The Murder of Rachel Nickell

Apa?

Igen?

Itt vagy fent?

Aha.

1993. JÚNIUS 16.

Apuci, segítesz lerajzolni anyucit erre a lapra?

Alex, nézz rám!

Amikor láttad a gonosz bácsit, szemben állt veled?

Vagy ezen az oldalon, vagy azon?

- Előttem volt. - Közvetlenül előtted?

- Aha. - Anyuci látta őt?

Szerintem nem.

Nem? Te láttad meg először?

Igen, én láttam meg először.

Volt nála táska?

Igen.

És kinyitotta, vagy már nyitva volt?

Kinyitotta.

És mit vett elő?

Egy kést.

Mit csinált veled?

- Ellökött! - Ellökött?

Igen.

A gonosz bácsi beledugta az izéit.

Mit dugott bele?

Egy kést. Itt van a kése.

Láttad?

Igen, láttam a kést.

Mindent láttál?

Igen, mindent láttam.

A fiam látta, ahogy meggyilkolják az anyját.

De senki sem tudhatta,

mennyi időbe fog telni megtalálni az elkövetőt.

A RACHEL NICKELL-GYILKOSSÁG

EGY ÉVVEL KORÁBBAN

DÉL-LONDON

Mi van nálad?

- Egy kamera. - Minek?

Hogy lekamerázzalak.

Ölelés!

Ezt nem szeretjük annyira, ugye?

Rachel és Alex elválaszthatatlanok voltak.

Rachel minden figyelme Alexre irányult.

Rachel egyáltalán nem volt anyagias.

Élvezte az élet apró örömeit.

A szerettei társaságát.

A legegyszerűbb dolgokban is megtalálta a szórakozást.

Alig várom!

Hogy aludjak.

Simizd meg Mollyt! Feküdj le, és simizd meg!

Akkoriban heti öt napon futárként dolgoztam,

és az egész országot jártam.

Éppen kitoltam a motoromat, készültem a napra.

És bár már elbúcsúztunk egymástól, megjelentek együtt.

Lejöttek a lépcsőn, és integetve elköszöntek.

Ez a mosolygós emlék maradt meg bennem,

ahogy kézen fogva állnak a lépcsőn.

Alex teljesen nyugodt volt, Rachel pedig gyönyörű.

1992. JÚLIUS 15.

Rendszeresen jártak a Wimbledon parkba.

Mindig is biztonságos hely hírében állt.

DÉLELŐTT 10:15

És Alexnek legalább annyi mozgás kellett, mint a kutyának.

Különben mindketten pörögtek.

Aznap pont Londonban voltam.

A külvárosba küldtek.

Még nem voltak mobiltelefonok.

Ezért naponta párszor hazatelefonáltam, hogy minden rendben van-e.

Valamikor délelőtt megálltam,

és kerestem egy működő telefont,

majd tárcsáztam.

Egy férfi szólt bele.

És megfagyott bennem a vér.

Azonnal tudtam, hogy komoly baj történt.

Rendőrként mutatkozott be.

Kérdeztem, hol van Rachel.

Azt mondta: „Baleset történt.”

Megkérdeztem, meghalt-e. Azt mondta, nem árulhatja el.

De ebből tudtam.

Megkérdeztem, hol van Alex.

Azt mondta, biztonságban van, a kórházban.

Azt mondta, küldenek értem egy rendőrautót.

Amint letettem a telefont, összetörve a földre rogytam.

André, pont a hasad van a képben.

Állítsd meg!

Én nem…

Nem tudom, mit mondjak.

Ez tetszik.

- Ez tetszik? - Igen.

Minden, a valóság stabilitásába vetett hitem eltűnt.

Azt mondanám, hogy az őrület határán egyensúlyoztam.

DÉLELŐTT 11:20

1992. július 15-én értesítettek,

hogy egy kutyasétáltató holttestet talált a parkban.

BŰNÜGYI HELYSZÍNELŐ

Az a munkánk, hogy ezeket a helyzeteket profi módon kezeljük.

Tárgyilagosan kell szemlélni az embertársunkat.

Egy füves részen sétáltam át,

és befordultam egy kis tisztásra.

Szörnyen nézett ki a tetthely.

Őrjöngő támadás történhetett.

Az áldozatot megtámadták, vonszolták,

49-szer megszúrták a nyak és a mellkas tájékán.

A keze az arca előtt volt, ahogy ott feküdt,

mintha még mindig védekezni próbálna.

Rémes volt.

A nyomozók azt mondták, hogy Rachelt hátulról támadták meg.

Többször is megszúrták és szexuálisan bántalmazták.

Alexre az anyjába kapaszkodva találtak rá.

Úgy kellett elrángatniuk onnan,

hogy ellássák.

Alexet bevitték a kórházba.

Mikor odaértem,

azt akarták, hogy beszéljek egy pszichológussal,

mielőtt találkozom Alexszel.

A pszichológus azt mondta, a gyerekek rugalmasak.

A legrosszabb dolgokat is átvészelik.

De tudniuk kell, hogy ez végleges, a szerettük nem jön vissza.

Alexet egy nővér hozta ki a karjában, és teljesen kábának tűnt.

Vágások voltak a szeme alatt, horzsolások az arcán.

És olyan átható volt a tekintete,

mint egy idős emberé, csak fiatal testben.

Átvettem, és lényegében elismételtem, amit a pszichológus mondott.

Baleset történt, anyuci meghalt, nem jön vissza.

És csak bámult tovább, nem kérdezett semmit.

De látszott rajta, hogy már tudja.

Látszott rajta, hogy nem igazán szorul magyarázatra a dolog.

Alex, fordulj meg, és integess nekem!

Integess!

Soha többé nem kérdezte, hol van az anyja. Egyszer sem.

A rendőrség lezárta a parkot azután,

hogy egy járókelő felfedezte a nő félmeztelen testét.

A nyomozók szerint őrjöngve támadhattak rá,

és ennek kétéves fia is a szemtanúja volt.

Szólt a hírszerkesztő, hogy a hírszolgálat szerint…

A SKY NEWS TUDÓSÍTÓJA

…halálos késelés történt a Wimbledon parkban.

Azonnal odaküldött a stábbal.

Wimbledon nagyon tehetős környék, gyönyörű házakkal.

A Wimbledon park egy 445 hektáros terület

közvetlenül London belvárosának szélén.

A gyilkosság fényes nappal történt,

és a rendőrség szerint a gyilkos tiszta vér lehetett.

Eve Richings, Sky News.

Tapintani lehetett, hogy mennyire megrázta az ott lévő rendőröket az eset.

Egy járókelő talált rá a félmeztelen áldozatra,

akinek egy kisfiú kapaszkodott a testébe.

A nyomozást vezető Bassett főfelügyelő

adta az első tájékoztatást.

A kisfiú tiszta sár és vér volt,

a vér talán az édesanyjáé.

Nyomozó őrmester voltam, és a nyomozás idején

én voltam John Bassett jobbkeze.

Mikor kiértünk a helyszínre,

láttam, hogy az áldozat szörnyű fájdalmakat élhetett át

a támadás során.

Mikor közelebbről megnéztük a testét, természetellenes pózban feküdt.

Letépték a ruházatát.

Nedves volt a teste és a teste környéke.

Ez alapján szexuális konnotációja is lehetett a dolognak.

Rémisztő volt belegondolni, hogy ez a brutális elkövető szabadon lófrál.

Ha valaki képes ilyesmit elkövetni,

az valószínűleg újra ölni fog,

és nagy a nyomás, hogy elkapjuk, mielőtt ez megtörténne.

1992. JÚLIUS 16. A GYILKOSSÁG MÁSNAPJA

A rendőrség második napja keresi

a 400 hektáros Wimbledon parkban a brutális gyilkosság nyomait.

A park olyan hatalmas, hogy rögtön tudtam, nehéz dolgunk lesz.

Ha gyilkosság történik, általában 10-15 rendőrt állítanak rá.

Ezen úgy 40-en dolgoztak.

És az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ez egy nagy ügy lesz.

Megnevezték a meggyilkolt édesanyát: Rachel Nickell.

Holttestét ma a kisfia édesapja azonosította.

A Rachel Nickellről készült képek alapján,

a kinézete alapján

sugárzott belőle az életerő.

Az emberek könnyen a helyébe képzelték magukat.

Emlékeztek, milyen volt 23 évesnek vagy új szülőnek lenni.

A közzétett képek egy szerelmes történetet meséltek el.

Rögtön egymásra hangolódtunk.

Sosem tapasztaltam még ilyet, és azóta sem.

Elválaszthatatlanok voltunk. Teljesen összekapcsolódtunk.

Minden ember ilyesmiről álmodik.

Őrülten beleszeretni valakibe, és kiteljesedni vele.

Áldásnak éreztük, hogy ez megadatott.

Megdöbbentünk, amikor Rachel teherbe esett.

Én 25 éves voltam, Rachel 19.

Azt tervezte, hogy befejezi a tanulmányait,

karriert épít, jó munkája lesz.

De ahogy meglátta, hogy milyen elkötelezett vagyok,

úgy érezte, működhet a dolog.

Úgyhogy belevetettük magunkat.

Amikor az ember először a karjaiba vesz egy gyereket,

és látja, ahogy lélegzik,

az természetfeletti érzés.

Abszolút.

Egy gyerek megszületése igazi csoda.

Rachelnek a vérében volt az anyaság.

Elképesztő volt.

Odavoltak egymásért.