod az esélyt, hogy megértsem,

és én úgy döntök, nem érdekel, akkor az az én hibám.

De ha nem tudom, mit akarsz mondani a tetteiddel,

akkor az elég nehéz.

Szóval szerintem a megoldás az, hogy nyíltan kommunikálunk,

így tudjuk kezelni…

és nem lesz belőle probléma, ami jó.

Most jobb érzés, mint…

- Igen. - …reggel volt.

Igen, mindkettőnknek.

- Ott vagyunk, ahol voltunk. - Újra játékban.

Menjünk főzni.

Aztán eszem tortát. Vagy mindet megetted?

Mindet megetted?

Igen, mert rossz kedvem volt. Nehéz helyzetekben mindig zabálok.

- Tényleg? - Igen.

- Én olyankor nem eszem. - Én igen. Stresszevő vagyok.

Láttad a pocakomat?

Nem, nem láttam.

- Hülye. - Menj a fenébe.

14 NAP AZ ESKÜVŐIG

- Holnap lesz. - Az eljegyzési buli.

Igen.

Jó lesz újra látni mindenkit. És megtudni, ki hol tart…

- Igen, abszolút. - …az útján.

Mit gondolsz? Szerinted lesznek ott…

emberek…

akikkel a kapszulákban randiztunk?

Nem tudom, lehet.

Lehet.

Csak hogy…

felkavarják az állóvizet.

Igen.

Az vicces lenne.

Ez a te eljegyzési bulid.

Találkozni akarsz a többiekkel és boldog lenni.

De te úgy mész oda, hogy bizonytalan vagy.

De még itt vagyok. Harcolni akarok.

Megígértem neki, hogy nem beszélek többet a bizonytalanságaimról.

Belevágunk, és adunk neki egy esélyt.

Az Óvárosban vagyok veled. Pár hete, a kapszulában ülve nem gondoltam volna.

- Nem. - Közeleg az eljegyzési buli.

Egyre inkább azt érzem, hogy szerelmes vagyok.

Igen, te vagy a megfelelő csaj.

Te vagy a megfelelő csaj.

Történt pár dolog, ami miatt nem vagyok biztos abban, hogy tudok-e benne bízni.

És ez borzasztó érzés.

Mert a bizalom nagyon fontos. Az az első. A bizalom és a tisztelet.

Hűha!

Istenem, de szép!

- Sziasztok! - Hahó!

- Jó látni téged. - Téged is.

- Sziasztok! - Helló!

- Milyen lazák és szépek vagytok. - Ti is.

Igen, mind jól nézünk ki együtt.

- Miattunk süt a nap. - Micsoda kilátás, nézd a Globent.

Baszki, ez szép!

- Azta! - Hé!

Mi vagyunk az utolsók?

- Szia! - Helló!

- Van olyan, aki kicsit ideges? - Van.

Koccintsunk az eljegyzési bulinkra?

- Csirió. - Csirió.

- Csak mi vagyunk, ugye? - Igen, csak mi.

Vagy jönnek még párok?

PTSD-nk van a koktélparti miatt,

amin Camilla és Ludde szakítottak.

Rohadtul kíváncsi vagyok.

- Váljunk szét nemek szerint? - Nemek szerint?

- Igen, én szeretném. - Menjünk.

- Mi leülünk kint. - Akkor mi bemegyünk.

Üljetek le bent.

- Istenem, nézzétek a kilátást. - De szép!

- Üljünk ide. - Üljünk ide.

Nagyon kíváncsi vagyok, ki hogy érzi magát.

- Mit akarsz tudni? - Mindent! Szerelmes vagy?

- Igen. - Drágám!

Boldog vagyok.

Tegnap, amikor ránéztem, azt éreztem…

- Ő a te pasid, csajszi. - Imádom.

- Az igen. - Csodás érzés.

Nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni.

- Nem? - Nem.

Ja.

Azt mondja: „Ilyen rövid idő alatt még sosem volt ennyi

vitám senkivel.” Szerintem meg csak nem értünk egyet.

Olyan dolgokról beszéltünk, amiben nem értünk egyet.

Ő ezt vitának hívja. Felemeltem a hangom? Nem.

De neki ez vita. Szerintem ez kurvára nem igaz.

Kicsit több lazaság kellene részéről is. Érted?

Nem hiszem, hogy rossz volt. De lehet, hogy ő másképp látja.

Johanna elbűvölő, és ezért egyre jobban bírom.

De kemény is.