Love is Blind (Love Is Blind)

INGATLANÜGYNÖK

Azta!

Azta!

Azta!

Azta!

VAK SZERELEM

A NŐK SZÁLLÁSHELYE

- Nagyon szeretlek. - Én is téged.

Azt akartam, hogy úgy szeressenek, ahogy én megtanultam szeretni önmagam.

Tyler elmegy.

Hazamegyek.

Ő nem a férjem, csak valaki, akivel útközben találkoztam.

Benyitottam, de nem volt ott senki.

Elment.

Elment. Be sem jött.

Sajnálom, tesó.

Köszönöm, tesó. Ez…

Sajnálom, haver.

Nem a te hibád, tesó.

Szeretlek.

Ez kibaszott durva, tesó.

Nem számít.

Ezek a lányok!

Miért csinálta ezt?

Azok után, ahogy tegnap elváltunk, nem…

- Nem lep meg? - Nem hibáztatom.

Készen állok, hogy örökre elköteleződjek.

Szeretem őt azért, mert olyan, amilyen, és azért, amiben hisz.

A hitéért, a hűségéért, a kisugárzásáért.

Gyönyörű lelke van. Ez vonz benne.

Úszom a boldogságban.

Mrs. Devonta Lee Anderson leszek.

Szerelmes vagyok.

Nem véletlenül vettem menyasszonyi ruhát.

Feleség leszek.

Brittany Elena Wicker vőlegénye vagyok,

és csodálatosan érzem magam.

Beszéltük, hogy a találkozóra akár már babával is mehetnénk.

Úgyhogy… majd meglátjuk, mi lesz.

Konkrétan fogalmunk sincs arról, hogy néz ki a másik.

Nem árultam el neki semmit a származásomról.

Eltitkoltam, hogy latin-amerikai vagyok, mert az az izgalmas ebben az egészben,

hogy a külsőnek nulla szerepe van.

Azt akartam, hogy Devonta tudja, hogy belül szép vagyok,

és hogy a belsőmbe szeressen bele.

Szóval miért is izgulok?

Nem kell félnem.

Mégis félek.

- Helló! - Nahát!

Ez a várakozás!

Olyan jó végre látni is téged!

Téged is.

Nem akarlak tovább várakoztatni,

úgyhogy most letérdelek, Brittany.

Szeretném megkérdezni, hogy hozzám jössz-e.

Igen.

Jól van. Jaj, de remegek!

Gyönyörű!

Akárcsak te.

Te jó…

Talán egy kicsit magasabbnak gondoltam.

Alacsonyabb, mint gondoltam.

Izzadni kezdtem, amíg vártam, és nagyon izgulok.

Tényleg nagyon izzadsz.

Az biztos, hogy nagyon ragadt.

Nem számítottam szeplőkre. Ez meglepett.

Egyértelműen nem olyan pasi, amilyet egyébként választanék.

Ha egy bárban találkoztunk volna.

Nem olyan pasi, akire ráböktem volna, hogy: „Ő lesz az.”

De… nem érdekel. Teszek rá.

Egyszer úgyis mindannyian meghízunk.

- Anyám! - Vöröses a szakállad.

- Igen. Anyától örököltem. - Őszül.

- Igen. - Nézzenek oda!

Ettől függetlenül jóképű.

Nagyon is az.

Nem tudtam, milyen színű a szemed.

- Zöld, kék. Épp milyen kedve van. - Zöldeskék.

Gyönyörű szemei vannak.

Remélem, a gyerekeink öröklik.

Ezektől a szemektől simán teherbe esem.

- Te sejtettél bármit? Fehérnek hittél? - Gőzöm sem volt róla.

Beleszerettem Brittanybe, akiről kiderült, hogy színes bőrű.

Nekem még színes bőrű barátnőm sem volt,

nemhogy menyasszonyom, szóval…

Ez egy kicsit meglepett,

de a szíve miatt szerettem bele Brittanybe.

Ha nincs ez a műsor, szerintem sosem kerültünk volna össze.

Igen, ez nagyon igaz.

Én nagyon csendes srác vagyok.

Szórakozóhelyeken is az asztalnál ülök a barátaimmal.

- Én is. - Aha.

Szeretek otthon lenni.

Csak dolgozni, edzeni és templomba járok el.

- Nincs ezzel baj. - „Hogy akarsz így pasit fogni?”

- „Nem tudom.” - Ja, pontosan.

Várom, hogy megismerd a családomat.

- Én is. - Szerintem imádni fognak.

- Gondolod? - Igen, nagyon is.

- Ők is olyan dilisek, mint te? - Még dilisebbek.

- Az ajkaink illenek egymáshoz. - Igen, tényleg.

- Még mindig úgy érzed, kocka hangom van? - Igen.

A tiéd is olyan.

Biztos, hogy elviseled?

Igen, méghozzá életem végéig.

Jaj, olyan boldog vagyok!

Tudom. Én is.

Álomszerű volt, amikor megláttam a menyasszonyomat.

- Össze fogunk házasodni. - Igen.

- És kisbabáink lesznek. - Tudom!

Jönnek a kisbabák.

Na, ideje elbúcsúznunk, szépségem.

Még egy utolsót.

- Hátrafelé megyek, hogy lássalak. - Jó.

Figyelj, hogy ne essek el!

Szólj, ha rossz az irány!

Most már megfordulhatsz.

Jó. Később találkozunk.

- Szeretlek. - Én is.

Jóságos ég!

Gyűrű van az ujjamon.

Őrület!

Hűha!

Ilyen nincs.

Ezt mire mondod?

- A rózsákra és a sütire. - Jó.

Te jó ég, de szépek!

Egész nap azt vártam, hogy beszéljünk,

és nagyon izgultam.

Sokkal jobb most, hogy hallak.

Írtam valamit.

- Felolvasom neked. - Jó, tedd azt!

„Kedves Michael Christian Gibney!

Azt hittem, tudom, mit…”

„Azt hittem…” Basszus!

„Azt hittem, tudom, mit keresek, amikor idejöttem.

Egy erős, magabiztos férfit, aki megnevettet,

aki mellett biztonságban vagyok, és aki biztos magában.

De azt nem tudtam, hogy sokkal többet találok majd.

Ez egy hihetetlen, érzelmekkel teli, sorsdöntő, viharos élmény volt.

De volt egy biztos pont, mégpedig te.

Az, hogy mindig nevetsz,

az, hogy tudom, hogy mindig jó napunk lesz,

és az, hogy mindig mindennel támogatsz.

Nem kellett nyomulnom, könyörögnöm, megváltoznom.

Sok mindent elmondtam neked, és minden magától jött.

Idegesít, hogy nem jöttem rá hamarabb, de lassan indult a dolog, aztán berobbant.

És bár nagyon megijesztett a dolog, tudtam, hogy ez a helyes döntés.

Megdobogtatod a szívem.

Soha senki mellett nem voltam ilyen kiegyensúlyozott és nyugodt.

Téged választalak,

és szerelmes vagyok beléd.”

Ez gyönyörű volt. Köszönöm.

Egy kicsit elérzékenyültem.

Korábban nem igazán voltam képes erre.

Amiatt, ahogy nevelkedtem, és amiatt, hogy szigorúan bántak velem,

még soha senkinek nem nyíltam meg ennyire.

Ha veled beszélgetek, biztonságban érzem magam.

Úgy érzem, nem ítélsz el.

Úgy érzem, hogy te igazán meghallgatsz.

És kerek perec megmondod, hogy akarsz engem.

- Igen. - Mindig is csak erre vágytam.

Fantasztikus érzés.

Szóval…

Istenem!

Csak nyugodtan!

Istenem! Na jó.

Emma Lee Lou Betsinger,

hozzám jössz?

Igen. Naná!

- Ez az! - De még mennyire!

- Ez az! - Ez az! Istenem!

Nagyon-nagyon izgatott vagyok.

Én is.

Alig várom.

Szia!

Te jó ég!

- Rózsacsokor! Na ne! - Na ne!

Ez nagyon durva!

A FÉRFIAK SZÁLLÁSHELYE

Azta!

Tegnap mondtam Tylernek, hogy őt választom.

- Értem. - De Keya iránt is ugyanúgy éreztem.

Aha.

Tylerrel pedig összevissza volt a dolog.

Eléggé odabaszott, amit csinált.

Az ő baja. Kurva rendes srác vagy.

Ez tiszteletlen és bántó dolog.

Szerintem jobban jártál.

Szerintem nem tettél semmi rosszat, és nem kellene így gondolnod rá.

- Azt tetted, amit kellett. - Két nőt szerettél.

Igen.

Szerintem tényleg így éreztél.

Komoly döntés,

hogy kivel akarod leélni az életed.

Úgy alakult, hogy két nővel is el tudtam képzelni a jövőmet,

és nagy volt a nyomás, hogy döntsek.

Azt mondtam Tylernek, hogy őt választom, és amiatt, hogy ezután faképnél hagyott…

úgy néz ki, mintha Keya a második lett volna, ami nem igaz.

Ő egyértelműen első helyen van.