Love Is Blind: Poland (Love is Blind: Polska)

- Tessék, majmóca. - Köszönöm.

Szép, mint te.

Remélem, kitart…

Az esküvőig?

Ide tűzöm.

De szép!

Hogy érzed magad?

- Jól. - Nyugodtan?

Tegnap is az voltál?

Tudom, hogy nem vagy közömbös MP iránt.

Tudom, hogy megmozgatott benned dolgokat.

Láttalak sírni, szóval…

Bizonyos szempontból nehéz volt.

Olyan volt, mint egy időutazás.

És az még nehezebbé tette, hogy azt hittem, még érez valamit irántam.

Főleg, hogy azt mondta, még mindig úgy érzi, meg kell védenie.

Ez elég beszédes volt.

Megmondtam neki, hogy nem változtatom meg a döntésem,

és ha ma kellene döntenem, igent mondanék, mert nagyon boldog vagyok.

Marta különleges számomra, a legjobb nő, akivel valaha találkoztam.

Lehet, túl empatikus vagyok… boldog vagyok veled, de sajnálom is őt.

Hogy… neki nem jött össze.

Olyan vagy, mint egy aranyjegy a csokoládégyárba.

- Szeretlek. - Én is szeretlek.

Kérek még egyet.

Szerinted MP-é nagyobb?

A francba már…

Mondd csak.

Istenem. Tragikus.

LENGYELORSZÁG

Csapjunk bele.

Tartsd közel a súlyt a testedhez. Szuper.

Mit meg nem teszek Kamilért.

Milyen Filippel ennyi különlét után?

Nem megy el sok időre. Három-négy nap,

de repülés után mindig fáradt. Nehéz ezt összehangolni.

Próbálok visszaszokni arra, hogy ne érezzek ürességet, amikor nincs ott.

Azt mondtam, a következő kapcsolatomnak nyílt kommunikáción kell alapulnia.

Ez fontos, figyelek, hogy így legyen.

És veled mi van, csajszi?

Hát, remélem, hogy… hogy rendben lesz.

Aha.

Anyukám nem túl optimista ezzel kapcsolatban.

Azt mondja, rossz érzése van, és nem igazán bízik Kamilban.

Nem jó ezt hallani.

Volt egy első megérzésem, hogy Kamil talán túl komoly nekem.

Aha.

Néha nehéz kiigazodni rajta.

Hogy mérges-e rám, tettem-e valamit, túl energikus voltam-e.

Gondolom, neki is nehéz,

és félreértitek egymást. Szerintem nyugodt kapcsolatot akar,

de ez nem jelenti azt, hogy ezt ne kaphatná meg egy energikus ember mellett.

Tudod?

A problémákat nem lehet félresöpörni.

Jegyesek vagytok, és oka van, hogy ezt a döntést meghoztátok.

Csak annyit kérek: ha fontos, küzdj érte egy kicsit.

A végső döntés nagyon fontos.

Norvégiába megyünk, ott sok minden kiderül.

- Biztosan. - Talán amikor…

- Otthon. - …otthon lesz,

jobban érzi majd magát. Aztán meglátjuk.

Nem tudom, hogy kellene elkezdenetek kommunikálni.

Csak próbálj finom lenni, ne támadd le. Így jobban megértheted.

- Beszélek vele. - Ne úgy, hogy…

Ha igazán fontosak vagytok egymásnak,

valakinek meg kell tenni az első lépést, változtatni kell.

Igazad van. Igen.

Kérlek. Nyugi.

Ma tényleg segítettél tisztábban látni. Igen.

Tudod, Daria segített… megérteni pár dolgot.

Megbeszéljük?

Amikor…

olyasmiről beszélek, ami nem tetszik vagy nem értek vele egyet,

ne vedd támadásnak, mert nem ez a szándékom.

Fontos vagy nekem, nem akarlak támadni.

- Oké. - És ha így érezted…

sajnálom.

- Oké? - Jó.

Egy csapat vagyunk, és…

nem helyes téged támadni.

Mondanál valamit?

Igent mondasz majd… az oltárnál?

- Igen. - Igen?

Nincs keresztben az ujjad?

Oké.

- A lábujjaim. - Lábujjak…

Mostanában nehéz volt.

A csajom tele van energiával, én meg fáradt vagyok a repülés után.

Kevés az energiám.

Úgy dolgozom, mintha 15 munkahelyem lenne. Sajnos.

A repülés, az úti célok… merül az aksim.

Próbálok megértő lenni,

de nehéz, mert három-négy napig nem látjuk egymást.

Hiányzunk egymásnak. Szeretnék együtt lenni, te meg pihenni akarsz.

- Tudtad, mibe mész bele. - Tudom.

Őszintén és nyíltan megmondtam, szóval hozzá kell szoknod.

- Hagytalak pihenni, nem? - Kicsit.

Húsz percet.

Szeretném, ha Filip néha tenne értem valami különlegeset,

mert azt mondta, ez fontos neki, és megígérte a kapszulában.

Túl sok minden van.

Az esküvő körüli őrület.

Panaszkodjunk kevesebbet. Menjünk el vacsorázni.

Nyugtalan vagyok, három óra van. Tudod? Kelj fel.

Lazítsunk kicsit.

Nem bírnék csak itt ülni vagy feküdni.

Kicsit frusztráló, amikor a másik azt mondja,

„Hé, kelj fel, nincs pihenés, induljunk már!”

De vannak dolgok, amiken nem lehet túllépni. Ha öt órát repültem oda

és hatot vissza, nem lehetek tele energiával.

Még vannak érzések köztünk,

de nem olyanok, mint az elején.

- Mindened megvan? - Ja.

Lakáskulcs! Mondtam, megkértelek.

Az anyámat.

Oké, megvan!

Már kicseszettül fáradt vagyok.

- Minden oké, drágám? - Miért?

Csak kérdezem. Idegesítelek vele?

Próbálom a legjobbat hozni. Menjünk, ne vitatkozzunk.

- Kérsz vizet? - Miért ne?

- Fura ez a feszültség ma… - Bakker, kiöntöttem.

Felesleges.

Más az energia köztünk.

Lehet, csak beképzelem vagy én okozom, de érzem, van…

- Mit csinálok rosszul? - Csak…

- Nem értem. - Drágám…

Azt várom, viselkedj éretten, éreztesd velem, hogy fontos vagyok.

Szeretem, ha sok minden történik, és néha nehéz lelassítani.

Nem akarok csak ülni és semmit nem csinálni. Kicsit másképp állok az élethez.

Nem túl biztató az esküvő előtt azt hallani,

„én kicsit másképp állok az élethez.”

Drágám, lesznek helyzetek az életünkben, amik nehezebbek lesznek.

- Ha máshogy… - Akkor máshogy reagálok.

Nem értem. Tényleg az zavar, hogy fáradt vagyok?

„Másképp állok az élethez.”

Tetszik a hozzáállásom vagy nem?

Folyton panaszkodsz, és ráteszel még egy lapáttal…

„Nem felelsz meg az elvárásaimnak. Azt hittem, más lesz.”

Próbálkozom. Fáradtan is csinálunk dolgokat, kimozdulunk.

Próbálom minél kevésbé mutatni, de te így is észreveszed.

Úgy látom, az erőfeszítéseim nem elegendők.

Egy nap másképp alakul. Egy nap.

Nem kéne mindig visszatérnem ide, de nem tehetek róla.

Tanulom. Nem akarom…

Biztos vagyok benne, hogy könnyebb lesz. Még csak most kezdtem.

Nem vagyok jó állapotban. Én is látom.

Én is félek, mondták már elegen,

- hogy „Elcseszted.” - Én…

- Mindig. - Neked ez…

Én soha nem használtam ezeket a szavakat. Nem mondtam ilyet.

Soha nem mondtam, hogy baj van veled. Csak ma különösen nehéz, ennyi.

A korábbi kapcsolataimban soha nem voltam elég.

Szóval egész életemben 200%-ot adtam. És még az sem volt elég.

Ez egy hatalmas próbatétel.

Oké, sajnálom, hogy fáradt vagyok. Gyere ide.

- Stresszelsz? - Egyáltalán nem. Te?

Már nem.

Bekapunk valamit…

és aztán?

- Felszállunk a gépre. - Találkozunk Norvégiában.

STAVANGER, NORVÉGIA

Hogy mondod azt, „Szia, a nevem…”?

„God dag”, amikor délután van. Ez olyan…

És azt, hogy „Néha felidegesítesz”?

Viccelek. Csak viccelek.

KAMIL „UNO” HÁZA

Gyere be.

De szép!

- Mondtam, hogy sok növényem van. - Nagyon szép. Nagyon cuki.

- Szóval… - Imádom.

- Itt vacsorázunk majd a gyerekekkel. - Pontosan.

Igen, ez a konyha.

Itt ritkán vagyok, szóval…

Tudom…

Nagyon szép.

Ezt a kupát nemrég nyertük. Egy röplabdatornán.

Miért csinálom folyton ezt?

Tetszik a kilátás. És ez a rész is, mert szeretek filmet nézni.

- Szóval menő. - Mi tetszik a legkevésbé?

Ez a város… nagyon más, mint az enyém.

Sokkal kisebb. Egy olyan városból, ahol…

Én a belvárosban lakom, sokkal nagyobb a nyüzsgés, mint itt.

Kicsit szomorú vagyok, mert próbáltam megmutatni Norvégia jó oldalát.

Kicsit fura. Először azt mondta, nem számít, hol él, csak az, hogy kivel.

Azt sem tudom, mik az elvárásai a várossal kapcsolatban.

Kell, hogy legyenek éttermek, bárok, éjszakai klubok?

Néha járnak erre őzek.

- És tehenek? - Azok nincsenek.

Az én városomból semmi sem hiányzik. És nem különbözik a nagyobb városoktól.

Csak az a helyzet, hogy minden egy helyen összpontosul

és nem tudom, egyszerűen kevesebb az ember.

VARSÓ

PRÁGA LAKÓI

Kicsit izgulok.

JACEK LAKÁSA

Adjunk egy pacsit Máriának.

A szerencse kedvéért. Menjünk.

Szeretném, ha Jela látná, hogy éltem eddig. Remélem, ez így is marad.

BORBÉLY